újabb események régebbi események további események
18:32
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
17:26
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
11:54
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
23:22
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
23:21
Ilpaki új cikket töltött fel
12:22
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
12:19
KiralyCsilla1965 új bejegyzést írt a naplójába
15:12
Vortexdmo regisztrált a weboldalra
14:42
Stanmoretnm regisztrált a weboldalra

Sorsforduló

2013. november 1. - Látogatók száma: 55

Czinege úr, az ötvenes, enyhén hízásnak indult gazdasági igazgató, a tárgyalás időtartama alatt hol a dekoltázsomat nézi, hol meg a hosszú lábaimon legelteti a szemét, de a bemutatkozáson és néhány bevezetőül szánt udvarias mondaton túl meg sem szólal, hagyja kibontakozni a korosztályomhoz tartozó két munkatársát. Figyeli minden rezdülésemet, mintha abból kiolvashatná mekkora puvoárral rendelkezem, ha az igazgatóm maga helyett egyedül küldött el erre a megbeszélésre, melyen pontot kell tennünk az „i” betűre.

Nem csodálkozom rajta, hiszen névjegykártyámon a semmitmondó vezető menedzser a titulusom, miniszoknyás kosztümben érkezem a céges BMW-vel, szőke hajam laza, modern kontyba tűzve, és a halvány sminkemet erős parfümöm ellensúlyozza.
Tudom, hogy a csinos, kívánatos, ám buta szőke nő látszatát keltem, kellőképpen mosolygok is hozzá, és hagyom, hogy Czinege úr ifjú titán kollégái produkálják magukat.

Nem kötöm az orrukra, hogy az előzetes tárgyalások valamennyi momentumát ismerem, és napokon keresztül elemeztem a lehetséges megoldásokat, milyen új ötletekkel tudnak partnereink előállni és azokra milyen válaszokat tudok adni ahhoz, hogy kivasaljam belőlük a cégem számára kívánatos, optimális feltételeket.
Nekem szerencsém volt, mert egyetem után a cégnél bölcs, öreg bölények megtanítottak azokra a tárgyalási technikákra, melyek lényege, ha el akarok jutni A-ból B-be, akkor a partnerem legfeljebb az útvonalba tud beleszólni, de sem a startból, sem a célból nem engedek egy jottányit sem.

Czinege úr nem is sejti, hogy fiatal munkatársainál sokkal többet tudok a cégükről, utána néztem néhány nagyobb projektjüknek, s néhány korábbi partnerüknél is informálódtam. A szerződéses feltételek között kisebb aknákat rejtenek el, melyek akkor robbannak, amikor nem tudják teljesíteni a határidőket. Itt van nálam pendrive, rajta a szerződés tervezettel, melyben ott lapulnak az én beépített aknáim, melyek kicsit nagyobbat durrannak az övéiknél.

Az öt módosítási javaslatukból hármat elfogadok, azzal, hogy ugyanennyi módosítást már átvezettem a szerződésen, bár azok sokkal kisebb jelentőségűek.

Összemosolygott a két srác a javaslataim hallatán és azonnal elfogadták azokat.
- Hölgyem, már csupán a főnökével kell elfogadtatnia! – teszi az i-re a pontot Czinege úr.
- Nem szükséges. Uraim, nem látom akadályát annak, hogy ezen a pendive-on lévő szerződést a megállapodásunknak megfelelően módosítsuk és magammal vigyem az általam szignált és önök által aláírt szerződést.

Mohón csillog a fiúk szeme, egyikük jogász, s nem látja akadályát az aláírásnak.
A városközpontban parkolok, ahol drágább a parkolójegy, mint a belvárosban, és még maradt rajta egy szabad óra.

Úgy terveztem, hogy a város múzeumában megnézem a nagybányai festők időszakos kiállítását, de meggondoltam magam, inkább sietek haza.

Épp most áll be a mellettem lévő helyre egy kocsi, kiszállok és odaadom neki a parkolójegyet, ha elég neki egy óra, ne vegyen jegyet. Nem hagyok időt a hálálkodásra, visszaülök a kocsimba és máris elhajtok.

Kellemesen süt a késő őszi nap, élvezem a vezetést. Kanyargós út vezet át a hegyen, nem is merek telefonálni. Innen olyan parányinak tűnnek a völgyben meghúzódó faluk.
Jó lenne szombaton kirándulni, elmehetnénk a Mátrába, csakhogy Andrist nehéz kimozdítani otthonról. Számára a főváros a világ közepe, ott megtalál mindent, amire szüksége van. Színház, mozi, tenisz, egy jó könyv, vacsora valamelyik felkapott étteremben, buli a haverokkal. Ez utóbbi egyre ritkább, mert a párok összeházasodnak, jön a gyerek, s vége a szabad életnek.

Szeretnék én is szülni, itt lenne az ideje. Hiába célozgatok a családalapításra, Andris még várna vele, mert kicsi a lakásunk, hárman nem férünk el a kétszobás panelben, előbb építkezzünk, vegyünk még egy kocsit, utazzunk, és a karrierünk megalapozása is időt kíván.

Időt, de mennyit?

Számomra a karrier csúcsa az lesz, amikor anya leszek. Legalább két gyereket szeretnék, egymás után, egy kiesés elég a munkából. Ezt csak neki mondom, a valóság az, hogy harmincéves vagyok, nincs már mire várnom. Barátnőim alaposan leköröztek, Karola fia már elsős, Julinak három gyereke van, Enikő rögtön ikrekkel lett terhes, nekem pedig esélyem sincs a családalapításra. Még csak menyasszony sem vagyok, ezzel ugrat a húgom. Karácsonykor lesz egy éve, hogy eljegyezték és amint végeznek a mester szakon, azonnal össze is házasodnak.

Tudom, hogy Erzsi néni mindent megtesz, hogy ne legyen az anyósom, mert nem vagyok a fiához való, túlságosan önálló vagyok, és nem tudok szalagos fánkot sütni, pedig az Andris kedvenc süteménye. Bezzeg doktoráltam és rendszeresen publikálok, ahelyett hogy jó háziasszony módjára a szakácskönyveket forgatnám.

Apám sincs kibékülve a kapcsolatunkkal, nem is jön hozzánk, ha pedig mi megyünk haza, akkor rendkívül udvarias Andrissal, fiamnak szólítja, és anyával ezekre a családi összejövetelekre olyan ételeket készíttet, amelyek létezéséről kedvesem még sohasem hallott, ráadásul kávézgatás közben végig kell hallgatnia atyám szentenciáit a családfő mibenlétét illetően.

Éhség mardossa a gyomrom. Leérek a hegyről, innen a második faluban van egy jó étterem, megebédelek. Lassan fél kettő, rég volt már a reggeli.

Sajnálom, hogy a hangulatos teraszon már nem terítenek, igaz, kabátban nehéz ebédelni. Az étteremben kellemes meleg az idő, ám az ételek illata is ott kering a levegőben. Megcsapja orromat a rántott hús illata és alig érek ki a mosdóba, mert öklendeznem kell.

Iszom egy hideg limonádét és csak könnyű ételt eszek, nem is értem, mi van velem. A kávét sem kívánom, gyorsan fizetek, és a kocsiból felhívom az igazgatót.
- Gratulálok, Karola! Nem mertem keresni, szinte biztosra vettem, hogy Czinegével nem tud megegyezni! Ne is jöjjön be, menjen haza, pihenje ki magát! Megérdemli! Még egyszer gratulálok, és holnap reggel találkozunk! Csókolom a kezét!

És ez ugyanaz az igazgató, aki tegnap délután még lelkesen biztatott, hogy meg tudom egyedül is kötni a szerződést, bízzak magamban, mert ő is azt teszi! Micsoda képmutatás!

Öt perc múlva elérem az autópályát és fél óra múlva elérem a főváros határát.

Megint émelygek, taposom a gázt, mielőbb találnom kell egy benzinkutat!
Viszontlátom az ebédemet, ennek már fele sem tréfa!

Tegnap este kínait vacsoráztunk, Andris vette a munkahelye szomszédságában lévő kifőzdében. Lehet, hogy Andis is rosszul lett?

Kiszellőztetem a fejem, közben felhívom Andrist. Nem kapcsolható. Hívom a vonalas számán. A kolléganője veszi fel a telefont, a párom éppen értekezleten múlatja az időt.

Jó ez a friss levegő, mintha könnyebben érezném magam.

Megnézem magam a visszapillantó tükörben, és nem tetszik, amit látok. Nagyon sápadt vagyok és nyúzottnak nézek ki, mint amikor menstruálok.

Hát, ez az! Már három hete késik. Lehet, hogy terhes vagyok?

Ez a tény mindent megmagyarázna!

Első utam a gyógyszertárba vezet, a második a közértbe és csak azt követően megyek haza.

Igen, áldott állapotban vagyok! A teszt nem hazudik! Gyermekem lesz! Igazi vasgyúró, egészséges gyerek! Mindegy, hogy kisfiú vagy kislány!

Madarat lehetne fogatni velem! De erre nincs idő, mert ismételten rám tör az éhség. Eztán már így lesz, hogy felváltva eszek és hányok?

Hiába hívom ismét Andrist, nem kapcsolható. Keresem anyát, nincs benn, kiment a postára, apa órát tart, a húgomat sem érem el. No, legalább valamelyik barátnőm csak felveszi a telefont!

Nem veszi.

Minek a telefon, ha elérhetetlenek, pedig ezt a hírt szívesen megosztanám valakivel.
Valakivel? Kivel? Kinek fontos, hogy mi van velem?

Felhívom anyós pajtást.
- Csókolom Erzsi néni! Karola vagyok.
- Szervusz! Mi történt a fiammal?
- Tessék megnyugodni, nincs semmi baj! Kisbabát várunk! Gondoltam elsőként Erzsi néninek mondom meg a jó hírt!
- Már amennyire jó hír!

Úgy nyomom ki a telefont, hogy majdnem összeroppantom!

Egyszer azt mondta nekem szegény nagyanyám, hogy az ember az élet igazán fontos dolgaiban mindig magára marad!

Milyen igazat mondott!

Úgy döntöttem, mi kettesben maradunk a születendő gyermekemmel!

Kényelmesen elférünk a kétszobás panelben.

Odakinn már korán sötétedik az óraátállítás miatt.
Felkapcsolom a villanyt. Mintha erősebben világítanának a lámpák, mint máskor. Amint elköltözik Andris, tatarozni kell a lakást és kicsit át is kell rendezni.

Hasamra teszem a kezem, ne félj kicsim, vigyázok rád!

4 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2013. november 6. 21:11

megtekintés Válasz erre: Cikkíró - 2013. november 6. 21:04

Akkor már megérte megírnom!

Már napokkal ezelőtt olvastam, csak lusta voltam írni is, pedig megérdemli az írás a dicséretet. :)
Cikkíró
cikkíró párbeszéd
2013. november 6. 21:04

megtekintés Válasz erre: kalozlány - 2013. november 6. 21:02

Nagyon megérintett...

Akkor már megérte megírnom!
2013. november 6. 21:02
Nagyon megérintett...
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: