Pipe 4.
Látogatók száma: 67
Az étkezést Dezső kezdte az előszobában terítve magának. Poharában kávé, kiskanál, tányérján kenyérszeletekkel ült le a szalonna mellé. A varjú kíváncsian ugrott az asztalára, hogy kiskanalát azonnal elrabolja és elfusson vele. Szaladt, fekete szárnyait hátára csapva, futott a másik szobába, hogy a szőnyeg alá rejtse zsákmányát. Először a kanálkát letette, majd csőrével felhajtotta a szőnyeget. Kicsit várt, és még jobban is a szőnyeg alá nézett, mielőtt betolta volna a parkettán súrolva a kiskanalat. Ráhajtotta szépen a szőnyeget, rojtjait még rendezgetve figyelt. Aztán visszament, Dezső vállára ugorva előrehajolt, és tépkedett magának kenyeret. Az öreg minden egyes harapásánál, ő is harapott. Szinte a fél kenyeret ő ette meg. Az utolsó csippentés nyilván csak a szeme kedvére kellett, mert nem nyelte le. Csőre alatti tasakjába tette, majd két pillantás után, Dezső fülébe dugta. Még a haját is rárendezte, hogy jól elbújva lehessen. Jó lesz majd szűkebb napokra.
Dezső hahotázva szedte ki füléből a kenyérfalatot. A madarat letette, és Bodrit csalogatta a házba, hogy ügyeljen majd rá, amíg neki dolga akad. Jutalmul kis szőnyeget terített a kutyának a sarokba, és tálkájába eleséget rakott. Először a madár jelent meg a tányérnál, szinte kitárt szárnyakkal próbálta elűzni onnan Bodrit. De az nem hagyta magát. Rámordult, majd vakkantott is a kicsi varjúra, és enni kezdett. Dezső még látta szeme sarkából, ahogy Pipe kikapja a hatalmas kutya szájából a kilógó húscafatot, és elrohan vele.
- Pajkos egy szerzet vagy! – szólt rá – Vidd csak vissza Bodrinak!
De nem oda vitte. Fogta, és a kutya frissen leterített szőnyege alá dúlta. Csőrével eligazgatta a szőnyeget, jól fedve legyen a rejtek. S aztán szaladt új felfedezni való, és játék után..
Már harmadik hete nevelte Dezső a varjat. Életét ki, lelkét betöltötte a madárral való lét. A róla való gondoskodás cseppet se fárasztotta. Alig várta az új napot, hogy hétköznapi kalandjait újabbakkal tölthesse be. Hirtelen feltűnt neki, hogy a madárnak kinőtt már a farka tolla, és talán, már fele akkora, mint amilyennek véglegesen lennie kell neki.
Talán már repülni is kéne tanulnia. Fordult a gondolat, s a nagy létrát házába cipelve határozott. Ő majd megtanítja.
Kezére vette a varjút, felmászott vele a létra tetejére, s onnan eldobta, mintha labda lett volna a kezében. A madár csapkodva tett meg pár métert, majd landolt a szőnyegen. Dezső újra kezdte. Létrára fel, madarat eldobva nézte, mikor jön rá, mit is kell tennie. Már tucatszor hágott fel a létra tetejére, kezében a madárral, de változást nem tapasztalt. A madárnak tetszett a játék, földet érés után, azonnal visszaszaladt.
- Jól van, Pipe. Majd gyakorolunk holnap is. Elfáradtam már nagyon - csukta össze a létrát, s beállította a szekrény mellé. A következő etetésnél kiváló rejtekhelynek bizonyult a madár számára, minden egyes lépcsőfok, hogy felesleges húscafatjait oda bújtassa el…
Másnap Dezső, arra ébredt, hogy a madár kopogtat a hálószoba ajtaján. Csőrével hatalmasakat ütött a küszöbre, majd az ajtó szélére is. Aztán szárnysuhogást hallott, majd újra a kopogás következett. Nem volt korán kelő, soha nem szerette a hajnali ébredéseket. Igaz, csak hét órát mutatott a vekker, de még aludt volna. Azért, csak felkelt, kicsoszogott a nappaliba, nézte a térelválasztót, ahol minden reggel várta eddig őt a madár. Pont úgy, ahogyan ő este ott hagyta, ahogy eldédelgetve alvásba dajkálta. De most nem volt ott, s ezen kissé meglepődve keresni kezdte. Nem szólt a madár, meg se moccant, mintha a bújócska játékszabályait akarná betartani. Csak lapult, csendesen.
- Pipe! Pipe hol vagy?- szólongatta, ahogy ténfergett a házban, az előszoba felé. Már kint járt a teraszon, majd visszafordulva felnézett, s a madár ott ült vele szemben, a nappali ajtajának tetején.
- Pipe! - könnyebbült meg – hogy kerülsz te oda?
A madár szárnyát rezegtetve köszöntötte, majd fejét egészen lehajtva, és fel, mint aki fuldoklik, mély hangon károgni kezdett.
- Kár, kár, kár! – s nyomban kitárva szárnyait, körberepülte a ház belsejét. Felszállt a szekrények tetejére, a csillárra, berepült a fürdőszoba nyitott ajtaján, s mindenhová, ahová csak lehetősége nyílott.
Dezső csillogó tekintettel ámult. Csak állt az előszoba közepén pizsamájában, s kacagó lélekkel hajolt le cipőjéhez, hogy a madár által összeszőtt fűzőit kibogozza.
- Fantasztikus vagy Pipe! Gyere ide, hadd adjak egy csókot ezért a gobleinért neked! - s jött a madár. Egyenesen a fejére szállt. Majd vállára ugrott, s előre dőlve, Dezső arca felé kanyarított nyakkal, csőrével aprókat nyitott az öreg orra alá. Meleg csőrének oldalát az öreg szájára helyezte, majd hegyével érintette, mint aki cuppog, úgy nyitogatott.
Dezső teljesen ellágyulva vette tudomásul, hogy cipőiben különféle tárgyak bujkálnak. Nap, mint nap belekerült vagy radírgumi, vagy ételmaradék, leginkább hús, vagy nyakkendőtű. Minden napra valami meglepetés.
A madár, immár az egész házat birtokolta. Még azokat a részeit is, amiket ő nem ért el. Szép lassacskán, ívesen repülve, felhordott minden apró tárgyat a szekrény tetejére. Nyakkendőjét, amit elővett vasárnapra, a csilláron lógva találta meg. Szemüvege a könyvespolc legtetejére költözött, majdnem a mennyezetet súrolva. S minden, ami eltűnt szeme elől, vagy nem találta, az mind, mind, a madár műve volt.
A cikket írta: Zsomwin
Hozzászólások
időrendi sorrend
Szia Zsomwin...
Edáig eljutva szinte röstellem az első résznél kérésemet, hogy nem lehetne rövidebben? Akkor is a végén kiderült, ki is az a Pipe. :-) Már tudom, hogy persze, hogy nem lehet rövidebben!... Nekem, mint állatbarátnak fontosak az apró momentumok... Mostanra a szívemhez nőtt ez a madár, aki Dezső napjait beosztva, megszépíti...
Mióta olvasom ezt az aranyos kis írást egészen más szemmel tekintek az itteni varjakra... annyi van pedig belőlük az ablakom előtt!...de csibe varjúval nem találkozhat akárki.
Pussz,
Éva
Edáig eljutva szinte röstellem az első résznél kérésemet, hogy nem lehetne rövidebben? Akkor is a végén kiderült, ki is az a Pipe. :-) Már tudom, hogy persze, hogy nem lehet rövidebben!... Nekem, mint állatbarátnak fontosak az apró momentumok... Mostanra a szívemhez nőtt ez a madár, aki Dezső napjait beosztva, megszépíti...
Mióta olvasom ezt az aranyos kis írást egészen más szemmel tekintek az itteni varjakra... annyi van pedig belőlük az ablakom előtt!...de csibe varjúval nem találkozhat akárki.
Pussz,
Éva
Köszi!
Üdv,
Pi.
Kezdettől fogva az volt az érzésem, hogy megtörtént eset. Így csak az ír, aki megélte a történéseket, aki érezte , amit ilyenkor érezni kell.
Jó ember ez a Dezső. Ebben egészen biztos vagyok.
A Dezső, az nagyon az! :)
Jó ember ez a Dezső. Ebben egészen biztos vagyok.
Nem tetted fel valahová, ahonnan le tudnád menteni, vagy esetleg emailben elküldted és visszakereshető?
Keresem. Csak szerintem a másik gépen van, az pedig szervizben. :( De feltétlen felteszem.
Annyira éreztem! Várom a képeket is nagyon! :)
Annyira igaz, hogy nem is lehetne más. :) Ha lesz kis időm, feltöltöm a fényképeket is mellé. Örültem neked.
Ez annyira életszerűnek tűnik. Mondd, igaz történet?
Annyira eleven és aranyos, hogy én is szeretnék egyet, de minden bizonnyal egy nap alatt az őrületbe kergetne. :D