Vízoltók 9.
Látogatók száma: 66
Hilda gyengéden megsimogatja férje arcát és belecsókol a nyakába. Zaránd úgy érzi, hogy élete végéig így akar minden reggel felébredni.
Sopronban, a Lővérekben laknak egy panzióban. Harapni lehet a friss, tiszta levegőt, és nászutasokhoz méltón, eddig csak az étkezésékhez kelnek ki az ágyból, ebéd után tesznek egy nagyobb sétát, majd ott folytatják ténykedésüket, ahol korábban abbahagyják.
Úgy tervezik, reggeli után kocsiba ülnek, átugranak Bécsbe, ott ebédelnek, és visszafelé Pozsonyban vacsoráznak.
- Szép szemű asszonykám, igazán felhívhatnánk a szüleinket, hogy szerencsésen átéltük a nászéjszakát, nem gondolod?
- Gondolom, kedvesem, de nem te vagy az, aki kikapcsolta a telefonjainkat?
- Szánom-bánom bűnöm! Bevallom, aggódom a mostohaapám miatt! Dezsőnek hónapjai vannak hátra, és ahogyan apámat ismerem, egész éjszaka iszogattak és eszegettek, mert sok mindent lehet mondani rá, de azt senki sem állíthatja, hogy nem egy vérbeli vendéglátó. Tudom, hogy Dezső vigyáz magára, mértéket tart mindenben, de minden korty alkohol egy újabb koporsószög számára.
- Nagyon boldognak tűnt az esküvőnkön. Azt nem tanították az egyetemen, hogy a boldogság gyógyít?
- Az nem volt tantárgy, ha jól emlékszem.
Magához szorítja asszonyát, majd felkel és megkeresi bőröndje mélyén a mobilját.
Meglepődik, mert tucatnyi nem fogadott hívásának fele a húgáé, pedig arra számít, hogy anyja aggódik érte, nem a testvére.
- Szia, Lilla, itt az öreg bátyus! Mi újság?
Válasz helyett húga elsírja magát.
- Miért itatod az egereket? Csak nem itatott le apámnál Erik?
- Meghaltak…
- Mi történt?
- Anyáék meghaltak… balesetben… hazafelé…
Hilda abbahagyja a szendergést, amint meghallja férje hangjának változását.
- Hol vagy, Lilla? Dalmánál? …ott van Kolos is? Nyugodj meg, hamarosan találkozunk.
Azonnal hívja Ignácot és negyedórás beszélgetés után már tudja, hogy mit kell tenni. Kapkodva elmeséli Hildának a történteket, és máris pakolja össze a csomagjaikat, fürdés, öltözködés és irány hazafelé, először apjához mennek utána Nyíregyházára a keresztanyjához.
Hilda nem engedi férjét vezetni, pedig neki is remeg a keze. Nem jó ómen ez a baleset! Persze, hogy hazamennek. A szikrázó napsütés ellenére borongós a hangulata. Nem is igazán beszélgetnek. Nyomja a gázt, most érdemes bemérni a kocsit, mert az autópályára érve százötvennel repeszt.
- Anyáékat is fel kellene hívni! – szólal meg, de Zaránd nem is hallja, úgy elmélyed a gondolataiban.
Talán jobb is így. Majd akkor beszél a szüleivel, ha már több információval rendelkeznek.
Jön a bá-tyám, jön a bá-tyám! – kántálja magában Lilla és igyekszik megnyugtatni háborgó lelkét. Zaránd mellett mindig, minden körülmények között biztonságban érzi magát. A közöttük lévő tizenkét év korkülönbség ellenére nagyon jól megértik egymást, és bátyját szereti a legjobban a szülei után. Nagyon rendes Dalma néni és Kolos bácsi is, igyekeznek lefoglalni, hogy eltereljék a tragédiáról a gondolatait, de nem sikerül. Estefelé ideérnek, mert messze van Sopron Nyíregyházától. Kezd megnyugodni, itt lesz Zaránd. Majd, mint egy villám, belecsap a gondolat, hogy Hilda is jön, hiszen Zaránd már házas és neki, mint feleségnek is beleszólása lesz, mi legyen a sógornőjével. Persze, kimennek Helsinkibe, és vele mi lesz? Igaz, hogy Ignác bácsi magához akarja venni, de egy idegen városban, idegenek között hogyan boldogulhat, ha nincs mellette sem az anyja, sem az apja? Még a barátai sem, hiszen őket is itt kell hagynia, az eddigi gondtalan, boldog életével együtt. Rátör a zokogás, még akkor sem tudja abbahagyni, amikor kopogtat Dalma az ajtaján és beszól, hogy menjen reggelizni.
Végre, előkerült Zaránd! – gondolja Ignác és tölt még egy csésze kávét, de már nem tud leülni, hogy megigya és sorra vegye a teendőit, mert megszólal a kapucsengő.
Senkit sem vár, jobb, ha leballag és megnézi, hogy ki keresi. Ez a mai nap meglehetősen forgalmas.
Rosszul öltözött, borostás, középmagas fickó álldogál a kapu előtt, s közömbösséget színlelve pásztázza a villát és a parkot.
- Jó napot! – köszön a házigazdára. – Dömötör küldött, hogy vágjam le a füvet.
- Jó napot! Nem tudok erről, miért engedném be?
- Boronkay úr, legalább nyissa ki a kaput! Téglás Tibor főhadnagy vagyok! – nyújtja ápolt kezét az ismeretlen, akinek határozott a kézfogása. – Nézze, itt az igazolványom. Ma egész nap itt leszek maga körül, füvet nyírok, sepregetek, csak az a kérésem, hogy ne tudja rólam senki, hogy ki vagyok. Maga csak tegye a dolgát, és nézzen keresztül rajtam, mintha itt sem lennék. Hanem itt egy kis csipogó, tegye zsebre és hívjon, ha bármely nem megszokott eseményt tapasztal. Kivettem a tervtárból a villa és a klub tervrajzait, jól elboldogulok magam is. Jöjjön, sétáljunk egyet a kertben és közben tegyen úgy, mintha megmutatná nekem a tennivalókat és kérem, tájékoztasson közben arról, hogy van-e vendége, ha igen, ki az és kiket vár még a mai napon.
Ignácban forog a vészvillogó, ha egy főhadnagyot küldenek hozzá, hogy vigyázzon rá, akkor nagyon beletenyerelt valamibe, csak tudná, hogy mibe. A biztosítós azzal gyanúsítja, hogy önbetörést csinált, elrabolták a feleségét, aki ellopta tizenhat festményét, és elköltözött, mert mástól terhes, és elválnak, meghalt a volt felesége és a férje, hamarosan gyámja lesz Lillának, a fia féltestvérének, de ez egyik sem bűncselekmény. Hiába kérdezne rá Téglás főhadnagynál arra, hogy miért ez a nagy felhajtás, úgysem kapna egyenes választ. Pedig mielőbb meg kell tudnia, hiszen hamarosan itt laknak Bandiákék és Lilla is, értük is felelős. Ennél nagyobb slamasztikába úgysem kerülhet!
- Nézze, uram! Gondolom, Dömötör már mindenről tájékoztatta, így ismeri a helyzetemet. Azt is tudja, hogy nekem fogalmam sincs, mit vagy kit keresnek nálam, ahogyan arról sincs, hogy kik rabolták el a feleségem és miért. Most akarom beindítani a klubot, ezért ideköltözne hozzám a gondnoki lakásba Erzsi néni a fiával, Bandikával, aki a báromban dolgozik a konyhán és egyetemre akar menni, és szeretne az ösztöndíjasom lenni. A jövő héten magamhoz veszem a volt feleségem kislányát, Lillát, akinek szeretnék a gyámja lenni. Zsigereimben érzem, hogy mindhármukat kiteszem valamely általam sem ismert veszélynek és ez nem kis gondot okoz nekem.
- Nyugodjon meg, Boronkay úr, tisztában vagyunk azzal, hogy magának és családjának semmi köze azokhoz, akiket mi keresünk. De fordítva ez már nem igaz. Amikor szereltük az új riasztórendszert, poloskairtóval végignéztük a villát és nem fogja elhinni, de még a hálószobájukban is találtunk nem kívánatos elemeket. Ugye, nem is tudta? A következő egy hétben, napi huszonnégy órában, itt leszünk magánál, felváltva egyik kollégámmal. Hanem, ne nézzen házra, mert a vendégei minket kémlelnek, menjünk távolabb és mutogasson nekem, mintha magyarázná a teendőimet. Kérem, ha lehet, következő két hétben ne fogadjon senkit a családtagjain kívül, és halassza el Bandika és az anyja beköltöztetését, legalább egy hónapra. Rendben?
- Rendben. Délután jön a fiam a feleségével…
- Tudjuk, uram.
- Ja, persze, lehallgatják a telefonomat.
- Így igaz.
- Tudják, hol lehet a feleségem? Terhes és nagyon aggódom érte.
- Azt, hogy hol van, még nem tudjuk, de azt már sejtjük, hogy kik tartják fogva.
- De nem mondja meg!
- De nem ám! Jobb, ha nem tudja. A maga érdekében. Ideje visszamennie a vendégeihez és meg megkeresem a fűnyírót.
- Iszik velem egy kávét?
- Szívesen, majd akkor, ha egyedül lesz.
Úgy látom, már nem leszek soha egyedül, keseredik meg Ignác szája íze és lassan visszaballag a villába, ahol Erzsike már a konyhában szorgoskodik.
- Ignác bácsi – szólítja Bandika, amint belép az ajtón – anyának tetszik a feladat, meg a lakás is.
Azt elhiszem, morogja az orra alatt és kihívja az asszonyt a konyhából, leülteti a nappaliban, és maga is helyet foglal.
- Mint tudják, családi tragédia történt, e miatt a baleset miatt nincs időm és kapacitásom másra. Örülök, ha tetszik a feladat és bizonyára meg is tudunk egyezni, de kérem, legyenek türelemmel. Sajnos, a következő hetekben nem lesz időm a vállalkozással foglalkozni, ezért a türelmüket kérem.
- Ó, Boronkay úr, én már legszívesebben holnap ideköltöznék! Nem kell nekem annyit magyarázni, tudom én a dolgom.
- Nagyon kedves, Erzsike, de mint mondottam, néhány hétig, esetleg egy-két hónapig, nem aktuális. Úgy tudom, dolgozik valahol.
- Persze, hogy dolgozom.
- Akkor ne mondjon még fel.
- De Ignác bácsi… -szól közbe Bandika, aki már eldicsekedett a barátainak is arról, hová fognak költözni.
- Tudod, mit, Bandika! Kapsz egy hónap fizetett szabadságot, mert utána dolgoznod kell éjjel-nappal.
- Akkor én is kiveszem a szabadságom és lemegyünk a fiammal Sályba, a rokonokhoz – lelkesedik Bandika anyja.
- Tegyék azt, Erzsike. És most nem tartóztatom magukat tovább.
- Már ma délután se menjek dolgozni? – hitetlenkedik a fiú.
- Ne menj, mondom, hogy mától szabadságon vagy.
Bandika nagyon elkámpicsorodik. Nem erre számított. Kurtán, furcsán elköszön és húzza maga után az anyját, hogy menjenek innen mielőbb.
Ignác a kapuig kíséri őket és visszafelé megkeresi a főhadnagyot.
- Most iszik velem egy kávét?
- Szívesen, Boronkay úr.
- Szólítson csak a keresztnevem, nem vagyok én akkora úr.
- Rendben, Ignác, akkor semmiképpen ne szólítson engem sem főhadnagynak, inkább Tibornak.
- Megegyeztünk – vigyorog a házigazda. Mit szólna egy korai ebédhez? Csak melegítenem kell.
- Benne vagyok! Addig telefonálok egyet.
Neki is beszélnie kell Dalmával, hogy megkerültek Zarándék, és Jani bácsinak is szólnia kell, hogy Bandika egy hónapig nem dolgozik.
Töltött és sült hús, krokett és franciasaláta az ebéd, amely ízlik a főhadnagynak is. Narancslét isznak hozzá és utána ír kávét.
- Köszönöm, Ignác. Úgy belaktam, hogy a végén rám fogja, azért jöttem, hogy jól lakjak. Pedig, ha tudná, mit kell hallgatnom a feleségemtől, ha vasárnapra is vállalok munkát! Maga csak maradjon itt, majd én kihordom a konyhába a mosatlant, sőt, még el is mosogatok.
A főhadnagy mobilja ott marad az asztalon. Biztosan nem keresi senki, a mosogatáshoz meg nem kell, ezért nem szól miatta Ignác, inkább felhívja a húgát.
- Szia, Dalma!
Kiderül, hogy tudnak Zaránd érkezéséről, és tőle egyenesen hozzájuk mennek a gyerekek. Lilla kicsit jobban érzi magát, várja nagyon a bátyját, ami teljesen érthető. Kolos egy remek ember, sokkal jobban összeillenek, mintsem azt korábban Dalma sejtette, és ennek igazán örül Ignác, hiszen nem élhet magányosan a húga. Úgy gondolja, ha Zaránd is beleegyezik, akkor Mikoltékat valamelyik budapesti temetőben helyezik örök nyugalomra, miután Nyírkerettyéhez továbbá már nem köti semmi a két gyereket.
Közben némán villogni kezd a főhadnagy telefonja. Ignác közelebb hajol hozzá és ismerős neki a hívó száma.
- Még egy dolgot kérnék tőled, húgocskám. Itt a kocsid, fel kell jönnöd Kolossal és Lillával, de nagyon örülnék, ha tudnál maradni egy ideig.
- Egy srófra jár az eszünk, bátyus, mert éppen kérni akartalak, hogy adj szállást néhány hétre, míg új lakást találok!
- Akkor ezt megbeszéltük.
- Meg hát! Szervusz!
- Szervusz, Cicmic!
Dalmát gyerekkorukban így hívja az apjuk, mert úgy tud hízelegni, mint egy kismacska. Szóval, most következik Jani bácsi. A fenébe! Hiszen a főhadnagy telefonján az öreg száma jelent meg!
- Halló – szól bele a telefonba Jani bácsi, - te vagy, főnök?
- Szervusz, én vagyok. Minden rendben?
- Minden, az égadta világon.
- Elengedtem Bandikát egy hónap fizetett szabadságra. Keress helyette egy beugrót.
- Már kerestem.
- Honnan tudtad, hogy kell egy új fiú a konyhára, amikor reggel még én sem tudtam?
Hallgatás a vonal másik végén.
- Hát, hívott a gyerek, hogy bejön a holmijáért.
- Vagy úgy. Este majd beugrom.
- Gyere, várlak.
Hogy is van ez? Hiába kérem Bandikát, ne menjen be, csak felhívja Jani bácsit, hogy bemegy a holmiijaiért. De miért is? Nem rúgtam ki, csak szabadságra küldtem! Honnan ered a nyomozó főhadnagy és a főszakácsom ismeretsége? Csak nem Jani bácsi fia lesz a váltótársa? Miért kellett a riasztórendszeremet átszerelni Dömötöréknek? És miért kerestek nálam poloskát? Ó, de buta vagyok! Hát, persze, lehallgatót kerestek! És találtak! De ki szerelte be és miért? Vajon máshoz is kijön munkaszüneti napon a biztosítós? Honnan tudja a pasi, mekkora a bankszámlám és mennyit vettem ki belőle? Ott van Tina elrablása is! Ki gondolja, hogy egy vagyont fizetek az asszonyért?
Kérdések, melyekre mihamarabb választ kell találnia. Úgy érzi, mintha egy monstre nagy kirakós játék előtt állna és az egyes kockák sehogyan sem akarnának a helyükre kerülni. Biztosan azért, mert ehhez nincs kép, ami alapján ki lehetne rakni. Az sincs kizárva, hogy egyáltalán nem lehet értelmes képpé kirakni a mozaikokat.
- Könnyű magánál mosogatni, csak be kell tenni a mosogatógépbe!
- Tudja, Tibor, a feleségem nem nagy szakács, én meg nem szeretek mosogatni!
- Köszönöm az ebédet és a kávét, folytatom a kertészkedést!
Legszívesebben erre azt válaszolná, hogy ideje lenne.
Ignác, szedd össze magad, biztatja magát, és ennek a legjobb módja, ha azzal foglalkozik, amihez ért, azaz elkezd főzni. Nincs rosszabb a tehetetlen várakozásnál. Mikor telefonálnak Tina miatt? Hány órára érnek ide Zarándék?
Csirkét süt, készít hozzá egy salátát, és zserbót süt, azt nagyon szereti a fia. A csokoládé bevonattal végez, amikor megérkezik az ifjú pár. Zaránd egész úton telefonált, tisztában van a helyzettel és maga javasolja az apjának Mikolték elhamvasztást és budapesti temetését.
- Így gondoltam magam is – helyesel Ignác. – Még egy dologban egyezségre kell jutnunk. Szeretnék Lilla gyámja lenni. Dezső megmondta nekem, hogy hónapjai vannak hátra és rám bízta a kislányát, és én megígértem neki, hogy becsülettel felnevelem, ahogyan ő tette veled. Számotokra most legfontosabb a saját közös életetek és a karrierretek. Tudom, hogy magadhoz akarod venni a húgodat, de hidd el, hogy abból a legjobb szándék mellett is számos kínos helyzet adódna, melyre se nektek, se Lillának nincs szüksége. Holnap tizenegyre megyek az ügyvédemhez, elindítom a gyámságát és a válásomat.
- De, apa, csak nem Lilla miatt akarsz elválni?
- Hová gondolsz? A kettő csak véletlen egybeesés. Mikor jöttök vissza?
- Még egy hét van a szabadságunkból – szól közbe a menye.
- Sajnálom, Hilda, hogy így kell kezdenetek a házaséleteteket.
- Miért akartok elválni? – érdeklődik Zaránd.
- Ez egy hosszú történet. Hanem, ha időben haza akartok érni, ideje elindulnotok. Becsomagolom a zserbót, vigyétek el.
- Mit szól keresztanya, ha kútba öntjük a vizet?
- Semmit, fiam. Zserbókészítésben én vagyok a jobb. Egyébként is Lillának küldöm. Ha bármi gond van, hívjatok fel!
Nagyfokú udvariatlanságra vall, hogy apósa valósággal kitessékeli őket, háborog magában Hilda, és ezt látni az arcán. Ignác azonban úgy tesz, mintha időre mennének a fiatalok és nem szeretné, ha miatta késnének. Miközben a kocsinál búcsúzkodnak, látja, hogy a kertész telefonál.
Bezáródik a kapu és feltűnik neki, hogy az úttest túloldalán, éppen a bejárattal szemben, három munkás aszfaltot javít. Reggel nem voltak itt. Létezik, hogy délben kezdik a munkát?
Megcsörren a mobilja:
- Szép jó napot, Hőscincér! Ne zárd be a kaput, két másodperc múlva ott vagyok! – dörmögi Dömötör a telefonba, és az egyik útburkoló leteszi a lapátot és felé tart.
- Ez már mindennek a teteje! – Dühös Ignác, de nagyon. – Egy királyt nem őriznek annyira, mint ti engem!
- Nyugodj meg, barátom, menjünk be a házba és adj nekem egy kávét. Hívtak az emberrablók? Nem? Tudom én azt!
Belenyúl a zsebébe, elővesz egy kis magnót, lenyomja a lejátszó gombot:
- Jó napot kívánok! - Szalay Levente vagyok, az Ön biztosítójának a kárszakértője! - Vagy túl korán jöttem? – Jöjjek vissza később?
Lekapcsolja a magnót. Ignác elsápad, de nem szól egy szót sem.
- Ez a jóember vezetett el bennünket az állítólagos emberrablókhoz. Megtaláltuk Tinát és a festményeket is.Most a mi vendégszeretetünket élvezi egy jó ideig. Becses nejed így akart téged megkopasztani, csakhogy nem tudta, hogy kikkel szövetkezett. Beletenyerelt egy nemzetközi drogmaffiába, akiket régóta szeretnénk lebuktatni. Olyannyira sokat mesélt nekik a bárodról, hogy most az szeretnék megkaparintani. Szóval, még nincs vége az egésznek. No, hol az a kávé? Vinnék a kollégáknak is! Fogalmad sincs, mennyire nehéz munka a kátyújavítás!Ja igen, utána menj be a bárba, hogy megismerkedj az új konyhai mindenessel, akit Bandika helyettesítésére küldtem. És én a helyedben, holnap reggel az összes pénzem kivenném és másik bankba vinném.
A cikket írta: Yolla
Hozzászólások
időrendi sorrend
Tudtam, hogy te fogod elrontani a nászutukat... Emillio lágyabb szívű, ő még egy-két nászéjszakai jelenetet meg akart írni... gondolom... Esetleg, ha lehet, egy kis visszaemlékezést majd kérhetek...
Üdv,
Pí.
Remek. És most Yollát dicsérem, jó volt egy kis összefoglalás. A kérdések pedig néha előrevezetőbbek, mint a tények feltárása.
Bokor
Eddig minden rész nagyon tetszett! Ügyesek vagytok!
Puszi
Kedves Yolla!
Sírba viszel, ha ilyen jókat írsz!
Hát hogy fogok tudni veled
így lépést tartani?
Nagyon jó! Fordulatos, cselekményes!
Most aztán agyalhatok.........(:-D)
Pussz: emillio
Bocsánat, hogy meglódult a nem is létező fantáziám!
Ne szerénykedj, Barátom, tudom, hogy nem maradsz adósom és feladod a magas labdát!
Pussz: Yolla
Én imádom, hogy ilyen magasról adogatjátok Emillioval a labdát egymásnak.
Amíg ti ,,izzadtok", addig én élvezem a játékot. De nagyon...
Hajrá...
pusz
Juli
Sírba viszel, ha ilyen jókat írsz!
Hát hogy fogok tudni veled
így lépést tartani?
Nagyon jó! Fordulatos, cselekményes!
Most aztán agyalhatok.........(:-D)
Pussz: emillio