Erotikus

S/permanens II.

Látogatók száma: 82

A férfiak keresték Ibolya kegyeit. Akit már részesített benne az azért, akit még nem, az azért. Világ életében szeretett flörtölni. Aztán vagy vette a lapot, vagy be sem szállt a játékba.

Hogy mi a válasz a szeretlek szóra, azt nem tudta. Mit lehet kezdeni, egy szexuálisan túlfűszerezett éjszaka utáni szerelmi vallomással? – morfondírozott magában.
Sután mosolygott. Szívesen suttogta volna ő is a másiknak AZT a szót! De az nem lett volna igaz. Ezért nem mondta. Sokkal racionálisabban gondolkodott. Tudta, hogy egy beteljesedett éjszakától még nem lesz szerelmes az ember. Megdugni és megszeretni? Jó is lenne! Ám ez nem így működik!

Ennek ellenére egész nap várta az estét. Kívánta ezt a kék szemű, mosolygós srácot.
Napközben a protokoll vendégekkel foglalkozott. Jegyzőkönyvet írt, és összeállította a másnapi megrendelőt. Udvarias volt mindenkivel, és profin tette a dolgát, mint mindig. Az esze azonban folyamatosan máshol járt.

Estére feltámadt a szél, és mérgesen rázta a platánfák ágait. Pár spicces táborlakó a szobáját keresve, futólépésben trappolt át a parkon. Takarodó után - Ibolya és Géza dacolva a szélviharral – kézen fogva lopakodtak, osontak az eldugott fészek felé. Már az ajtóban, egymásnak estek. A fiú vadul csókolta a lány szemét, száját az egész testét, mintha be akarná kebelezni. Ibolya is csókolta, simogatta a fiút. Simogatta az egyre ismerősebbé vált férfitest minden kis részecskéjét. Az erotikus viadal alatt még a pólója is elhasadt. (Hajnalban, az öltözködésnél vette észre.) Megőrült a vágytól. Arra vágyott, hogy a srác vadul, mielőbb belé hatoljon. Erőszakolja meg. Érezni akarta magában a kőkemény FÉRFIT. Aztán már csak egy közösen hullámzó, egymásba gabalyodó test voltak. A mennyországba vezető út előttük állt…a kapuja nyitva…

Két, rettenetesen keskeny ággyal rendezték be a szobát. Igaz, nem szerelmi párviadalra tervezték. A cél szentesíti az eszközt jelszóval, összetolták a két heverőt. Igyekeztek komfortosabbá tenni az átmeneti kuckót. Röpke pihenés, beszélgetés után a lány megpróbált új életet lehelni az elanyátlanodott péniszbe. Géza a szájába vette a lány mellbimbóját. Ibolyának - furcsa mód - a melle eddig nem tartozott a kiemelt, erogén zónái közé. Ám most...
- Nagyon jó, fantasztikus – sóhajtotta nyögdécselve a fiúnak. Géza ujjai már az utolsó kűröket futották a csiklóján. Megpróbált tiltakozni az egyoldalú gyönyörnyújtás ellen, de hasztalan. Érezte, hogy ismét elélvez. Elöntötte a boldogság. Már nem is önmaga volt. Teste egyetlen erogén zóna lett a lábujjától a feje búbjáig. Az átélt érzést csóközönnel köszönte meg a követelőző férfiasságnak, majd magába fogadta a duzzadó hímvesszőt. Eggyé olvadtak. Már egy húron, azaz egy vesszőn pendültek. Ketten voltak a földkerekségen. Egymásé. Hosszú percekig, órákig szerelmeskedtek? Nem tudni. Megállt az idő, majd szétrobbant a világegyetem. Kuncogva bukdácsoltak le a csillagok. Görcsösen rándultak össze izmaik és hangosan, nyögve, sóhajtozva, kiabálva egyszerre élték át a csodát.

Őrült jó volt veled. Eszméletlen, utolérhetetlen… - dadogta lihegve a lány miközben elterülve feküdtek az alkalmi franciaágyon.

Beteljesülés közben még hallotta a férfi, akadozó hangját. – Akarlak téged. Olyan jó veled, annyira szeretlek. Szeretlek érted!

Ibolya erre ismét nem tudott mit mondani. Megőrült a pasiért. De a szerelem? Az valami egészen más.

Eljátszott a gondolattal... , hogy együtt... Tudna-e ennyi év egyedüllét után társsal élni?
A székely vicc jutott az eszébe:
- Papa! Tud citerázni?
- Tudok, csak még nem próbáltam!