A barátom, az ellenségem

Látogatók száma: 45

Sokáig nem éreztem különbséget a barátság és az ellenségeskedés között. Mindig úgy gondoltam, hogy a barátaim is a javamat akarják, az ellenségeim pedig azt a tábort gyarapítani, amely nem is nagy...inkább vagyok egy érzékeny senki, mint érzéketlen valaki

mert a lényeg, hogy ami belül van, az külsőleg is elárulja, pedig a befolyásolhatóságon múlik minden kapcsolat. A manipulatív emberek mindennel elégedetlenek, és nem hajlandók a külvilágot úgy elfogadni, ahogy van. Ezért nekik minden percük azzal telik, hogy megkeressék a gyenge pontokat a másikon. Ezek a pontok az ember negatív tulajdonságaival megegyező és sebezhető, az érzékenységüket tükröző, és ezeken nem változtatni tudó gondolatok. A gondolatokat elűzi a manipuláció, mert sérülékenységüket veszik elő, ezen pedig nem változtatni kellene, hanem reakcióval és sajnos erélyes felállással, határozott nemmel válaszolva türtőztetni kell, amíg a másik fél le nem állítja magát. Aki nem befolyásolható semmivel, nem küzdött még az érzelmek hullámvasútján, ellenségeivel és barátaival azonos kitéréssel tud elbeszélgetni, magyarán kerüli a konfliktust, visszahúzódik csöndes. Akit le lehet torkollni meg is teszik, főleg az ideges ember, aki ugye nincs csak bolond! Ismerjük a közmondást...a továbbiakban csak szerelmes, de attól nem szabad a barátságot feladni, mert a kapcsolatokból válnak el későbbi tapasztalatokról igazat mondó ellenségeink. Ha nem tartjuk be pontosan a társadalmi norma szabályait: viselkedj úgy, ahogy Te is elvárod, ahogy bánjanak vagy viselkedjenek veled, akkor csakis a hidegséget fogod kapni. Unszimpatikus leszel annak is, aki mindig hangoztatja mennyire őszinte, és a valóságban pedig egy elkapatott, elkényeztetett valaki volt, mindig is az lesz, mert a saját lábán való megállással küszködik és a válaszokon agyal, amit feltesz magának. Pedig ezt csendben kapjuk meg csak, nem barátainktól vagy ellenfeleinktől. Aki valamiben is jártasabb, megmarad olyan skatulyában, amelyet ráhúztak. A vidámság az egyetlen esély arra, hogy tolerálni tudjuk viselkedésünkkel, még ha nehezünkre is esik, ne hülyítsünk mást negatív kritikával, ha nem tudjuk építeni...Építsük le, mindazokat az akadályokat, amelyeket görgetünk, fallal körülvéve a lőrésen keresztül harcolni ugyan lehet, de amennyiben van némi szabadsággal párosult pozitív énképünk magunkról, nem szabad, hogy a sárban megfürödve két nő vagy férfi-nő között legyen szó bűnről vagy annak bánásáról. Bűnbánó, boci szemekkel felnézve egy férfire nem fog minket megdicsérni, tisztában van hibájával, de látja a lelket, amely nehéz súllyal küzd. Ezeket a felesleges energiákat másra a szabadidőre fordítva, a kipihent lélek, mindig is a kreatív ötletektől buzogva, nem a sértést fogja keresni, hanem a középutat, ami minden emberhez elvezet, hiszen azon járva, nem letérve és keresve kibúvót a és az anyagiaktól mentes környezetbe nem beilleszkedni tudó irigy emberek, aki gazdagtól lop szegény. Aki szegénytől még inkább. Nem lehet az erkölcsöt és morált itt említeni, de összetévesztve, minden ember aki szerény és nem csinált még olyat, hogy fölkavarta volna az állóvizet, még mindig jobb a víz tetején lebegve, mintha élettelen lennél, akár egy lakatlan szigeten találva magadat felkészülni, hogy tiszta lélekjelenléttel ott, ahol a barátod az ellenséged, egy szelet kenyérrel visszadobva, olyan mély tisztelettel adóznia a természetnek, hogy a gyenge hullik és csak az erős marad meg. Hiszen aki tud úszni, az tudja igazán milyen különbség van folyó és csermely között. Ez csak a szemedből csordogál.

A cikket írta: Zsüsztin

támogatóink