újabb események régebbi események további események
15:15
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
15:14
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába

Pipe 8.

Látogatók száma: 55

A hét, amit megszabott az útig, letelt. Repülőjegyet rendeltek, s átnéztek még Tóni házához is, Budapestre. Vendéglőben étkeztek. Aztán visszatértek a nógrádi kis faluba Dezsőhöz, hogy, másnap útra keljenek. Az utolsónak nevezett este, még nagyot beszélgettek. Tóni Dezső mellé ült a nappali kanapéján, és átölelte.

- Apa, annyira szeretlek! Nagyon örülök, hogy velem jössz.
Dezső szívét melegség járta át, szinte egész testében melege lett. Nyílt tekintettel nézett fiára, majd szólt.
- Én is szeretlek fiam – s aztán, mint valami zsilip, amit hirtelen kinyitnak, úgy folyt, áradt a szava. Elmesélte madarát, az elejétől fogva, ahogy rálelt, majd hazahozta. Az utolsó napnál megbicsaklott a hangja. Tóni érezte, valami irdatlan mélységből húzza elő az érzéseket, amik elevenen égnek ott bent, apja bensőjében.
- Értem – szólt végül – kár, hogy nem láthattam.
Dezső elővette a képet, amit Lajos készített, s megmutatta neki. Tóni meglepetve nézte.
- A Pipe – mosolyodott el.

Nem keltek korán, csak úgy, mint máskor is szokott Dezső. Megreggeliztek, aztán hurcolni kezdték a teli bőröndöket az autóba. A kis kertkapu csodálkozva figyelte a sok holmit, ami már a kocsi belsejébe került. Már az utolsó táskáért fordult Dezső és vette a kulcsát, hogy zárja a házat. S ahogy felnézett az égre, egy varjat látott.
- Már megint képzelődök - morgott magában, s zárta az ajtót.
S ahogy megfordult, a terasz korlátján ült a madár. Két lábán csak pipiskedve ágaskodott, tán a táska érdekelte, vagy a kulcs, ki tudja?
Dezső állt, kezéből kiesett a táska, csak kiszakadt lelkéből a könny, s a szó.
-Pipe! Pipe, kismadaram!

S reppent már a madár a vállára, csőrét a szájára helyezve hajolt elé, hogy apró csőrnyitogatásokkal üdvözölje őt. Így lépegetett a kocsihoz Dezső, vállán a madárral, szemében rezgő könnyel. Tónival egymásra néztek. Elég volt egyetlen pillanat, Tóni kiszállt az autóból, és Dezső holmiját kiemelve vitte, hordta vissza. Nem szólt.
A kulcsot kivette apja kezéből, bepakolt, majd átölelte Dezsőt a madárral együtt.
- A repjegyet’ lemondom, apa. És hívlak! Vigyázzatok magatokra! - búcsúzott.
Tizenegykor boldogan indult az öregember. Ment, poroszkált, a templom felé. Kezében virággal, fején a kalap, s előtte röpködve szállt a lelke, szállt, repült, hogy odaérjen egy orgonaágra, és megpihenjen.

Epilógus:
Tíz év telt el, s a nógrádi kis falu közepén lévő temetőben ott áll a hófehér márványtábla. Itt nyugszik Kemény Dezsőné, Hajnal Anasztázia és Kemény Dezső.
A márványtábla tetején egy szárnyát kitáró márvány varjú hasal. Fejét kissé lehajtva, egy képre néz. Egy gyönyörű szőke, kék szemű asszony mosolyára. Szürke dolmánya elől, kis fekete rombusszal díszítve, a kitárt két szárnya, feketén öleli a fehér márványlapot. Háta mögött hatalmas orgonabokor illatozik.
Délelőtt tíz óra van, mikor egy férfi érkezik, kezében virágcsokorral, amit a sírra helyez. Áll, nem szól, majd leül a keskeny fapadra, amit az eső korhaszt ott évtizedek óta. Ül, néz előre, majd az órájára tekint. Mindjárt tizenegy óra. Pár perc híja. S ahogy illan a perc, a föld forog, a levegő fodrozva emeli a szárnyakat magán, és megjelenik egy hatalmas, csodaszép dolmányos varjú. Csőre vaskos, tövében fekete pihetollak, dolmánykája nyakán rombuszforma. Értelmes tekintetében tükröződik a várakozó férfi alakja. Fejét emelve ül a fehér márványtábla másik felére, s így már két oldalról ül ott egy-egy madár. Egy kő, és egy élő az örök emlékezéssel. A kővarjú, mert szerették, és a másik is azért. S ez utóbbi, mindig, évről évre, minden nap tizenegy órakor megjelenik.
- A Pipe – Szól a férfi, s mosollyal az arcán, lassan távozik.

A cikket írta: Zsomwin

6 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva

Eddig bírtam tartani magam... Nagyon szép volt!!!!

Nagyon örülök, hogy tetszett! Köszönöm az olvasást!

megtekintés Válasz erre: wadbikaiy

grt

Köszi!

megtekintés Válasz erre: Zsomwin

Jajj! De miért? :(

Eddig bírtam tartani magam... Nagyon szép volt!!!!
grt

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva

Tudtam... éreztem... bocsi eltörött a mécses.

Jajj! De miért? :(
Tudtam... éreztem... bocsi eltörött a mécses.

megtekintés Válasz erre: bokorur

Tisztelt Zsomwin!
Könnyes szemmel olvastam néhol az írását! Nagyon sok emlék tolult a fejembe. "Ez gyönyörű volt, olyan, mintha nékem írta volna. (Tudom, hogy nem, de megtalálta a gyenge pontomat.) Hibátlan írás." Gartulálok!
Bokor

És akkor meg is van a hunyó, kedves Pinokkió és Zsomwin!

Nagy szeretettel köszöntöm ennél a novellámnál! Mi ketten tudjuk, amit tudunk, és változatlanul állítom, hogy Önnek szól.
Nagyon köszönöm kedves hozzászólását!
Üdvözlettel:
Zsomwin
Tisztelt Zsomwin!
Könnyes szemmel olvastam néhol az írását! Nagyon sok emlék tolult a fejembe. "Ez gyönyörű volt, olyan, mintha nékem írta volna. (Tudom, hogy nem, de megtalálta a gyenge pontomat.) Hibátlan írás." Gartulálok!
Bokor

És akkor meg is van a hunyó, kedves Pinokkió és Zsomwin!

megtekintés Válasz erre: Pinokkió

Kedves Zsomwin!
Élmény volt végigolvasni az írásodat. Örültem, hogy egy ilyen színvonalas írás felkerült az oldalra. Ráadásul annyira életszerűen írtad meg, mintha valóban megtörtént volna. Átéltem a történetedet.
Üdv,
Pinokkió

Kedves Pinokkió!
Valóban megtörtént események fűszerezik a történetet, bizonyára azért olyan hiteles.
Külön öröm, hogy Te is átélhetted, átélted azt az élményt, amit az érzelmek kavalkádja szorított a tollam alá.
Köszönöm szépen a figyelmed!
Zsomwin
Kedves Zsomwin!
Élmény volt végigolvasni az írásodat. Örültem, hogy egy ilyen színvonalas írás felkerült az oldalra. Ráadásul annyira életszerűen írtad meg, mintha valóban megtörtént volna. Átéltem a történetedet.
Üdv,
Pinokkió

megtekintés Válasz erre: Vass. N Edith

Röviden csak: KÖSZÖNÖM!

Nekem van mit megköszönni! Örültem neked.
Röviden csak: KÖSZÖNÖM!

megtekintés Válasz erre: Zsomwin

A valóság belőlem is érzéseket hozott elő, ezt írtam meg ebben a történetben. Érzéseket, amik az enyémek. :) Látom belőled is kiváltott valami hasonlót...

Igen Zsom, mindenfélét. :)
Nagyon örültem, rég olvastam ilyen kedves, szívmelengető és szívszorító írást. :)

megtekintés Válasz erre: Virág

Ui: Érdemes volt, számomra ez nem kérdés, hanem tény a javából.

A valóság belőlem is érzéseket hozott elő, ezt írtam meg ebben a történetben. Érzéseket, amik az enyémek. :) Látom belőled is kiváltott valami hasonlót...

megtekintés Válasz erre: Virág

De.. úgy érted, hogy... a tiéd volt? Vagy hogy is?

Igen. Az enyém volt. Dzsoni volt a neve. :) Varjúdzsoni

megtekintés Válasz erre: Zsomwin

Nagyon köszönöm a figyelmed! Örültem neked, érdemes volt megírni talán. Szerettem a szóban forgó madarat, bár az életben nem jött vissza soha. Legalábbis kézre már nem. Csak másokhoz ment oda, és nagyon féltem, hogy valaki megöli majd.

Ui: Érdemes volt, számomra ez nem kérdés, hanem tény a javából.

megtekintés Válasz erre: Zsomwin

Nagyon köszönöm a figyelmed! Örültem neked, érdemes volt megírni talán. Szerettem a szóban forgó madarat, bár az életben nem jött vissza soha. Legalábbis kézre már nem. Csak másokhoz ment oda, és nagyon féltem, hogy valaki megöli majd.

De.. úgy érted, hogy... a tiéd volt? Vagy hogy is?
Nagyon köszönöm a figyelmed! Örültem neked, érdemes volt megírni talán. Szerettem a szóban forgó madarat, bár az életben nem jött vissza soha. Legalábbis kézre már nem. Csak másokhoz ment oda, és nagyon féltem, hogy valaki megöli majd.
Gyönyörű történet volt Zsom!

Örülök, hogy olvashatta, a nevetéstől a könnyekig mindenféle érzést kihoztál belőlem.
Van egy Megható állattörténetek című könyvem, még anyutól kaptam. Ott lenne a helye!

Puszillak! Hozz majd még ilyen értékeseket!
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: