Jég hátán is...

Látogatók száma: 74

Többször írtam már, hogy amikor - délután, estefelé lepihenek - , akkor vannak a tévében a főzős műsorok. Az up date főzős műsorról most nem írnék. Nincs velem egy súlycsoportban. Nem az én világom. Úgy néz ki, hogy már nem is lesz.

A hal a tortán műsor azonban szimpatikus, néha humoros is. Ebben, - aki még nem ismerné – valódi, vagy kreált hírességek főzhetnek egymásnak, egy hétig, aztán pontozzák is egymás alkotását.

Néha nem hiszek a szememnek. Egy-egy ,,celeb” nem ,,celeb” eltéved a saját konyhájában. Nem ismeri fel a főzőkanalat, mint konyhai eszközt. Telefonos segítséget kér már ahhoz is, hogy megkülönböztesse egymástól a lábast és a fazekat. A zöldségtisztító, szeletelő kés pedig olyan balul áll a kezükben, hogy a műsor alatt, izgalmamban tövig rágom a körmömet, attól félve, hogy egy jól irányzott, suta mozdulattal amputálják pár ujjukat.

Barátnőm azt mondta, hogy ezeknek az énekeseknek, manökeneknek, színészeknek nincs idejük, meg tanulni főzni, ezért nem is foglalkoznak ilyesmivel.
A béna celebekkel kapcsolatban, már majdnem el is altattam felháborodásomat.
Aztán eszembe jutott, hogy ez nem fedi a valóságot! Valójában a háztartási munkával, a konyhai tennivalókkal, a főzéssel nem akkor kell megismerkedni, amikor már felnőtt, elvégzett valaki pár iskolát, egyetemet és már dolgozik.
Ezeket a dolgokat még gyerekkorban kell elsajátítani. Függetlenül attól, hogy milyen szakképesítést akar szerezni, és hogy később milyen pályán fog helyt állni. A főzést, ugyan úgy mint a biciklizést, nem lehet elfelejteni.

Nekem fiaim voltak, vannak. Gyerekkorukban sajátították el a konyhai tudományokat. Sőt, kötni, varrni és hímezni is akkor tanultak meg.
Nem ráerőszakolós módszerrel, tanulták ezeket, hanem azért, mert ők akarták. Nem azért tanítottam meg nekik, ezeket a tudományokat, hogy felnőtt korukban ezzel keressék a kenyerüket. A lehetőséget kapták a kezükbe, hogy akár ezekkel is foglalkozhatnak. Ha mégsem, akkor a mindennapi életben könnyebben tudjanak boldogulni. Nem kell sehova rohangálni nekik, ha szétfeslik a nadrágjuk, meg tudják varrni. Egy gombfelvarrásért sem kell a szomszédba csengetniük.
Ha valamelyik fiam megkívánja a palacsintát, megsüti magának. Sőt annak idején az éppen, aktuális ,,kislányt” is ilyen dolgokkal kápráztatta el, hogy - többek között - feldobva tudta a palacsintákat sütni. A tini lány pedig úgy nézett fel a fiamra, mint az Istenre!

A nagyobbik fiam, 20 évvel ezelőtt saját maga rajzolta a farmerjának az egyik szárát tele kalocsai virágokkal, amelyeket ki is hímzett. Sajnos a költözéseknél kidobásra került ez a darab.
Múltkor valamelyik fiatal tervező azt nyilatkozta a tévében, hogy az új kollekciója a kalocsai mintával díszített farmert. És még meg is volt győződve, hogy ez egy vadonatúj vonalvezetés… Amennyiben egy újszülöttnek minden új…
Tudom, hogy más a világ, más dolgok kapnak prioritást…

Ne feledjük az emberi létünket. A gyerekek nem csak könyvekből és az internetről tanulnak. Az igazi tudást, a példamutatást a család, a családtagok taníthatják meg nekik. A család, a közösség, amelyben felnőnek. Ahol megtanulhatják, hogy kell egy rántás készíteni, vagy egy gulyáslevest főzni. Urambocsá’ palacsintát sütni. Hogy kell egy gombot felvarrni. Miként lehet tapétázni, megszorítani egy csavart, vagy kicserélni egy kilincset. Ezek nemtől függetlenül megtanulandó ténykedések, tevékenységek.

Amikor egy nemzedék kirepül a fészekből, akkor is meg tudjanak állni a saját lábukon. Hogy meg tudjanak élni a jég hátán is. Azonban tudniuk kell azt is, hogy ott, ne álljanak neki főzni, mert elolvadhat a konyhapultjuk!

Mind emellett, maradjanak meg a pozitív emberi jellemzőik, maradjanak érző emberek. Ne vesszenek el azok a tulajdonságaik, amelyek lehetővé teszik a másik emberrel, emberekkel való együttélést, hanem ki tudják teljesíteni azokat.
Maradjanak meg a baráti találkozások, beszélgetések, viták, a jóízű főzések, a közös vacsorák. Az íratlan értékrendek…

Amit Pisti megtanult, István sem felejti – tartja a mondás.