újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Szeresd felebarátodat... 2.

Látogatók száma: 73

A szeretet egy személy iránt, ha nem vagy elég toleráns, képes önzővé, olyanná tenni, ami már messze túlhaladja a szeretet fogalmát, egyfajta birtoklási vágy.

Azt mondják azokra a nőkre, akik elhagyták azt a bizonyos 6X-et, hogy érett korba kerültek. Miért kéne ezt tagadni? Van benne valami igazság, ha arra gondolok mennyi tapasztalat áll mögöttünk, amitől feljogosítva érezzük magunkat arra, hogy lázadjunk minden negatív előítélet ellen.

Miért mondatják ezeket a szavakat azok az előítéletek? Csak azért, mert az érettség, nem egyenlő az öregséggel, ami ellen persze nem tiltakozunk, ha az valóban azzal párosul, hogy beletörődünk egy megváltoztathatatlan tényben. Öregszünk.

De ezzel együtt és a rengeteg élménnyel, tapasztalattal a hátunk mögött, pár- vagy a nélküli kapcsolataink során érzéseket, érzelmeket, értelmes, vagy értelmetlen élethelyzeteket nem csak hallottunk, hanem meg is éltük azokat. Sokan mondhatjuk ezt el magunkról. De valóban, lehet egy olyan azonos korú, aki mindezek hiányában nem mondhatja el magáról ugyanezt, ezért bölcsen hallgat. Hiszen nincs miről, tapasztalat híján, beszélnie arról, ami meg sem történt, de talán még ő is vágyott arra.

De azok, akik éltek a helyzet adta lehetőségekkel, és mindent megismerve tudatosan mentek szembe az adott korral, rendelkeznek azzal az élettapasztalattal, hogy nyugodtan valljanak erről. Mert nem minden csak csupa szép és jó volt még akkor se, ha mindent megtettünk azért, hogy előnyünkre válasszunk, éljünk, tegyünk azért, hogy boldog életet élhessünk. Rengeteg minden okozhatta azt, ha mégsem sikerült. De nem adtuk fel!

Én ebbe a kategóriába sorolom magam, aki nem adta fel. Igyekeztem mindig az adott helyzethez mérten élni az életem. A lehetőségeim, a korlátaim függvényében. A vágyakat, a céljaimat nem félretéve, beletörődve abba, hogy nem tudom véghezvinni. Éltem, nem vissza a helyzettel nem egyszer. Akkor régen természetesen nem azért, hogy egyszer legyen miről írnom, tapasztaltam meg a jót, vagy a rosszat. Akkor még, fiatalon eszembe sem jutott, hogy egyszer ezek a dolgok csak emlékek lesznek, emlékként élem meg, ami jót vagy rosszat az életben elkövettem. Kinek, mi volt a jó, vagy a rossz. Ennek az öregedéssel nincs vége.

Ma már elmondhatom, hogy adott szituációban az ember mindig, mindenben a saját előnyét, boldogulását kereste (szerelmek, barátságok kötődtek...). Olykor a leleményességen múlik egy-egy megélt helyzet, ráérzés hogy valóban, őszintén akarom, de mindenképpen jól szeretnék kijönni a szituból. Legyen az párkapcsolat, vagy barátság... Számomra ma már a kettő szinte elválaszthatatlan. Bölcsebbek lettünk.

Azóta eltelt sok-sok évtized, idősebbé, érettebbé váltunk, de ezzel együtt a gondolataink is változtak, akarjuk vagy nem, ezt el kell fogadnunk. Öregszünk. Ami nem azt jelenti, ha fiatalabb éveinkben szenvedélyesek voltunk, azt el kell felejteni. Nem. Ma ugyanolyan szenvedéllyel tudunk szeretni, de sokkal nagyobb részvéttel vagyunk a másik irányába. Ami nem egyenlő a sajnálattal. De toleránsabbak lettünk, lehetünk.

Ebbe a korba, amibe kerültünk, hiszen ez velejárója az életünknek, nem az a megoldás, hogy visszafelé tekintgessünk és olyat akarjunk, ami nem megy. Mi már nem leszünk, mert az idő előre halad, negyven évesek, ... fiatalabbak. Hmm. Ne is akarjunk annak kinézni. Aki azt próbálja tenni, magát teszi nevetség tárgyává. El kell fogadni a korunkat. Ezzel együtt, a józan ész határain belül kell olyannak lennünk, ami kifejezi, hogy nincs korhoz kötve a szerelem, a valaki iránti vágy, valaminek az elérése, a céljainkat ehhez igazítva semmi sem teszi azt képtelenné, lehetetlenné. Ez a természetes.

Egyre gyakrabban van az, hogy visszagondolunk a gyermekkorunkra, a fiatalabb éveinkre. Mi változott? Velünk együtt az idő is halad. Ilyenkor érdemes elmélyedni abban milyenek is voltunk valamikor?...

Mindig, minden körülmények között megpróbáltam helytállni az adott lehetőségeimhez képest. Ha letértem a helyes útról, amit legalább nekem tudnom kellett, mi volt a helyes, visszatérni mindig nehezebb volt. De én ezt választottam. Éppen ideje szembenézni a tényekkel, üres óráimban. Melyik volt az a pillanat, amikor mindezek megtörténtek, ahogy, és kicsúszott alólam a talaj, amikor nem azt tettem, amit tennem kellett volna, hanem abban a pillanatban azt, amiben akkor hittem. És akkor rájövök, most sem teszek másként, csak azt, amiben mindig is hittem.
Hiszek a szerelemben, az egymás iránti tiszteletben, egymás elfogadásában, az önzetlen barátságban, ezen keresztül magamban, hogy amit tettem, amit teszek az a helyes, koromat meghazudtoló módon, de azt elfogadva. Letagadni az éveket? Mi értelme lenne?

A cikket írta: zsoltne.eva

3 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

fordított időrendi sorrend

Szia Éva!

Igazán jól teszed, hogy nem adod fel! Erre csak egy apró sztorit tudok felhozni...
Anyósom apja (élt 92 évet) tavaly halt meg közel 30 + 20 évi házasság után. Úgy 70 volt, amikor újra nősült és a "mama" (ifjú ara) bizony elismerően nyilatkozott a nászéjszakáról, illetve a papa teljesítményéről. Kuncogva, csillogó szemekkel mesélte még a temetés előtt, hogy bizony egész éjszaka szerették egymást :)
A szerelem nem korfüggő, mint ahogy annyi más dolog sem, csak van aki feladja, van aki nem.

Sok erőt és szép napot!

Ailet

megtekintés Válasz erre: Ailet

Szia Éva!

Igazán jól teszed, hogy nem adod fel! Erre csak egy apró sztorit tudok felhozni...
Anyósom apja (élt 92 évet) tavaly halt meg közel 30 + 20 évi házasság után. Úgy 70 volt, amikor újra nősült és a "mama" (ifjú ara) bizony elismerően nyilatkozott a nászéjszakáról, illetve a papa teljesítményéről. Kuncogva, csillogó szemekkel mesélte még a temetés előtt, hogy bizony egész éjszaka szerették egymást :)
A szerelem nem korfüggő, mint ahogy annyi más dolog sem, csak van aki feladja, van aki nem.

Sok erőt és szép napot!

Ailet

Szia Ailet!

Későn jött szerelem, de semmi sem lehetetlen. Megélték azt idősebb korban, amit sokan fiatal éveikben a túl nagy óvatosság és tapasztalat hiányában nem mertek felvállalni és így nem jutottak el odáig, ami most is azt mondom a világ legtermészetesebb dolga kellene hogy legyen.
Az egymásra találás, milyen csodálatos dolog! Nincs korhoz kötve. Te és én, ugyanazt gondoljuk erről. :-)

Kössz, hogy olvastál.
Éva
Szia Éva !

A szerelem soha nem jön későn, de nagyon jó, ha jön. Csodálatos érzés, az ember földöntúli képességgel szerelkezik fel általa. Boldog az a nő, aki ezt megtapasztalja életében.

Üdv:, Viki

megtekintés Válasz erre: Petkó

Szia Éva !

A szerelem soha nem jön későn, de nagyon jó, ha jön. Csodálatos érzés, az ember földöntúli képességgel szerelkezik fel általa. Boldog az a nő, aki ezt megtapasztalja életében.

Üdv:, Viki

Szia Petkó!

Egyetértünk, valóban az, a többi meg nem számít. :-)

Pussz,
Éva
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: