Mondd, kedves!

Látogatók száma: 39

Érzed, mekkora hőség van? Bekúszik ide, a tizenkét négyzetméteres büfébe, a kinti harminchat fokos hőség, s hiába nyitva a kiadó ablak és a hátsó bejárati ajtó, a huzat ellenére két fokkal többet mutat a benti hőmérő. Vizes vagyok, mintha leöntöttek volna egy kancsó vízzel, testemhez tapad a vékony fehér köpeny. ami ily módon láttatni engedi tökéletes vékony alakomat. Nincs rajtam egyetlen gramm felesleg sem. Ha most látnál, mind addig, míg arcomba nem néznél, el sem hinnéd, hogy utolsó együtt töltött napunk óta tovatűnt negyed évszázad. Szemem sarkában alattomosan mélyülnek a szarkalábak, melyről eltereli a figyelmet a szájam szélén megbújó jellegzetes, ámde markáns nevető ránc, amitől a külső szemlélő azt hiheti, hogy boldog, kiegyensúlyozott ember vagyok. Miért ne lennék az, hiszen felneveltem a fiunkat, megadtam neki mindent, mintha ketten keresnénk. Taníttattam, fizettem a különóráit, egyetemi évei alatt az albérletét, miközben napi nyolc órát könyvelőként dolgoztam, utána délután öttől hétig itt működtettem a szerény kis büfét, aminek annyi volt a haszna, amiből fedezhettem a személyes kiadásaimat, mert a többi pénzből, amit nem Danira költöttem, vettem egy négyszobás családi házat. Apránként felújítottam, szépen berendeztem,s ahogyan azt együtt terveztük, kézi szövésű perzsaszőnyeget vettem minden helyiségbe.
Várj egy pillanatot, megjelent egy kóbor vevő, pedig a fővárosi gyorsa csak egy óra múlva indul, és csak félóra múlva kezdenek gyülekezni az utazók.
Kávét kért és hideg üdítőt. Ebben a melegben nem kívánja senki az ételt, nem is értem, miért árulok szendvicseket. Igaz, ami megmarad, az lesz a vacsorám, a holnapi reggelim és az ebédem, majd kezdődik előlről az egész.
Mikor is beszéltünk utoljára? Megvan! Egy hónappal ezelőtt, Dani esküvője előtt két nappal. Hű, de boldog voltam! Hittem, hogy mindent jól tettem, mert hazajött a fiunk, itt akarja leélni az életét., a szülőföldjén, a közelünkben. Három év múlva nyugdíjba megyek és más dolgom sem lesz, mint nevelni az unokákat. Hiszen kis menyünk mielőbb gyermeket akar. Nászajándékként befizettem őket egy thajföldi társas útra, s reméltem, hogy vissza már hármasban érkeznek. Csalódtam, mert úgy tértek vissza, ahogyan elindultak.
Kiszáradt a torkom a sok beszédtől, bár egyetlen hang sem hagyta el a számat. Jeges vizet iszom, az kissé lehűti a testemet, sőt, talán az indulataimat is csillapítja.
Igen, jól hallod, haragos vagyok! Kis menyünk meggondolta magát! Vár még néhány évet a gyerekvállalással, részint mert nagyon fiatal még az anyasághoz, részint nem akar velem egy fedél alatt lakni! Mintha annyira zavarnám az életüket! Alig találkozunk! Reggel hatkor elindulok otthonról, és este kilencnél korábban sohasem érek haza! Akkor is többnyire a szobámban motoszkálok. Míg nászúton voltak, a mosókonyhából csináltattam magamnak egy picurka fürdőszobát. Nem zavarom őket. Szerintem. A menyem szerint azonban nem győznek kerülgetni.

Mondd, kedves, mikor és miben zavarom őket?

Hiszen alig találkozunk.
Minap azt mondta a fiam, hogy néztek nekem egy lakást a központban, picike aranyos kis garzont, pontosan nekem valót. Így mondta Dani, hogy néztünk neked egy garzont! Többes szám első személyben. Mintha én költöztem volna hozzájuk és nem ők hozzám! Úgy éretem magam, mint akit gyomorszájon vágtak! Összeszorult a szívem és kapkodtam a levegőt!

Mondd, kedves, te mit tennél a helyemben?

Huszonöt évnyi gürcölés és a remény léggömbjének tologatása után közli velem a fiunk, hogy feleslegessé váltam! Egyszerűen eldobnának, mint a kiszolgált széttaposott papucsot, ami már arra sem jó, hogy otthon abban tapossák a vastag szőnyeget.
Ha jól emlékszem, legutóbb azt mondtam neked, hogy negyed évszázad alatt sem csaltalak meg senkivel. Igaz és mégis hamis! Nem rajtam múlt, már bevallhatom! Dani mindenkit elmart mellőlem! Szó szerint értsd! A barátnőimet kivétel nélkül kiutálta, s ha véletlenül egy férfi rám mosolygott, olyan hisztit levágott, amitől az illető fejvesztve elmenekült! Tudd meg, hogy valójában esélyem sem volt párra találnom! Így könnyű volt hű maradni hozzád! Hasonlóképpen a gyerekünkhöz!
Összetört lelkű, fáradt öregasszonynak érzem magam, akit kihasznált, felhasznált és elhasznált a sorsa, mert azt hitte, életének egyetlen célja a fia boldogulása!

Mondd, kedves, ezt érdemlem?

Ötvennégy éves vagyok! Félig tele a pohár azzal az itallal, amit ki kell öntenem, mielőtt végleg megmérgezne! Hogy én mixeltem, vagy a sorsom, már egyre megy! És lényegében lényegtelen! Rádöbbentem, hogy két és fél évtized alatt egyetlen percig sem gondoltam magamra, pedig az életem nekem is telik. Ha nem megyek át az árnyékos oldalról a naposra, akkor vétek magam ellen! Az nem lehet, hogy magamnak se legyek fontos!
Amit elmulasztottam, azt bepótolni nem lehet, ahogyan a múlton sem lehet változtatni. Egyet tehetek: okosabban folytatom az életem.

Mondd, kedves, ugye megértesz?

Elnézést kértem Daniéktól. Sajnálom, hogy zavarom őket! Semmi gond! Örülök, hogy tetszik nekik a belvárosi garzon! Megveszem nekik! Egy hét múlva költözhetnek! A jövő hónapban kiveszek egy hét szabadságot, csináltatok egy modern frizurát, veszek néhány jó ruhadarabot, elhívom az erdélyi barátnőmet és beülünk a kocsiba, elmegyünk néhány napra egy wellness szállodába. Étel, ital, szauna, pezsgőfürdő!

Mondd, kedves, jó kezdet lesz az életmódváltáshoz?

Mennem kell, gyülekeznek az utasok! Úgy látom, felhők mögé bújt a nap, és az állomás előtti fák lomjába kapaszkodik az egyre jobban erősödő szél, ami a vihar előjele. Hirtelen leesik a hőmérséklet. Nem baj, a párás, fülledt meleg helyére tiszta, oxigén dús levegőt terel a szél.
Fellélegzek. Lehet, hogy ma eladom a szendvicseket.