Erotikus

Lúzer az ágyban... (1)

Látogatók száma: 107

Mint egy szűzlány, aki az első randijára készül...

Felkészületlenül ért a bejelentése, hogy kb. egy óra múlva itt lesz nálam...

- Van egy fuvarom közel hozzád... és szeretnélek meglátogatni. - mondotta. Előtte küldött nekem egy kedves SMS-t valami hasonló szöveggel: "Szeretkeznék veled... Ha egyetértesz, mosolyogj!"... elmosolyodtam, de egy kicsit bizarrnak tűnt ez az egész, hiszen nem is látja a mimikámat.

- Jó. - feleltem. Nincs ellenemre. (mosoly pötty)

Jöjjön, aminek jönnie kell!

Ami nem igazán volt vonzó ebben az egészben, az a diktatórikus kijelentése, hogy

- Legyél készen, mire jövök!... Ettől már kissé falra másztam. Jó, hogy nem azt mondja: "Tedd szét a lábad, mert kevés az időm!"... Miért kell nekem mástól függeni? - gondoltam bosszúsan.

Mégsem akartam "ünneprontó" lenni. Ezért azt a kevés időmet, amit másra szántam volna ezen a napon, mindent félretéve, amit előtte elterveztem, ennek a légyottnak szenteltem. Ami ez után következett?... Hiába tudtam, hogy mennyi az annyi, mégis valami többre vágytam!?

(Régebben, amikor még nem adatott meg az a lehetőség, hogy spontán találkozzunk, nagyon sokszor elképzeltem, mi lenne, ha csak úgy egyszerűen beállítana a barátom? Se szó, se beszéd, egyszer csak ott állna az ajtóban?... Azt hiszem fülig ért volna a szám!?... Nem egyszer viccelt meg: "Nyisd már ki az ajtót! Itt vagyok!"... sms-ben. De ez egyszer sem következett be! Akkoriban eszembe jutottak azok az intelmek is, amik az én életemben valamikor nagy törést okoztak. Amikor váratlanul állítottam be, én az akkori barátomhoz!... Nem kis meglepetésben volt akkor részem!...Ilyen nem következhet be még egyszer. - gondoltam. Oda, se vissza!)

Meglepődtem, amikor azt mondta, hogy szeretné, ha kimennénk a tanyára... de semmi, még a forróság sem akadályozott meg abban, hogy lebeszéljem őt erről. Tudtam ugyanis mit, hogyan hagytam ott kint. Semmi akadálya nem lehetett annak, hogy eltöltsünk nyugodt körülmények között pár órát. Én kibírom. De gondoskodnom kellett valami kajáról, és italról, mert víz nélkül ott "meghal" az ember!... A hűtő sincs beüzemelve. Váratlan ért a hívása. Idő se lett volna erre.

De ha lúd, hát legyen kövér! - gondoltam, miközben útban kifelé - mert tartottam magam a diktátumához - készen álltam arra, hogy ne időzzünk feleslegesen itthon, a lakásban, ejtsük útba a Tescot, hogy legyen nekem is valami kézzel fogható, kedvcsináló, de leginkább valami hűs. Az hogy ő nem ihat alkoholt, az egy dolog, de engem mi akadályoz meg ebben?... azon kívül, hogy tudtam mi... az anyagiak.

Sóher barátom nem átallotta visszatenni a pultra a kicsivel húzósabb árú sört és kiszúrta a szemem kettő 99 forintos - bagatell alkohol tartalmú - itallal. Az sem volt hideg. Magának persze, hosszas keresgélés után megtalálta a kedvezőt. Az alkoholmentes mindig drágább!... tudtam jól,... mégis!? (Eszembe jutott miket szokott mondani: Ilyenkor mindig erősebben nyomott a latba az emlék: "Igénytelen vagy!" - szokta volt mondani... Nem voltam az, de mindig figyelembe vettem a lehetőségeit. Ehhez igyekeztem igazodni és nem az éppen kedvemre valóhoz, ami rám nyomta ezt a bélyeget: "Igénytelen"!)

De most nem erről szólt a fáma... Szeretnénk magunkat jól érezni és ehhez minden szándék adott volt részemről. A körítés? Csak én akartam, hogy így legyen?

Forró nyári napot képzelj el. Még akkor is, ha fél óra és kint vagy a tanyán. Tudtam, hogy amit a pultról levesz, ihatatlanná válik fél órán belül. Időt sem hagyott a gondolatra... Sietett. (Mire ez a nagy sietség?... mikor erre vártam ennyi időn keresztül?... Persze mindebből ő semmit nem érzett, értett, hiszen férfi?!... Egy nő az ilyen apró dolgokkal rontja el az egészet, vagy éppen hogy ettől lesz valami jobb?... de hát ki tudja? Nyár van és forró.)

A természet lágy ölét érezve részemről, útban kifelé nem átallotta megjegyezni, hogy

- Ezek a kátyúk legutóbb még nem voltak...

- Nem hát! - mondtam. Azóta többször volt zuhi. Kimosta, ami még járható volt.

- Figyelj! - mondtam én, de nem hallgatott rám.

A reakciója egy-egy nem várt kátyú után egyre hallhatóbbá vált... Kiabált szinte.

- És akkor én most mit tegyek? - kérdeztem. Ha neked nem olyan az út, ahogy szeretnéd? - Figyelj! - mondtam többször is. - Ne kiabálj!...

A kipufogója bánta.

Folyt.köv.