Konyhatündér
Látogatók száma: 57
Eddig a szüleimmel éltem otthon. Nem volt gondom úgy semmire igazán. Nem tudtam egy spagettin és egy lecsón kívül semmit megfőzni. Különösképpen nem is nagyon érdekelt a főzés. Aztán a költözés arra késztetett, hogy megtanuljak. Mert bár pizzát rendelni nagyon is tudok, az kicsit drága lenne mindennap, na meg unalmas. Az elmúlt 8 hónap alatt annyi mindent megtanultam főzni, hogy magam se hiszem el. Én az a fajta lány voltam eddig, aki kerülte a konyhát nagy ívben, és csak enni jártam oda. Mára viszont már örömemet lelem a főzésben. Persze van olyan mikor egy kicsit elegem lesz és legszívesebben kaját rendelnék. De az mikor megvacsorázunk a párommal és megdicsér megint az felér mindennel. Azt is észrevettem, hogy nagyon sok ételt megkedveltem azóta mióta én főzöm meg. Mert most már úgy ízesítem, ahogy nekem ízlik. Internetről nézem a recepteket, de ízlésem szerint alakítgatok rajta. Jó az, hogy nem vagyok másra rá szorulva, ha éhes vagyok. Páromnak nagyon ízlik, és szerencsére eddig még nem gyújtottam fel a konyhát:). A házimunkát viszont ki nem állhatom. Nem vagyok egy rendmániás és ez meg is látszik. De én úgy vagyok vele, hogy inkább főzök. Párom szerencsére ebben segít. Ő szokott mosni és porszívózni. Én mosogatok. Így jó mindenkinek. Nincs veszekedés. Ő is próbált már főzni, kedves gesztus volt tőle, de a próbálkozása után úgy döntöttem a fakanál az enyém marad.:)
A cikket írta: cintia23
Hozzászólások
időrendi sorrend
Én annak idején a párom tanácsára kezdtem főzni tanulni. Fő érve az volt: mi lesz ha majd édesanyád már nem lesz? Igaza volt, hiszen anyám 40 éves korában szült engem, ami azt jelentette, hogy nem sok időm van. Neki is álltam a tanulásnak, a gyakorlott kéz irányítása mellett, mint jó szakmunkás, könyvből is. Sikerült!
És az is igaz, hogy amit én főzök, az jobban ízlik. Így jártam a sóskával. A mirelitet utáltam, de ami a kertemben terem...! Az isteni finom, még nyersen is... hát még párolt marhahússal!
Szeretettel: Gabriella
köszi:)
grat.
:)