Erotikus

Tapasztalatok

Látogatók száma: 103

Eddigi életem során megtanultam, hogy azok, akik azzal kezdik, hogy: Nem akarok beleszólni, de...
Na, azok tuti éppen arra készülnek. Ilyen általában az anyósok és a családtagok is. Nem akarnak beleszólni, csak egyszerűen muszáj megmondaniuk a véleményüket, különben tuti megfulladnának.

A másik változat, hogy: Nem akarlak befolyásolni, de...
Ők a jóindulatú barátnők. Pont arra készülnek, hogy lebeszéljenek valamiről, ami nekik nem tetszik. Vagy éppen tetszik. Mondjuk a szomszéd srác. Érthető. Nem vagyok önző, nekem csak egyetlen egy valaki kell. A többit vihetik.

Sajnos azok a mondatok, amit úgy kezdenek, hogy: Őszintén megmondom...
Azok gyakran nem őszinték. Ha az lenne, nem kéne bizonygatni. Fel sem merülne a gondolat.

Mint, ahogy az sem, hogy: Sosem bántanék egy nőt, az gyávaság...
Ő volt az egyetlen férfi az életemben, aki bántalmazott. Na, nem sokáig voltam kék-zöld...
Azóta megtanultam, hogy aki így kezdi az ismerkedést, hogy sosem ütne meg egy nőt, és nem akkor borul ki, ha lát is valami konkrétat, az bizony ütni fog. A fene se tudja, hogy miért szerettem mégis őt a legjobban. Ti értitek?
"Miért van az, hogy mindig azt imádjuk, aki hűtlen, aki mást szeret…" - így szól a dal is.

Azt is tanultam, hogy ha valaki a barátom, akkor nem kell folyton bizonygassa, hogy az, hiszen ez egyértelmű. A tettek többet mondanak a szavaknál. Valaki nem attól lesz a barátom, hogy kijelenti magáról, hogy az.

Megtanultam, hogy ha a férfi, aki szeret, nem mondja, hogy "szeretlek", mert szerinte ezt éreznem kell, akkor azt valóban érezni fogom. Igaz, néha több időbe telik, mert máshoz szokott az ember lánya. Szeretve vagyok. Sosem gondoltam, hogy ez ilyen is lehet. Átértékelődik bennem az egész világegyetem. Sose gondoltam, hogy szeretkezés után fog lecsapni rám a szeretetének a tudata, amikor egyszerűen csak rám borul és ölel….

Bármennyit is tanultam ez a kevés idő alatt, mindig új kérdések fogalmazódnak meg bennem.
Vajon, hogy lehet az, hogy együtt élsz valakivel, azt mondja szeret és ismer, és mégsem ismeri a lelked, nem ismeri fel, hogy szerelmes lettél valaki másba és minden megváltozott? Miért nem látja ezt a belső ragyogást, ami két lábbal a föld felett repít, majd időnként a mélybe taszít? A vakságnak többféle módja is van. Talán most nem is a látásnak van itt az ideje, hanem valami egészen másnak. Néha önfeláldozónak kell lennünk, hogy a másik vak maradhasson. Van, amikor úgy érezzük, hogy nincs más választásunk. Ugyanakkor tudjuk, hogy nem tart minden rossz örökké.