Illúzió
Látogatók száma: 83
Szemedbe néz, csillog a tekintete, olyan tündöklő, mint egy pár tiszta, kivikszolt csizma, amit kitesz a gyermek az ablakba, Mikulásra várva. Fürkészed a meleg barna szempárt, próbálsz belelátni a fejébe, a gondolataiba.
Tűnődsz. Vajon a gondolataiból ugyanazt olvasnád ki, mint a feléd áramló mosolygós, tüzes, perzselő, szerelmes, vágyakozó nézéséből?
Azt hiszed - mert azt szeretnéd hinni -, hogy a pasi szempillái között megbúvó két golyóbisból tudsz olvasni. A férfi nagy színész, tudjuk jól. De abban a percben, amikor ott vagy mellette, sugárzó lényedből áramlik a nőiesség, nem színészi alakítást nyújt. Amikor veled van, rád összpontosít, elvarázsolod, tényleg csak Te létezel számára, az "itt és most"-ban, a jelenben él. Tervei vannak veled, lehozná neked a csillagokat is az égből. Bújik hozzád, fürge ujjaival a lábaid között matat, hevesen harapdálja az ajkaidat...Ígér. Kérhetsz bármit, lehet bármilyen ötleted, mindenben benne van. Megadod magad. Naiv vagy, hiszékeny, úgy véled, hogy az imádott férfi sohasem lesz másé, csak a tiéd, a boldog, szoros ölelés, az irántad érzett rajongása örökké fog tartani.
Közben a semmiből, hirtelen életre kel benned a vad, ízig-vérig nő. A hormonnak nevezett jelenségnek, vagy a férfiból áradó energiáknak, esetleg a kettő ötvözetének köszönhető? Ki tudja. Nem ez a lényeg, nem ez számít. Tudat alatt érzed, hogy ez csak egy játék. Ő nem más, mint egy gyarló férfi. Egy, a sok-sok disznó közül, akikbe már több esetben belebotlottál. Holnap egy másik nő omlik a karjaiba, aki ugyanúgy bedől neki, mint ma te. Ez most mégsem érdekel, hiszen szeretsz játszani. Bár a vérnyomásod emelkedik, zavar, hogy nem tudod a fejedben zakatoló gondolatokat elűzni, nem tudod magad teljes mértékben átadni az érzéki gyönyörnek. "Ez a különbség férfi és nő között. - hullik a gondolatmorzsa a fejedbe. - Nem tudjuk szétválasztani az érzéseinket, gondolatainkat a puszta vágyakozástól."
Közben a férfi birtokba veszi a hullámzó, vonagló testedet. Ügyes pasas. Egyik pillanatról a másikra, egy külső erő kinyomja a képzeletbeli kapcsolót az agyadban, hihetetlen magasságokba repít, elhagy a racionális éned, és borzongató, mámorító, bizsergető élményekben részesülsz. Pihegsz. Örömittasan simulsz a férfi mellkasára. Beszélgettek.
"Nem vagyok szerelmes beléd, de nagyon jól érzem magam veled. " - közli kedvesen. Annak ellenére, hogy melegség árad belőle, hideg jégcsákányként hatol beléd ez a tíz szó. "Az imént még az ölelésébe haltam bele, most pedig a szavai ölnek meg." - kapcsol vissza a gondolkodó éned. Ismét a játékszenvedélyed győzött az eszed felett. Nem, nem ő lesz az, aki elhozza a kánaánt, aki úgy magához húz, hogy sohasem enged ki az erős karjai közül. Ő az a hím, aki nemsokára, talán már holnap ugyanígy fog feküdni egy másik nő mellett, ugyanígy fogja rávillantani vágytól égő, tüzes tekintetét, és az a másik nő ugyanígy a hálójába kerül, elolvad majd, és reménykedik, hogy talán most ő lesz a befutó...
(Kép: Internet)
A cikket írta: Lizelotte
Hozzászólások
időrendi sorrend
Válasz erre:
Érdekes olvasmány. Nekem úgy tűnik, hogy túl realisztikus. De ettől lett hiteles. Veszélyes dolog ám ez, mert ha elveszik a bizalom, akkor nincs az a férfi, aki könnyen visszaadhatja. / tapasztalat/
Válasz erre: zsoltne.eva
Nahát! Ezt a kis illúziót is elveszed magadtól, meg mástól? Hagyj még egy kis időt az ábrándozásnak, aztán engedd el, ha annyira menni akar. Majd megunja. És ha szembetalálkozik egy kevésbé hiszékeny nővel, aki nem omol rögtön a karjaiba az első szerelmes suttogás hallatán, majd ő megtanítja kesztyűbe dudálni. Ez egy külön művészet. Én már nem tudom megtanulni. Ahhoz már késő. :-)
Pussz,
Éva
Puszi,
L.
Válasz erre: Tyson
Szijjja Liz!
Ez nekem kissé bonyolút lett. Asszonyi lelketeket én csak megdu..i szeretem XDDD
Tyson
L.
Pussz,
Éva
Ez nekem kissé bonyolút lett. Asszonyi lelketeket én csak megdu..i szeretem XDDD
Tyson
Válasz erre: Pinokkió
Szia Lizi!
Ez is telitalálat:-) Ilyenek vagyunk mi férfiak. Ki tudjuk kapcsolni az érzelmeinket, tudjuk csak a testünket használni (mások ezt úgy mondanák, hogy a f@rkunk vezet bennünket;-))... Ti is olyanok vagyok, ahogy leírtad..., érzelem nélkül semmi! Amikor el tudjuk veletek hitetni az érzelmeinket, akkor a felhők felett jártok, amikor elmondjuk a valóságot, a pokolban...
Nem lenne jobb valami arany középút?
Jó cikk, nagyon!
Üdv,
Pinokkió
L.
Ez is telitalálat:-) Ilyenek vagyunk mi férfiak. Ki tudjuk kapcsolni az érzelmeinket, tudjuk csak a testünket használni (mások ezt úgy mondanák, hogy a f@rkunk vezet bennünket;-))... Ti is olyanok vagyok, ahogy leírtad..., érzelem nélkül semmi! Amikor el tudjuk veletek hitetni az érzelmeinket, akkor a felhők felett jártok, amikor elmondjuk a valóságot, a pokolban...
Nem lenne jobb valami arany középút?
Jó cikk, nagyon!
Üdv,
Pinokkió