Erotikus
Tapasztalatok
Látogatók száma: 103
Eddigi életem során megtanultam, hogy azok, akik azzal kezdik, hogy: Nem akarok beleszólni, de...
Na, azok tuti éppen arra készülnek. Ilyen általában az anyósok és a családtagok is. Nem akarnak beleszólni, csak egyszerűen muszáj megmondaniuk a véleményüket, különben tuti megfulladnának.
A másik változat, hogy: Nem akarlak befolyásolni, de...
Ők a jóindulatú barátnők. Pont arra készülnek, hogy lebeszéljenek valamiről, ami nekik nem tetszik. Vagy éppen tetszik. Mondjuk a szomszéd srác. Érthető. Nem vagyok önző, nekem csak egyetlen egy valaki kell. A többit vihetik.
Sajnos azok a mondatok, amit úgy kezdenek, hogy: Őszintén megmondom...
Azok gyakran nem őszinték. Ha az lenne, nem kéne bizonygatni. Fel sem merülne a gondolat.
Mint, ahogy az sem, hogy: Sosem bántanék egy nőt, az gyávaság...
Ő volt az egyetlen férfi az életemben, aki bántalmazott. Na, nem sokáig voltam kék-zöld...
Azóta megtanultam, hogy aki így kezdi az ismerkedést, hogy sosem ütne meg egy nőt, és nem akkor borul ki, ha lát is valami konkrétat, az bizony ütni fog. A fene se tudja, hogy miért szerettem mégis őt a legjobban. Ti értitek?
"Miért van az, hogy mindig azt imádjuk, aki hűtlen, aki mást szeret…" - így szól a dal is.
Azt is tanultam, hogy ha valaki a barátom, akkor nem kell folyton bizonygassa, hogy az, hiszen ez egyértelmű. A tettek többet mondanak a szavaknál. Valaki nem attól lesz a barátom, hogy kijelenti magáról, hogy az.
Megtanultam, hogy ha a férfi, aki szeret, nem mondja, hogy "szeretlek", mert szerinte ezt éreznem kell, akkor azt valóban érezni fogom. Igaz, néha több időbe telik, mert máshoz szokott az ember lánya. Szeretve vagyok. Sosem gondoltam, hogy ez ilyen is lehet. Átértékelődik bennem az egész világegyetem. Sose gondoltam, hogy szeretkezés után fog lecsapni rám a szeretetének a tudata, amikor egyszerűen csak rám borul és ölel….
Bármennyit is tanultam ez a kevés idő alatt, mindig új kérdések fogalmazódnak meg bennem.
Vajon, hogy lehet az, hogy együtt élsz valakivel, azt mondja szeret és ismer, és mégsem ismeri a lelked, nem ismeri fel, hogy szerelmes lettél valaki másba és minden megváltozott? Miért nem látja ezt a belső ragyogást, ami két lábbal a föld felett repít, majd időnként a mélybe taszít? A vakságnak többféle módja is van. Talán most nem is a látásnak van itt az ideje, hanem valami egészen másnak. Néha önfeláldozónak kell lennünk, hogy a másik vak maradhasson. Van, amikor úgy érezzük, hogy nincs más választásunk. Ugyanakkor tudjuk, hogy nem tart minden rossz örökké.
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Tami megismerkedett egy internetes fórumon Zolival. Barátság szövődött közöttük. Szinte mindent megbeszéltek egymással. A világban történt eseményeket ugyanúgy, mint a velük történt napi apróságokat és fontos eseményeket is. Tamara férje mindig a tv-t nézte, Zoli felesége többnyire barátnőivel, és a sorozatokkal volt elfoglalva. Mindketten úgy gondolták, hogy ismerik a házastársukat.
A szomszédokat, a munkatársakat naponta látjuk, beszélgetünk is velük néha. De nem tudnak rólunk, szinte semmit. A külsőségeken kívül.
Zoli és Tamara nem találkoztak személyesen. De közel vannak egymáshoz. Lélekközelségben.
A rokonlelkek nem mindig vannak a közelünkben. A környezetünk meg néha nem figyel eléggé ránk, hogy lássa, kik is vagyunk. Mert csak azt látják, amit akarnak. Vagy mert mi csak azt mutatjuk feléjük, amit feltétlenül muszáj. Én így vagyok ezzel.
Xaide
Talán azért nem veszi észre, ezt a belső ragyogást, mert mással van elfoglalva. Más, egyéb külső dolgok elvonják erről a figyelmét, esetleg ez az érzés valóban egyedi, és annyira személyes, főleg, ha nem felé irányul, hogyan is érezné, ha benne esetleg nem tombol ilyen érzés.
Nem biztos, hogy így van, csak gondolom. Hogy miről ismerni fel a "jó" akarót? Éppen azokról, amiket itt leírtál. Én is így gondolom. :-)
Ragyogj, élvezd, legyél boldog! Lehet, hogy a te boldogságodból egy picit ő is átérez, csak nem mutatja ki, hogy látja?!
Puszi,
Éva
Azt gondolom, hogy mindennek oka van.
Vigyázz magadra!
Pussz, Tündér
Hozzászólásomban egy rövid történettel támasztom alá, az írásodnak számomra fontos üzenetét:
Tami megismerkedett egy internetes fórumon Zolival. Barátság szövődött közöttük. Szinte mindent megbeszéltek egymással. A világban történt eseményeket ugyanúgy, mint a velük történt napi apróságokat és fontos eseményeket is. Tamara férje mindig a tv-t nézte, Zoli felesége többnyire barátnőivel, és a sorozatokkal volt elfoglalva. Mindketten úgy gondolták, hogy ismerik a házastársukat.
A szomszédokat, a munkatársakat naponta látjuk, beszélgetünk is velük néha. De nem tudnak rólunk, szinte semmit. A külsőségeken kívül.
Zoli és Tamara nem találkoztak személyesen. De közel vannak egymáshoz. Lélekközelségben.
Saját személyes tapasztalom is az, hogy egy barátság nem attól függ, hogy a személyek a szomszédban, vagy fényévekre laknak-e egymástól.
Sőt, talán azért működhetnek olyan jól a lélekbarátságok, mert egy "ismeretlennek" sokkal könnyebben kinyílhatunk, és ha ez kölcsönös, akkor tényleg elérjük egymás lelkét. Csak rajtunk múlik, hogy mennyit adunk magunkból.
Szia Donna!
A rokonlelkek nem mindig vannak a közelünkben. A környezetünk meg néha nem figyel eléggé ránk, hogy lássa, kik is vagyunk. Mert csak azt látják, amit akarnak. Vagy mert mi csak azt mutatjuk feléjük, amit feltétlenül muszáj. Én így vagyok ezzel.
Xaide
Tudod kíváncsi lennék rá, hogy egy teljesen idegen környezetben, ha önmagam lehetnék az összes jó és rossz tulajdonságomat nyíltan felvállalhatva, akkor… Vajon ugyanúgy jobban szeretnék-e a rosszabbik énemet, mint a jobbat? Attól függetlenül, hogy szorosan összekapcsolódik. Nem tudom.
Jó lenne, igazán önmagunk lenni mielőtt megkérdezzük magunktól, hogy "én melyik én vagyok?"
Bízom benne, hogy egyszer mindennek eljön az ideje, és összeforrunk. :)))
Nos, az lesz valami! :)))))
DJ
Szia Donna!
Talán azért nem veszi észre, ezt a belső ragyogást, mert mással van elfoglalva. Más, egyéb külső dolgok elvonják erről a figyelmét, esetleg ez az érzés valóban egyedi, és annyira személyes, főleg, ha nem felé irányul, hogyan is érezné, ha benne esetleg nem tombol ilyen érzés.
Nem biztos, hogy így van, csak gondolom. Hogy miről ismerni fel a "jó" akarót? Éppen azokról, amiket itt leírtál. Én is így gondolom. :-)
Ragyogj, élvezd, legyél boldog! Lehet, hogy a te boldogságodból egy picit ő is átérez, csak nem mutatja ki, hogy látja?!
Puszi,
Éva
Azt hiszem neki is, jó, ha boldog vagyok - akár mi is az oka - ha közben nem bántom. Persze ez alapból bántás, de… Te érted.
Kedves Donna!
Azt gondolom, hogy mindennek oka van.
Vigyázz magadra!
Pussz, Tündér
Köszi X!
Tudod kíváncsi lennék rá, hogy egy teljesen idegen környezetben, ha önmagam lehetnék az összes jó és rossz tulajdonságomat nyíltan felvállalhatva, akkor… Vajon ugyanúgy jobban szeretnék-e a rosszabbik énemet, mint a jobbat? Attól függetlenül, hogy szorosan összekapcsolódik. Nem tudom.
Jó lenne, igazán önmagunk lenni mielőtt megkérdezzük magunktól, hogy "én melyik én vagyok?"
Bízom benne, hogy egyszer mindennek eljön az ideje, és összeforrunk. :)))
Nos, az lesz valami! :)))))
DJ
Saját magunkkal összeforrni és kiteljesülni maga a felszabadulás. Csak vannak néha akadályozó tényezők. Nálam gyakran a félelem. (szerintem többnyire ez az alapprobléma) Csak akkor meg, valahogy túlcsordul az ember, azt is meg kell tanulni kezelni. Mármint a szabadságot. :))
Köszönöm
X
Itt hagyok Neked pár sort, én így gondolkodom egy idő óta:
Szótlanul
Szeretnék elmondani valamit,
melyre még nincs szó...
Azt mondtad érezzem,
azóta hallgatok.
Én érzékeny ember,
megtanultam egy másféle nyelvet...
testbeszéddel szeretlek.
Úgy gondolom többet ér sok fecsegésnél.
Üdv. Éva
"Azt is tanultam, hogy ha valaki a barátom, akkor nem kell folyton bizonygassa, hogy az, hiszen ez egyértelmű. A tettek többet mondanak a szavaknál." Nekem ez tetszik a legjobban!!! A többi mulandó és jelentéktelen :))
Puszi:A
Szia Donna!
Saját magunkkal összeforrni és kiteljesülni maga a felszabadulás. Csak vannak néha akadályozó tényezők. Nálam gyakran a félelem. (szerintem többnyire ez az alapprobléma) Csak akkor meg, valahogy túlcsordul az ember, azt is meg kell tanulni kezelni. Mármint a szabadságot. :))
Köszönöm
X
Magunkkal összeforrni és kiteljesedni… Neked már sikerült?
Kedves Donna!
Itt hagyok Neked pár sort, én így gondolkodom egy idő óta:
Szótlanul
Szeretnék elmondani valamit,
melyre még nincs szó...
Azt mondtad érezzem,
azóta hallgatok.
Én érzékeny ember,
megtanultam egy másféle nyelvet...
testbeszéddel szeretlek.
Úgy gondolom többet ér sok fecsegésnél.
Üdv. Éva
Ez nagyon szép és az a pláne, hogy azóta én is pontosan ezt próbálom, mint amit leírtál a versedbe! Én is írhattam volna, csak én sose tudnám ilyen szépen megfogalmazni. :)
Nagyon köszönöm! :)
Puszi, DJ
Szia Donna!
"Azt is tanultam, hogy ha valaki a barátom, akkor nem kell folyton bizonygassa, hogy az, hiszen ez egyértelmű. A tettek többet mondanak a szavaknál." Nekem ez tetszik a legjobban!!! A többi mulandó és jelentéktelen :))
Puszi:A
Örülök nagyon, hogy találtál benne olyat, amit a magadénak is érzel talán! :)
Puszillak! :)
Szia Ailet!
Örülök nagyon, hogy találtál benne olyat, amit a magadénak is érzel talán! :)
Puszillak! :)
Puszi:A
Nagyon szépen írtad X!
Magunkkal összeforrni és kiteljesedni… Neked már sikerült?
Jó írás. Érezhető, hogy Önből ez belülről fakadt.
A kérdései pedig sokat elmondanak.
Bokor
Hát persze, hiszen a szárnyaiddal ott a képeden, meglegyezgetted a szívemet! ;))
Puszi:A
Igen, mámorító, de a kezelési útmutatót nem mellékelték. :) Gyakorlatozok.
Tisztelt Donna!
Jó írás. Érezhető, hogy Önből ez belülről fakadt.
A kérdései pedig sokat elmondanak.
Bokor