újabb események régebbi események további események
07:31
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Margaréta (Játék)

2018. április 22. - Látogatók száma: 41

"Amikor kisunokámat megláttam a szülészeten, elakadt a lélegzetem. Olyan gyönyörű volt, akár az anyja. Arra gondoltam, milyen kár, hogy nem tudjuk, hol van jelenleg az apja. Ez pedig nem könnyítette meg a tényt, hogy velünk laknak majd egy házban."

Harmincéves házasok vagyunk Sándorommal, azzal az áldott jó emberrel, aki még ennyi idő után sem tanulta meg, hogy nem érdemes velem szembeszállnia, mert úgyis elérem, amit akarok. Családunkban hagyományosan az asszonyok szava az irányadó, és ettől én sem akarok eltérni. A húszéves lányom jóvoltából ötvenévesen lettem nagymama, amit a sors kegyes ajándékának tekintek, mert emberi számítás szerint megérhetem a dédunokám születését is.

Bezzeg Sanyi fiamék huszonnyolc évesen, ötévnyi házasság alatt sem gondoltak a családalapításra, mert még mindketten tanulnak a munka mellett. A lelkem mélyén megértem, mert addig lehet doktori fokozatra törekedni, míg kettesben élnek.

Szerettem volna, ha Kata lányom is továbbtanul az érettségi után, csakhogy nem akart, mert elvakította a szerelem. Hozzáment a jóképű, ámde meglehetősen kiszámíthatatlan Dobray Danihoz, felköltöztek a városba, albérletben laktak, mondván, nem akarnak bennünket zavarni. Nem zavartak volna, mert Sanyiék a fővárosban laknak, a menyem szüleitől kapott másfél szobás panel lakásban, itt pedig üresen áll három szoba. Sándorom hetekig dohogott is emiatt, de mára megbékélt. Rezzenéstelen arccal hallgatta a születésnapomon tett bejelentésüket is, mely szerint Dani külföldre megy dolgozni, ott megkereshet akár nyolcszázezer forintot is, és kéthavonta hazajár egy hosszú hétvégére. Katának is lesz elég dolga, mert boltvezetői tanfolyamra jár. Lakásra gyűjtenek, és amint összejön a vásárláshoz szükséges saját erő, Dani rögvest hazajön.

Nem tudom, mi történhetett, mert Kata egyetlen szóval sem panaszkodott. Tény, hogy Dani négy hónapja nem járt itthon és szinte elérhetetlen. Időnként késő éjjel felhívja a feleségét, megpróbálja megnyugtatni, de halvány utalást sem tesz távolmaradásának okára. No, akkor megelégeltem a dolgot, és amikor az orvos kiírta betegállományba a lányomat, érte mentem és hazaköltöztettem. Felújítottunk két szobát, egyet neki, egyet a kicsinek és beszereztem a kisbaba számára a szükséges dolgokat, kiságyat, pelenkázót, fürdőkádat, babakocsit.
Ó, azt látni kellett volna, amikor a férjem és a fiam nekiláttak összeszerelni a bútorokat és a gyerekkocsit! Lelkesedésüket átvette a menyem is. Kocsiba ültette Katát és elmentek a városba beszerezni a gyerekruhaneműt, ágyneműt, pólyát.

Szépséges kisunokám, Dobray Margaréta, szerető családba érkeztél pontosan éjjel kettő óra öt perckor! Máris hívom a nagybátyádat, hogy tudassam vele az érkezésedet. Szombaton hazajöhettek, addigra itt lesznek ők is. Kicsöng a telefon, de nem veszi fel. Biztosan értekezleten van. Sebaj, hívom a menyemet. Meglepően szűkszavú, éppen csak gratulál és megígéri, hogy szombaton ebédre megérkeznek.

Hiába, a munkahelyen nincs idő cseverészni, megértem én, hogy más már a világ. Könnyű nekem, mert magánvállalkozó vagyok és akkor dolgozom, amikor akarok. Szerencsére a fodrászüzletet rábízhatom az egyetlen alkalmazottamra és készülhetek az unokám érkezésére.
Sándorom dolgozik, pénzügyi főtanácsadó az önkormányzatnál, nem maradhatott itthon. Szerencsére. Lesz időm a tiszta lakást ismét kitakarítani, mert patyolat tisztaságba hozzuk haza Margarétát.

Jaj, istenem, de nagy öröm egy ifjú lélek családba érkezése!

Vajon mi lehet a vejemmel? Ismételgetem magamban a kérdést, mintha attól választ kapnék rá, de nem kapok, csak egyre idegesebb vagyok. Dühösen csapkodok, aminek semmi értelme, egyszerűen a nappali ülőgarnitúrán lévő díszpárnákon vezetem le a feszültséget. Jó lenne valakivel beszélgetni erről, csakhogy a férjem hallani sem akar a vejéről, a fiam szintén hallgatásba burkolózik, ha Dani kerül szóba. Esetleg felhívhatnám a nászasszonyomat, hogy mi tud a fiáról, de nem visz rá a lélek. Küldtem neki egy sms-t az unokája megszületéséről és válaszra sem méltatott. Tudom, hogy húszévnyi magányos özvegysége után végre társra talált, ami dicséretes, mert nem jó egyedül élni. Ám amint hozzáment Mr. Ronhillhez, egy hónap múlva kiköltözött az angliai Doncasterbe. Húsvétkor és karácsonykor felhív bennünket, s ebben kimerül a kapcsolatunk.

Tiszta lakást könnyű takarítani! Ideje befejezni és ebédet főzni, pontosabban olyan estebédet, amelyből amint elkészül, viszem be a kislányomnak a kórházba. Tojáslevest készítek és rántott gombafejeket rizzsel és tartárral. Tizenegy óra körül csörögnek a telefonok, a vonalas is és mobil is. Kapjuk a gratulációkat, pedig még senkivel sem beszéltem Margarétáról. A faluban a szél hordja a híreket. Rögzítőre beszéljenek a hívók, mert nekem most nincs időm a csevegésre.
Továbbra is a vejem körül toporognak a gondolataim. Úgy érzem, mintha Kata titkolná, mi történt a férjével. Vagy valójában ő maga sem tud semmit? Dani kitűnő tetőfedő. Amikor felszámolták a céget, aminél dolgozott, nem talált új munkahelyet. Egyik munkatársa már régóta Írországban dolgozott és kicsalta őt is. Persze, hogy ment. Kata ezért maradt itthon, mert mindenképpen szerette volna befejezni a tanfolyamot. Előléptetésre is számíthatott, és valóban kinevezték boltvezető helyettesnek.

Összekészítem az elkészült ételeket, beülök a kocsiba és száguldok a kórházba. Félúton kapcsolok, hogy otthon felejtettem a mobilomat. Mindegy, úgysem akarok beszélgetni a kíváncsi népekkel, mert úgyis csak ők keresnek. Útközben megállok a városközpontban, a zöldségesnél veszek gyümölcsöt és narancslét. Egy órát töltök az én szépségeimmel. Margaréta továbbra is gyönyörű. Alszik. Hagyja édesanyját nyugodtan ebédelni. Megerősítette a doktor, hogy két nap múlva hazahozhatjuk őket. Bárcsak Dani is mielőbb előkerülne! Egy gyereknek szüksége van mindkét szülőjére. Nem az anyagiak miatt, dehogy!

Ragyogó napsütésben vezetek hazáig.

Nicsak! A házunk előtt Sanyi fiam kocsija. Nagyot dobban a szívem. Mi lehet az oka, hogy hét közben hazajött?
A konyhában találom a vejem társaságában. Éppen ebédelnek. Sanyi felpattan, elém jön és olyan kitörő örömmel üdvözöl, mintha utoljára nem egy hete, hanem egy éve találkoztunk volna.
- Anyukám, meghoztam a vejedet Doncasterből! Az édesanyjáéknál lábadozik három hónapja.
Sápadt és nyúzott a vejem, alig tud lábra állni. Munkahelyi balesete volt, leesett a tetőről. Eltört a csípője. Kiderült, hogy nem volt biztosítva. A kórházi kezelését, a rehabilitációs kezeléseket az édesanyjáék fizették.
Elsírja magát Dani:
- Nyomorult lettem, mama! - borul a nyakamba.
- Dehogy vagy nyomorult! Margaréta édesapjaként kizárólag a gyógyulásra koncentrálj! Keresünk itthon egy jó orvost.

Beletelik egy fél órába, míg lecsillapodik. Elküldöm őket a kórházba, nézzék meg Margarétát és Katát. Vacsorára sült csirkét készítek, krumplipürével és friss fejes salátával. Sütök hozzá tucatnyi palacsintát is. Az Dani kedvence. Jár a kezem, és forgatom az eszem. A vejemnek új szakmát kell tanulnia, többé nem mehet fel a tetőre.

Megvan a megoldás! A fodrászatom melletti üzlethelyiség kiadó. Milyen bolt hiányzik a faluban? Ó, hát persze! Nincs virágbolt! Kibéreljük és nyitunk benne egyet, amit elnevezhetnénk az unokánkról. Jól hangzik: Margaréta virágbolt!

A cikket írta: Yolla

1 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

Ehhez a cikkhez senki nem írt hozzászólást.

Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: