újabb események régebbi események további események
22:08
Ilpaki új cikket töltött fel
13:08
Ilpaki módosította a naplóbejegyzését
13:07
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
22:36
kalozlány módosította a naplóbejegyzését
22:21
kalozlány új bejegyzést írt a naplójába
09:02
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
08:35
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
15:51
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
08:01
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
13:40
Black Ice új cikket töltött fel
04:54
Furrionmxa regisztrált a weboldalra
21:07
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
02:35
Telecasterchf regisztrált a weboldalra
01:53
Incipiosas regisztrált a weboldalra
20:13
Artisanwrl regisztrált a weboldalra
19:03
kalozlány új bejegyzést írt a naplójába
09:38
Dormanndh regisztrált a weboldalra
08:37
kalozlány módosította a naplóbejegyzését

Valaki hiányzik…

2012. október 19. - Látogatók száma: 69

Gyakran érezzük valakinek a hiányát, azt meg észre sem vesszük, hogy a sorsunk főszereplői mégis csak mi magunk vagyunk.

Emlék töredék 2007.

Ebédelünk, Anya a szokásos vasárnapi menüt tálalja, tyúkhúslevest, sok zöldséggel, vastag, aranyszínű zsírral a tetején, ahogyan Apa szereti. A főtt hús mellé almaszószt is kapunk, a második fogás rántott karaj, sült krumpli és saláta, és természetesen lekváros bukta, amit nem szeretek, mert apai nagyanyám mindig azzal töm gyerekkoromban.

Aztán persze Apa, szokás szerint, beül a nappaliba, a televízió elé, elterpeszkedve a hatalmas bordó foteljében, előveszi az újságot és olvassa, közben fél szemmel a tévéműsorra is rásandít. Engem Anya beparancsol a szobámba, hogy tanuljak, mert délután beülünk a kocsiba és elmegyünk a telekre, mert érik már a cseresznye.

Semmi kedvem tanulni, látom, hogy az ősök mennyit küszködnek, hogy mindenre jusson, pedig kettőjüknek összesen négy diplomája van, mégsem mennek semmire.

Háromszobás panelben lakunk, nem arról van szó, hogy nem férünk el, csak a barátnőm kétszintes nagy családi házban lakik, a kertben lehet grillezni, meg kifeküdni, napozni. Anya szerint nekünk meg a kertünk, Pesttől ötven kilométerre van, ott is lehet a napon lenni, ha nagyon akarok napozni, kimehetek busszal bármikor. Minek menjek, oda azért járunk ki, hogy az őseim megtermeljenek mindent, ami a konyhára kell, ezért sem kell fizetni, mondják. Pici szerszámos kamra van rajta meg egy fúrt kút, hogy lehessen locsolni. Zártkert. Mi a csuda a zártkert? Nincs is körbe kerítve.

A kocsink is ciki, már legalább tizenkét éves, bezzeg Lucáéknak soha nincs háromévesnél idősebb autójuk.

Ülök a történelemkönyvem felett és firkálgatok a szélére: heló-beló Tomi! Tetszik nekem a negyedikes fiú, az orvosira jelentkezik, biztos, hogy felveszik, mert okos nagyon. És olyan szexi!

Mi lenne, ha felhívnám Apa első házasságából származó nővéremet, aki biztos, hogy falazna nekem és azt mondaná, hogy együtt megyünk moziba, aztán felhívnám Tomit, hogy nem értem a matekot, segítsen, akkor ő átjönne, én pedig a legfeszesebb sortomban és abban a helyes kis zöld selyem topban várnám. Csókolóznánk, megengedném, hogy megfogja a mellem…

Rám nyit Anya, hogy öltözzek át, tíz perc múlva indulunk.

Hívom a nővéremet, nem veszi fel a telefont.

Anya egy perc múlva felsikít, és most nem hallom Apa csitító hangját, nyugodj meg, Kata, nincs semmi baj, csak szunyókálok.

Nem értem a sikoltozást, teljesen felesleges hisztizni. Valószínűleg alszik Apa, arcára borítva az újságot, amit Anya gyűlöl. Miért nem veszi tudomásul, hogy Apa húsz évvel idősebb nála és több pihenésre van szüksége?

Apa azonban nem alszik. Hátsófali infarktus a mennyekbe repíti, s onnan, a felhők közül néz bennünket, amint kétségbe esve bőgünk mind a ketten.

Emlék töredék 2008.

Anya, ha lehet, még többet dolgozik, mert kell a pénz, megváltani a nővérem részét. Kilenc órát a munkahelyén tölt, utána itthon fordít, kilóra, bármilyen szöveget, csak fizessenek érte. Sokszor hajnalig ég a dolgozószobában a villany, reggel elkészíti a reggelimet és elmegy dolgozni. Utána bevásárol, és kezdődik minden elölről.

Harmadikos gimnazista vagyok, beleszabadulok a jóba, mert Anyának nincs energiája annyit foglalkozni velem, mint korábban. Délutánonként a haverokkal lógok, nincs időm tanulni, esténként pedig a televíziót bámulom, vagy ábrándozok. Egyedül érzem magam, hiányzik Apa.

A féléves bizonyítványom katasztrofális, három kettesemmel szégyenkezhetnék, de nem teszem. Nincs időd rám, akkor miért tanuljak! Kiabálok Anyával, aki még akkor sem emeli fel a hangját. Magadnak tanulsz, kislányom, oktat, és akaratom ellenére a három tárgyból különórákra járat.

A nővéremmel nem lehet könnyen megegyezni, legszívesebben elfűrészelné a lakást is, kell neki a kocsi is, a telek és még az őseim megtakarításának a negyede is, pedig az Apától kapott lakásban lakik, és friss diplomásként az egyik minisztériumban dolgozik, s emlékszem, Apa hányszor ad neki külön pénzt egyetemista korában.

Hát, nekem már nem ad, az biztos.

Mire lezáródik az öröklési procedúra, nem marad egy fillérünk sem, elúszik a kocsi, de a lakásunkból és a telekből a nővérem része is az én nevemre kerül. Anya hajában egyre több ősz szálat fedezek fel, mondom is neki, hogy festesse be, nem akarom öregnek látni.

Megfogadja a tanácsomat, befesteti a haját. A soron következő prémiumából vesz egy rozoga kocsit, mert a telekről nem győzi becipelni a gyümölcsöt, amit azután elrak télire. Sikerül vetetnem vele egy laptopot, fél éjszaka netezek.

Negyedikbe úgysem megyek, minek érettségizni, úgyis gürizni kell egyszer, ahhoz nem kell diploma, egy sem, hát még kettő.

Anya persze nem nyugszik bele, beírat levelezőre, mert szerinte az érettségi mindenképpen kell, utána azt tanulok, amit csak akarok, nem szól bele.

Hát, nem is szólhat bele, úgysem engedem. Dolgozzon csak, már úgyis mindegy, nekünk soha nem lesz családi házunk, új kocsink. Pihenjek egy évet és utána folytassam a tanulást, javasolja, belemegyek, mert úgy könnyebb. Mármint engedni neki, vita helyett.

Esténként megfőzi a másnapi ebédet, nekem csak melegítenem kell. Néha el sem pakolok magam után, Anya úgyis elmosogat vacsora után.

A barátaim sorra elmaradoznak, mert érettségire készülnek, egyetemi előkészítőre járnak, én meg csak lopom a napot.

Anya nyösztet, ha nem akarok leérettségizni, akkor próbáljak szakmát tanulni, legyek fodrász, vagy manikűrös, vagy bármi, amihez nem kell érettségi. Azt mondtad, egy évig nem kell tanulnom, emlékeztetem. Egyébként is jól áll neked ez a dögös vörös frizura, de ne járj mindig feketében. Nem szól, de látom az arcán, gondolkodóba esik.

Napközben a plázában lődörgök, ott mindig történik valami. Egy péntek délután véletlenül majdnem feldönt Lóri, a jóképű, magas, macsó típusú srác. Amikor legközelebb összefutunk, meghív egy hamburgerre és megbeszélünk egy újabb randit.

Emlék töredék 2009.

Lóri megharagszik rám, amiért nem tanulok semmit, ráadásul otthon sem köt le a házimunka, de nem gondolja komolyan, mert nagyon jó közöttünk a szex. Hála a szex csatornáknak, sok új figurát kipróbálunk, de nem itt, nálunk, hanem náluk, a családi házuk tetőtéri garzonjában. Napközben dolgoznak a szülei, a két kisebb testvére még gimnazista. Senki sem tud a kapcsolatunkról, ezért jó, hogy Lóri egyetemista.
Napközben annyit lóghat, amennyit akar, és nekem is így jó, hogy estefelé már újra otthon lehetek.

Azt mondja, én vagyok a világ legjobb nője.

Születésnapomra kapok tőle egy nagyon szép Swarovski órát, de nem merem hordani, nehogy Anya meglássa. Titokban elmegyek az üzletbe, megnézem, mennyibe kerül, hát, mit mondjak, egy kisebb vagyon. Legalább is nekem az. Eszembe sem jut, honnan lehet Lórinak ennyi pénze.

Úgy szeretnék az új órámmal eldicsekedni valakinek, ezért felhívom a nővéremet, úgyis régóta készülök beszélgetni vele, de nagyon hűvös velem, egyetlen szabad perce sincs, majd megtudom én is, ha dolgozom, mondja és elbúcsúzik.

Legszívesebben odaköltöznék Lórihoz, de nem lehet, mert anyagilag nem állnak úgy a szülei, hogy eltartsanak engem is. Szeretek vele lenni, szeretek vele szeretkezni, szeretek mellette lenni, s ha csak lehet, húzom az időt, minél hosszabb ideig legyünk együtt, kettesben. Igaz, időnként szórakozott, többször rápillant a franciaággyal szemközti falon lévő órára, s mindig pontosan tudja, mikor kell elhagynunk puha fészkünket.

Egy szerdai napon, ránk nyitja az ajtót a papája, mert szédül a munkahelyén és hazaküldik, hogy menjen az orvoshoz. Azt hiszi, nincs órája Lórinak, azért találja otthon. Meglát bennünket, elvörösödik, kifordul az ajtón, és a folyosóról kiabál, hogy Lóri, te hülye gyerek, küldd el azt a kis kurvát, még jó, hogy én nyitottam rátok és nem a menyasszonyod.

Lóri nem véd meg az apjával szemben. Úgy viselkedik, mint egy megszeppent gyerek.

Sírva kapkodom fel a ruháimat és meg sem állok hazáig. A villamoson mindenki engem figyel, mert tehetetlenségemben úgy bőgök, mint egy csecsemő, aki kiszolgáltatott a szüleinek, akik nem értik, mi lehet a baja.

Otthon azonnal a laptop elé ülök és sorra böngészem a társasági oldalakat, mire végre megtalálom Lórit, legalább húsz képen szerepel a menyasszonyával, aki másodéves medika. És nem csak okos a csaj, de olyan szép, mint egy manöken. Hogy én ezt miért nem veszem észre korábban, nem is tudom.

Egész éjjel sírok, Anya már orvost akar hívni hozzám.

Napokig fel sem kelek az ágyból. Nem jön meg a menzeszem, bepánikolok, hogy terhes vagyok, már az öngyilkosság gondolata is megfordul a fejemben. Szerencsére csak késik egy hetet.

Örömömben kitakarítom az egész lakást, megpucolom az ablakokat is, Anya meg örül, hogy végre magamtól is csinálok valamit. Ráhagyom, legyen meg az öröme, pedig csak azért jár a kezem, hogy közben se gondoljak Lórira.

Emlék töredék 2010.

Kezdem megérteni a kövér embereket.

Hetekig ki sem lépek az utcára, mozgás gyanánt rendet teszek a lakásban, kitakarítok, kimosok a mosógéppel, de vasalni nem szeretek, az Anyára marad.

Úgy gondolom, hogy az evés nyugtat, és nassolok, amit csak találok a lakásban, nem csupán a konyhában kutakodok, de a nappaliban is, ahol a tálaló szekrényben mindig van ital és száraz sütemény, hátha váratlan vendég jön, legyen mivel megkínálni. Felfalok mindent, legyen az sós vagy édes, egyre megy. Gömbölyödök is tisztességesen.

Nincs nagy búcsújárás nálunk, a nővérem sem jön, anyai nagyszüleim már nem élnek, az apai meg megsértődött, mintha mi tehetnénk Apa haláláról, így Anyának sokáig fel sem tűnik, hogy az aranytartalék sütiknek lába kelt. Egyébként a barátnői sem jönnek hozzánk, velük a belvárosban találkozik, beülnek valahová, isznak egy kávét és trécselnek egy órát. Időnként színházba mennek, engem nem érdekel a sznob szövegük, nem megyek velük.

Belépek egy társas oldalra, felteszem a fényképem, amelyen még vékony vagyok, és nagyon sok levelet kapok, többnyire külföldről, Amerikából, Németországból, Ausztráliából, Törökországból, Algériából, és mindegyik pasi angolul ír. Értem is, nem is, erőt veszek magamon és előveszem a nyelvkönyveimet, meg a szótárakat és fordítgatok.

Jó buli ez a levelezés, sokkal jobb így nyelvet tanulni, mert érdekel, amit írnak. És válaszolnom is kell. Hetekig el vagyok a levelezgetéssel. Érzem, hogy primitív válaszokat adok, s egyre nehezebb lefordítanom a leveket, mert a partnereim egy része normálisan ír, nem csak a nőt látják bennem. Kénytelen vagyok Anyától tanácsot kérni, egyes kifejezéseket illetően. Azonnal kapcsol, hogy sokat fejlődtem az angolban és megdicsér. Beírat egy tanárhoz, nesze nekem, tanulhatom azt a fránya nyelvtant is.

Legtöbb levelet egy Melbourne-i fiúval váltok, Bennyvel. Huszonkét éves, jóképű szőke fiú. Építészmérnöknek tanul. A nagymamája magyar, beszél is kicsit magyarul, s tervezi, hogy eljön Budapestre, fél évre, nyelvet tanulni.

Sokat ír az ausztrál kultúráról, történelemről, a családjáról, és udvarol is nekem, finoman, s tetszik, hogy egyáltalán nem rámenős.

A többieknek már nem is írok.

Fogyózni kezdek, nem is olyan könnyű.

Egyik este Anyával angolul beszélgetünk. Lehet, hogy hagyom magam rábeszélni az érettségire, közben leteszem az angol középfokú nyelvvizsgát és jelentkezem az ELTÉ-re. A tanárom szerint jó a nyelvérzékem és sokat fejlődtem, nem csupán a szókincsem bővült, de a nyelvtani szabályokat is kiválóan alkalmazom. Magának tulajdonítja a pozitív eredményeket, de én tudom, hogy ezt igazán Bennynek köszönhetem.

Válogatás nélkül nézem a televízióban az angol nyelvű filmeket és lassan rászokom arra is, a hogy a híreket is a BBC-n nézzem.

Készülök az érettségire, fogyózom tovább és úgy érzem, hogy felnőtt nő létemre kicsit többet kell törődnöm magammal, a külsőmmel is. Levágatom hajam és befestetem mézszínűre, amely nagyon jól áll nekem. A ruhatáram is lecserélem és beiratkozom a parlamenti könyvtárba, ahol egészen sok ausztrál irodalmat és történelmet ismertető könyvet találok. Benny meglepődik, mert egyre többet írok neki a magyar történelemről és irodalomról, miközben kérdezgetem az ausztrál eseményekről.

Azt azonban nem igazán értem, hogy miért nem akar Skype-on beszélgetni. Lehet, hogy attól fél, rossz a kiejtésem és nem értené meg, amit mondok, vagy én nem érteném őt.
Nem is nagy baj, hogy csak írásban értekezünk, nekem így könnyebb a kommunikáció.

Összefutok a plázában Lórival és a menyasszonyával. Lóri elnéz a fejem felett. Istenem, hogyan lehettem szerelmes ebbe a fickóba? Most látom, hogy elállók a fülei és ráncolja a homlokát, ha zavarban van.

Emlék töredék 2011.

Felmondom kazettára az érettségi tételeket és folyamatosan hallgatom, közben megfőzök, kitakarítok, elmegyek bevásárolni és nagyon jól érzem magam a bőrömben. Az érettségi előtt egy héttel tervezem letenni a nyelvvizsgámat, így gyakorlatilag gyorsan átesek a nehéz helyzeteken.

Anya egyre idegesebb, a munkahelyén új kormány közeli főnököt kap, aki átszervezi az egész főosztályt és azt terjeszti, hogy lehetőség szerint fiatal középvezetőket szeretne, és maximálisan támogat mindenkit, aki a nyugdíjazását kéri. Anyának persze eszébe sem jut a nyugdíjba menni, hiszen zsebreteszi mai a napig a fiatal zseniket, csak azt nem érti, hogy miért köt bele mindenbe a főnöke, s beszél vele oly pimaszul, ahogyan az nem illendő egy fia korabeli úriembertől.

Ne dohogj, Anya, nyugtatgatom, nem úriember a főnököd, majd megoldódik a helyzeted. Hétvégén én vezetek, úgy megyünk ki a zártkertbe, és egész nap szóval tartom.

Élvezem a tavaszi napsütést, elvetjük a zöldség magokat, megmetsszük a néhány sor szőlőt és délben nem engedek abból, hogy lemenjünk a csárdába ebédelni. Patinás étterem, nagyon jó ételek szerepelnek az étlapján, ráadásul megfizethető áron. Két pohár bort is megitatok vele, mire merészkedek előadni a javaslatomat, hogy nézze meg a jogszabályokat, milyen feltételekkel tudna eljönni nyugdíjba. Tiltakozik, miért hozakodom elő ezzel, amikor olyan szép ez a nap.

Két napig bújom a neten a nyugdíj törvényt, és nem minden célzás nélkül, kinyomtatom a reá vonatkozó részeket. Ötvenkilenc évesen, negyven éves szolgálati idővel, amelybe beleszámítanak a nappali egyetemi évek, elmehet előrehozott öregségi nyugdíjba, anélkül, hogy a nyugdíjának összegét csökkentenék. Elkészítem a kedvenc ételét, még sütit is sütök hozzá és vacsora után átadom neki a kinyomtatott törvényt, hátha valamelyik kollégájának szüksége lenne rá. Furcsán néz rám, de elteszi.

Július végén búcsúztatják, a felmondási idejét sem kell letöltenie és féléves fizetését egyben megkapja.

Engem is felvesznek az egyetemre, és nagy közös bulit csapunk, megünneplendő, hogy mindkettőnk életében komoly változás történik.

Csak csajok mulatunk, és kiderül, hogy Anya barátnői egészen jópofa, vagány nők.

Benny nagyon örül, hogy megkezdhetem egyetemi tanulmányaimat és célozgat rá, hogy szívesen eljönne látogatóba.

Emlék töredék 2012.

Az első szemeszterem kiválóan sikerül. Jó haverok az évfolyamtársaim, bár egytől egyig fiatalabbak nálam.

Elfoglaltságot keres magának Anya, végül is kiköt egy főzőklubban. Sikerélményekkel tér haza és nem panaszkodhatom, mert olyan ételeket készít nekem, melyekből annyit ehetek, amennyit akarok, mégis karcsú maradok. Egyre jobban néz ki ő maga is, sokat nevet, ismét eljár tornázni és szívesen vele tartanék, ha nem kellene egyébként is sokat rohangálnom.

Aznap, amikor bemutatja a főzőköri barátját, a magas, markáns arcú, nyugdíjas jogtanácsost, Kálmánt, úgy gondolom, hogy szóba hozhatom Bennyt. Éppen ideje, hiszen két hét múlva elébe kell mennem a repülőtérre.

Úgy alakul, hogy szinte minden nap találkozom Kálmánnal, együtt főzőcskéznek Anyával. Állandóan viccel velem, hogy lássam be, nekik, özvegyeknek, immár csak a kulináris élvezetek maradnak az életükben, és bevesznek engem is tiszteletbeli kóstolónak, ezért e minőségemben kutya kötelességem szombatonként nála ebédelni.

Kálmánnak nem vallanám be, de piszok jól főz, megkockáztatom, hogy még Anyánál is jobban. Illetve ez nem egészen igaz, mert egészen másféle ételeket tálal fel, mint amilyenekhez hozzászoktam.

Benny érkezésének napján zárthelyit írunk egyik tárgyból, amelynek sikerességétől függ a féléves vizsgalehetőségünk és nem lehet pótvizsgázni sem. Félévismétlést nem merek kockáztatni, inkább megkérem Anyát és Kálmánt, hogy menjenek ki Benny elé a reptérre. Kinyomtatom az arcképét, remélem, megtalálják egymást.

Délután egykor végzek, rohanok haza, már ott kell lennie Bennynek is.
De nincs ott.

A gépről egyetlen fiatalember sem száll ki. Kálmán bemondatja a hangosbemondón, hogy a kijáratnál várom Benny Kliptont. Anyával hiába keresik a magas, szőke, huszonöt éves, jóképű fiút.

Végül az utas listáról kiderül, hogy mégis ott kell lennie. Az egyik stewardess emlékszik mister Benny Klimptonra, a hatos székből, csakhogy az úr egy középkorú, köpcös, barna hajú férfi.

Anya aggódik a csalódásom miatt, de Kálmán csak nevet: látjátok, lányok, a sors a legjobb rendező.

Egy hét múlva kiderül, hogy enyém a legjobb zárthelyi.

Március nyolcadikán, nőnapon, Kálmán elvisz bennünket Bécsbe, hogy a híres bécsi kávéval kedveskedjen nekünk.

Legszívesebben megírnám Bennynek, hogy nélküle is szép az élet.
Csakhogy ez már lehetetlen.
Eltűnt. Már a társasági oldalon is áthúzva neve.

Gyakran érezzük valakinek a hiányát, azt meg észre sem vesszük, hogy a sorsunk főszereplői mégis csak mi magunk vagyunk.

A cikket írta: Yolla

2 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2012. október 21. 11:17

megtekintés Válasz erre: Vass. N Edith - 2012. október 20. 23:56

Majd holnap bővebben reagálok . A pontok azonban még ma járnak! :-) ( gondolom nem tulajdonítasz neki túl nagy jelentőséget)

Várom a véleményed!
2012. október 20. 23:56
Majd holnap bővebben reagálok . A pontok azonban még ma járnak! :-) ( gondolom nem tulajdonítasz neki túl nagy jelentőséget)
2012. október 19. 20:44
Kedves Yolla,

Nagyon tetszett ez a cikked! Egészen beleéltem magam!

Pussz,

Tündér
2012. október 19. 09:14

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva - 2012. október 19. 09:01

Ezt a felhasználót letiltotta a cikkíró.

Kedves Éva!
Sajnos, ez a történet is, mai valós eseményeken alapul.
Ami a múlbéli események jelenidőben történő elmesélését illeti, egyik költő barátom hívta fel a figyelmemet arra, hogy utólag könnyű kritizálni a régebbi eseményeket, hiszen utúlag már bölcsebbek vagyunk, akár tudjuk az akkori döntéseink hatását, következményeit, és ebben igaza van.
Ezzel a technikával próbálom meg érzékeltetni a pillanatnyi helyzeteket. Ha kritikusan, saját véleményem ismertetésére törekszem, akkor vbeszélek egyes szám harmadik személyben.
Pussz: Yolla
2012. október 19. 09:01
Ezt a felhasználót letiltotta a cikkíró.
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: