Női sorsok Keleten és Nyugaton
Látogatók száma: 88
Gondolatok üzbegisztáni utam ürügyén. Megpróbáltam három eszmerendszert kívülről szemlélni. Mindháromban vannak értékes dolgok, melyek létünknek harmóniát adhatnak és mindhárom mutatta már a történelem folyamán a túlkapásokból adódó farkasfogát is.
A kezemben tartott képen egy taskenti villamosmegállót látunk. Egy férfi, egy nő, egy fiúgyerek. A szovjet törvények szerinti hivatalos családösszetétel. A kereszténység által elismert egyetlen Istennek tetsző együttélési formája férfinak és nőnek. Mi nők is erre vágyunk egész életünkben: megtalálni azt a férfit, akivel együtt öregedhetünk meg szerelemben égve, tisztelve egymás emberségét, együtt örülve gyermekeink sikereinek, életrevalóságának és együtt átlépni a halál kapuján. Ez a férfi képes bennünket hetven évesen is huszonévesnek látni lelki szemeivel, az emlékeiben ott vagyunk kitörölhetetlenül. Sokan úgy véljük, hogy megtaláltuk ezt a férfit és a templomban is kimondjuk a holtomiglan-holtodiglant. Az évek viszont a legalaposabban kiválasztott férfit is kikezdik. Azt hittük, hogy a jég hátán is megél, ehelyett munkanélküli lesz és nekünk kell erőnkön felül teljesíteni. Amíg fiatalok vagyunk és egészségesek, el sem tudjuk képzelni, hogy milyen az, amikor a társad hirtelen magadra hagy és a te ápolásodra szorul vagy végleg elhagy és egyedül, nélküled lép át a túlvilágra. Te pedig magadra maradsz ezen az oldalon. Megalkudtál vele, hogy nem tökéletes, nem szép, nem jó, nem az, amit vártál, de mégiscsak a gyerekeid apja. Soha nem olyan életet éltél, amilyet szabad madárként élhettél volna! Nem lehettél önmagad, mert mindketten olyan sok elvárásnak kellett, hogy megfeleljetek és egy emberbe mindenből a jót belesűríteni nem lehet. De az élet minden területén teljesíteni kellett, hogy haladjon a család szekere.
Üzbegisztánban a szovjet törvények ellenére majd minden férfi mögött egy méterrel lemaradva párosával összeállva ott ment a négy asszony a színpompás ruháiban. A panellakás rengeteg szőnyeggel kibélelve egy nagycsalád biztonságát adta. A négy feleség boldogan és kiegyensúlyozottan követte urát és tömjénnel dúsított forró erotikában egyesült gyermekeik apjával. DE!
Ebből a toronyból lökték a halálba a házasságtörő asszonyt! A házasságból nincs visszaút! Ott sem lehetsz önmagad, bár lehet, hogy a négy asszony közül akad az élet minden területére rátermett egyéniség. Mi európai nők is hányszor felvállaljuk a harmadik, a szerető szerepét! A szerető egész másban jeleskedik, mint a háziasszony. De a szerető is háziasszony szerepre vágyik! Négy asszony elvárásának egyetlen férfi hogy felel meg? Egyetlen európai asszonyt sem tud a lila köd feloszlása után kielégíteni a férfitársa! Egy ember nem tud minden elvárásnak megfelelni. Talán tartsunk mi asszonyok háremet? Tudunk szeretni egyszerre több férfit? Kit ezért, kit azért. Megoldás ez? Hisz egyetlen eszmerendszer sem ismeri el jogunkat erre!!! Magukról a férfiakról nem is beszélve! Örök paradoxon!
A cikket írta: dArc
Hozzászólások
időrendi sorrend
Csak az a fránya gyerek ne volna. :-)
Én kipróbáltam a háremet is, azt az egyet is megtaláltam és mégsem lettem okosabb a paradoxon feloldását illetően :-)
Jó kis cikk!
Persze, tartsunk háremet, de először meg kell találni azt az egyet. :-)
Éva