újabb események régebbi események további események
10:59
Amazonnnlff regisztrált a weboldalra
01:34
BillyDiurn regisztrált a weboldalra
21:28
Broncojjz regisztrált a weboldalra
21:23
Horoszkóp új hozzászólást írt egy cikkhez
21:22
Horoszkóp új hozzászólást írt egy cikkhez
21:20
Horoszkóp új hozzászólást írt egy cikkhez
21:16
Horoszkóp új hozzászólást írt egy cikkhez
21:14
Horoszkóp új hozzászólást írt egy cikkhez
21:11
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
21:09
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
20:37
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
20:09
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
09:32
Portablexnu regisztrált a weboldalra
06:25
Ilpaki új cikket töltött fel
01:56
Charlesgal regisztrált a weboldalra
22:54
Cindybebey regisztrált a weboldalra
16:24
Juicerqdn regisztrált a weboldalra
16:23
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
09:55
KitchenAidmxr regisztrált a weboldalra
08:53
Holographicmnw regisztrált a weboldalra

Erotikus

Tapasztalatok

2012. január 11. - Látogatók száma: 102

Eddigi életem során megtanultam, hogy azok, akik azzal kezdik, hogy: Nem akarok beleszólni, de...
Na, azok tuti éppen arra készülnek. Ilyen általában az anyósok és a családtagok is. Nem akarnak beleszólni, csak egyszerűen muszáj megmondaniuk a véleményüket, különben tuti megfulladnának.

A másik változat, hogy: Nem akarlak befolyásolni, de...
Ők a jóindulatú barátnők. Pont arra készülnek, hogy lebeszéljenek valamiről, ami nekik nem tetszik. Vagy éppen tetszik. Mondjuk a szomszéd srác. Érthető. Nem vagyok önző, nekem csak egyetlen egy valaki kell. A többit vihetik.

Sajnos azok a mondatok, amit úgy kezdenek, hogy: Őszintén megmondom...
Azok gyakran nem őszinték. Ha az lenne, nem kéne bizonygatni. Fel sem merülne a gondolat.

Mint, ahogy az sem, hogy: Sosem bántanék egy nőt, az gyávaság...
Ő volt az egyetlen férfi az életemben, aki bántalmazott. Na, nem sokáig voltam kék-zöld...
Azóta megtanultam, hogy aki így kezdi az ismerkedést, hogy sosem ütne meg egy nőt, és nem akkor borul ki, ha lát is valami konkrétat, az bizony ütni fog. A fene se tudja, hogy miért szerettem mégis őt a legjobban. Ti értitek?
"Miért van az, hogy mindig azt imádjuk, aki hűtlen, aki mást szeret…" - így szól a dal is.

Azt is tanultam, hogy ha valaki a barátom, akkor nem kell folyton bizonygassa, hogy az, hiszen ez egyértelmű. A tettek többet mondanak a szavaknál. Valaki nem attól lesz a barátom, hogy kijelenti magáról, hogy az.

Megtanultam, hogy ha a férfi, aki szeret, nem mondja, hogy "szeretlek", mert szerinte ezt éreznem kell, akkor azt valóban érezni fogom. Igaz, néha több időbe telik, mert máshoz szokott az ember lánya. Szeretve vagyok. Sosem gondoltam, hogy ez ilyen is lehet. Átértékelődik bennem az egész világegyetem. Sose gondoltam, hogy szeretkezés után fog lecsapni rám a szeretetének a tudata, amikor egyszerűen csak rám borul és ölel….

Bármennyit is tanultam ez a kevés idő alatt, mindig új kérdések fogalmazódnak meg bennem.
Vajon, hogy lehet az, hogy együtt élsz valakivel, azt mondja szeret és ismer, és mégsem ismeri a lelked, nem ismeri fel, hogy szerelmes lettél valaki másba és minden megváltozott? Miért nem látja ezt a belső ragyogást, ami két lábbal a föld felett repít, majd időnként a mélybe taszít? A vakságnak többféle módja is van. Talán most nem is a látásnak van itt az ideje, hanem valami egészen másnak. Néha önfeláldozónak kell lennünk, hogy a másik vak maradhasson. Van, amikor úgy érezzük, hogy nincs más választásunk. Ugyanakkor tudjuk, hogy nem tart minden rossz örökké.

A cikket írta:

12 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2012. január 13. 08:25

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva - 2012. január 12. 13:23

Ezt a felhasználót letiltotta a cikkíró.

Egyszer kérdezett valamit, hogy mi van velem, olyan szétszórt vagyok. Pedig csak boldog voltam. Kisugárzik igen, miként máskor a bánat.
Azt hiszem neki is, jó, ha boldog vagyok - akár mi is az oka - ha közben nem bántom. Persze ez alapból bántás, de… Te érted.
2012. január 13. 08:22

megtekintés Válasz erre: - 2012. január 12. 11:18

Szia Donna!

A rokonlelkek nem mindig vannak a közelünkben. A környezetünk meg néha nem figyel eléggé ránk, hogy lássa, kik is vagyunk. Mert csak azt látják, amit akarnak. Vagy mert mi csak azt mutatjuk feléjük, amit feltétlenül muszáj. Én így vagyok ezzel.

Xaide

Köszi X!

Tudod kíváncsi lennék rá, hogy egy teljesen idegen környezetben, ha önmagam lehetnék az összes jó és rossz tulajdonságomat nyíltan felvállalhatva, akkor… Vajon ugyanúgy jobban szeretnék-e a rosszabbik énemet, mint a jobbat? Attól függetlenül, hogy szorosan összekapcsolódik. Nem tudom.
Jó lenne, igazán önmagunk lenni mielőtt megkérdezzük magunktól, hogy "én melyik én vagyok?"
Bízom benne, hogy egyszer mindennek eljön az ideje, és összeforrunk. :)))
Nos, az lesz valami! :)))))

DJ
2012. január 13. 08:17

megtekintés Válasz erre: - 2012. január 12. 06:43

Hozzászólásomban egy rövid történettel támasztom alá, az írásodnak számomra fontos üzenetét:

Tami megismerkedett egy internetes fórumon Zolival. Barátság szövődött közöttük. Szinte mindent megbeszéltek egymással. A világban történt eseményeket ugyanúgy, mint a velük történt napi apróságokat és fontos eseményeket is. Tamara férje mindig a tv-t nézte, Zoli felesége többnyire barátnőivel, és a sorozatokkal volt elfoglalva. Mindketten úgy gondolták, hogy ismerik a házastársukat.
A szomszédokat, a munkatársakat naponta látjuk, beszélgetünk is velük néha. De nem tudnak rólunk, szinte semmit. A külsőségeken kívül.

Zoli és Tamara nem találkoztak személyesen. De közel vannak egymáshoz. Lélekközelségben.

Köszi a történeted Elina!

Saját személyes tapasztalom is az, hogy egy barátság nem attól függ, hogy a személyek a szomszédban, vagy fényévekre laknak-e egymástól.
Sőt, talán azért működhetnek olyan jól a lélekbarátságok, mert egy "ismeretlennek" sokkal könnyebben kinyílhatunk, és ha ez kölcsönös, akkor tényleg elérjük egymás lelkét. Csak rajtunk múlik, hogy mennyit adunk magunkból.
2012. január 12. 22:51
Kedves Donna!

Azt gondolom, hogy mindennek oka van.
Vigyázz magadra!

Pussz, Tündér
2012. január 12. 13:23
Ezt a felhasználót letiltotta a cikkíró.
 
2012. január 12. 11:18
Szia Donna!

A rokonlelkek nem mindig vannak a közelünkben. A környezetünk meg néha nem figyel eléggé ránk, hogy lássa, kik is vagyunk. Mert csak azt látják, amit akarnak. Vagy mert mi csak azt mutatjuk feléjük, amit feltétlenül muszáj. Én így vagyok ezzel.

Xaide
 
2012. január 12. 06:43
Hozzászólásomban egy rövid történettel támasztom alá, az írásodnak számomra fontos üzenetét:

Tami megismerkedett egy internetes fórumon Zolival. Barátság szövődött közöttük. Szinte mindent megbeszéltek egymással. A világban történt eseményeket ugyanúgy, mint a velük történt napi apróságokat és fontos eseményeket is. Tamara férje mindig a tv-t nézte, Zoli felesége többnyire barátnőivel, és a sorozatokkal volt elfoglalva. Mindketten úgy gondolták, hogy ismerik a házastársukat.
A szomszédokat, a munkatársakat naponta látjuk, beszélgetünk is velük néha. De nem tudnak rólunk, szinte semmit. A külsőségeken kívül.

Zoli és Tamara nem találkoztak személyesen. De közel vannak egymáshoz. Lélekközelségben.
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: