Pipe 8.
Látogatók száma: 55
A hét, amit megszabott az útig, letelt. Repülőjegyet rendeltek, s átnéztek még Tóni házához is, Budapestre. Vendéglőben étkeztek. Aztán visszatértek a nógrádi kis faluba Dezsőhöz, hogy, másnap útra keljenek. Az utolsónak nevezett este, még nagyot beszélgettek. Tóni Dezső mellé ült a nappali kanapéján, és átölelte.
- Apa, annyira szeretlek! Nagyon örülök, hogy velem jössz.
Dezső szívét melegség járta át, szinte egész testében melege lett. Nyílt tekintettel nézett fiára, majd szólt.
- Én is szeretlek fiam – s aztán, mint valami zsilip, amit hirtelen kinyitnak, úgy folyt, áradt a szava. Elmesélte madarát, az elejétől fogva, ahogy rálelt, majd hazahozta. Az utolsó napnál megbicsaklott a hangja. Tóni érezte, valami irdatlan mélységből húzza elő az érzéseket, amik elevenen égnek ott bent, apja bensőjében.
- Értem – szólt végül – kár, hogy nem láthattam.
Dezső elővette a képet, amit Lajos készített, s megmutatta neki. Tóni meglepetve nézte.
- A Pipe – mosolyodott el.
Nem keltek korán, csak úgy, mint máskor is szokott Dezső. Megreggeliztek, aztán hurcolni kezdték a teli bőröndöket az autóba. A kis kertkapu csodálkozva figyelte a sok holmit, ami már a kocsi belsejébe került. Már az utolsó táskáért fordult Dezső és vette a kulcsát, hogy zárja a házat. S ahogy felnézett az égre, egy varjat látott.
- Már megint képzelődök - morgott magában, s zárta az ajtót.
S ahogy megfordult, a terasz korlátján ült a madár. Két lábán csak pipiskedve ágaskodott, tán a táska érdekelte, vagy a kulcs, ki tudja?
Dezső állt, kezéből kiesett a táska, csak kiszakadt lelkéből a könny, s a szó.
-Pipe! Pipe, kismadaram!
S reppent már a madár a vállára, csőrét a szájára helyezve hajolt elé, hogy apró csőrnyitogatásokkal üdvözölje őt. Így lépegetett a kocsihoz Dezső, vállán a madárral, szemében rezgő könnyel. Tónival egymásra néztek. Elég volt egyetlen pillanat, Tóni kiszállt az autóból, és Dezső holmiját kiemelve vitte, hordta vissza. Nem szólt.
A kulcsot kivette apja kezéből, bepakolt, majd átölelte Dezsőt a madárral együtt.
- A repjegyet’ lemondom, apa. És hívlak! Vigyázzatok magatokra! - búcsúzott.
Tizenegykor boldogan indult az öregember. Ment, poroszkált, a templom felé. Kezében virággal, fején a kalap, s előtte röpködve szállt a lelke, szállt, repült, hogy odaérjen egy orgonaágra, és megpihenjen.
Epilógus:
Tíz év telt el, s a nógrádi kis falu közepén lévő temetőben ott áll a hófehér márványtábla. Itt nyugszik Kemény Dezsőné, Hajnal Anasztázia és Kemény Dezső.
A márványtábla tetején egy szárnyát kitáró márvány varjú hasal. Fejét kissé lehajtva, egy képre néz. Egy gyönyörű szőke, kék szemű asszony mosolyára. Szürke dolmánya elől, kis fekete rombusszal díszítve, a kitárt két szárnya, feketén öleli a fehér márványlapot. Háta mögött hatalmas orgonabokor illatozik.
Délelőtt tíz óra van, mikor egy férfi érkezik, kezében virágcsokorral, amit a sírra helyez. Áll, nem szól, majd leül a keskeny fapadra, amit az eső korhaszt ott évtizedek óta. Ül, néz előre, majd az órájára tekint. Mindjárt tizenegy óra. Pár perc híja. S ahogy illan a perc, a föld forog, a levegő fodrozva emeli a szárnyakat magán, és megjelenik egy hatalmas, csodaszép dolmányos varjú. Csőre vaskos, tövében fekete pihetollak, dolmánykája nyakán rombuszforma. Értelmes tekintetében tükröződik a várakozó férfi alakja. Fejét emelve ül a fehér márványtábla másik felére, s így már két oldalról ül ott egy-egy madár. Egy kő, és egy élő az örök emlékezéssel. A kővarjú, mert szerették, és a másik is azért. S ez utóbbi, mindig, évről évre, minden nap tizenegy órakor megjelenik.
- A Pipe – Szól a férfi, s mosollyal az arcán, lassan távozik.
A cikket írta: Zsomwin
Hozzászólások
időrendi sorrend
Eddig bírtam tartani magam... Nagyon szép volt!!!!
grt
Jajj! De miért? :(
Tudtam... éreztem... bocsi eltörött a mécses.
Tisztelt Zsomwin!
Könnyes szemmel olvastam néhol az írását! Nagyon sok emlék tolult a fejembe. "Ez gyönyörű volt, olyan, mintha nékem írta volna. (Tudom, hogy nem, de megtalálta a gyenge pontomat.) Hibátlan írás." Gartulálok!
Bokor
És akkor meg is van a hunyó, kedves Pinokkió és Zsomwin!
Nagyon köszönöm kedves hozzászólását!
Üdvözlettel:
Zsomwin
Könnyes szemmel olvastam néhol az írását! Nagyon sok emlék tolult a fejembe. "Ez gyönyörű volt, olyan, mintha nékem írta volna. (Tudom, hogy nem, de megtalálta a gyenge pontomat.) Hibátlan írás." Gartulálok!
Bokor
És akkor meg is van a hunyó, kedves Pinokkió és Zsomwin!
Kedves Zsomwin!
Élmény volt végigolvasni az írásodat. Örültem, hogy egy ilyen színvonalas írás felkerült az oldalra. Ráadásul annyira életszerűen írtad meg, mintha valóban megtörtént volna. Átéltem a történetedet.
Üdv,
Pinokkió
Valóban megtörtént események fűszerezik a történetet, bizonyára azért olyan hiteles.
Külön öröm, hogy Te is átélhetted, átélted azt az élményt, amit az érzelmek kavalkádja szorított a tollam alá.
Köszönöm szépen a figyelmed!
Zsomwin
Élmény volt végigolvasni az írásodat. Örültem, hogy egy ilyen színvonalas írás felkerült az oldalra. Ráadásul annyira életszerűen írtad meg, mintha valóban megtörtént volna. Átéltem a történetedet.
Üdv,
Pinokkió
Röviden csak: KÖSZÖNÖM!
A valóság belőlem is érzéseket hozott elő, ezt írtam meg ebben a történetben. Érzéseket, amik az enyémek. :) Látom belőled is kiváltott valami hasonlót...
Nagyon örültem, rég olvastam ilyen kedves, szívmelengető és szívszorító írást. :)
Ui: Érdemes volt, számomra ez nem kérdés, hanem tény a javából.
De.. úgy érted, hogy... a tiéd volt? Vagy hogy is?
Nagyon köszönöm a figyelmed! Örültem neked, érdemes volt megírni talán. Szerettem a szóban forgó madarat, bár az életben nem jött vissza soha. Legalábbis kézre már nem. Csak másokhoz ment oda, és nagyon féltem, hogy valaki megöli majd.
Nagyon köszönöm a figyelmed! Örültem neked, érdemes volt megírni talán. Szerettem a szóban forgó madarat, bár az életben nem jött vissza soha. Legalábbis kézre már nem. Csak másokhoz ment oda, és nagyon féltem, hogy valaki megöli majd.
Örülök, hogy olvashatta, a nevetéstől a könnyekig mindenféle érzést kihoztál belőlem.
Van egy Megható állattörténetek című könyvem, még anyutól kaptam. Ott lenne a helye!
Puszillak! Hozz majd még ilyen értékeseket!