Elfújta a szél...
Látogatók száma: 58
A fürdőszobában hallom, hogy üvölt a tévé. Jó kis este volt… talán egy kicsit hevesre is sikerült. A mellemen az a harapásnyom… a szám feldagadt… kis vadóc… mosolyodom el… de most olyan jó… vele mindig jó… Még egy húzás a fésűvel… igen… ez kell nekem… ezek az esték… leereszteni a heti feszültséget, kiszabadulni a mókuskerékből… izzadt mellkasán felcsúszva beleharapni a fülébe… játszani… játszani… kéjesen nyögni, ahogy kalandozik rajtam… istenem… még most is beleborzongok…
Fél lábamon már a cipőm, a másikat az ajtófélfának dőlve csatolom be, úgy hallgatom…
- Szeretlek! Ó, Scarlett, kedves, mi lesz velem, ha elhagysz?
Scarlett O’Hara megvetően visszanézett a lépcsősor alján ülő, összegörnyedt alakra.
- Édesem, fütyülök rá… ezt elcseszted…
Rhett Butler véreres szemekkel nézte a becsukódó ajtót.
- Nem akarok most arra gondolni, hogy elveszítem – suttogta. – Megbolondulnék. Majd holnap. Akkor már el tudom viselni. Holnap majd kigondolok valamit, hogyan szerezzem vissza Scarlettet. Elvégre a holnap az már egy másik nap...
Látom, ahogy a fotelben kuporgó férfi arcán elindulnak a könnyek, és együtt suttogja Rhettel az unalomig ismert mondatokat.
- Hányszor nézed még meg ezt a marhaságot? Nem unod még? Tessék… pénteken újra jövök -, és a pénz mellé odateszek egy papírzsebkendőt is.
Pálinkás Krisztina Kéra/Lyrian ©
A cikket írta: Kéra
Hozzászólások
időrendi sorrend
A kedvencem ez a könyv a mai napig és érdekes, ahányszor újra olvasom, mindig találok benne valamit, amit másképp értelmezek, mint előzőleg.
Szeretem Scarlett karakterét, főleg a legutolsó mondását, miszerint a holnap, már egy másik nap. Én is igyekszem ehhez tartani magam a nehezebb helyzetekben.
Rhett meg egy lókötő, de épp annyira imádjuk, mint Bruszvillist :DDD
Puszi
Akikre pedig nem emlékszünk, azok nem érintenek meg minket mélyen, legbelül.
Évi, láttam a teljes négy részt. Bármerre is húzzák, az már rétestészta, és nem az eredeti író írta. Akár folytathatná más is, most is. Ja, hogy sírt a csajszi... én is szoktam, nagyon jól tisztít. :) Egyébként nem tudhatjuk, hogy miért is sírt... talán magát siratta, hogy miért nem rúgta ki hamarabb...
Nem a pöttyös és csíkos könyvekre gondoltam. Bár sajnálom, hogy te azokon már régen túl vagy. Szabó Magda, Kertész Erzsébet, Fehér Klára, Janikovszky Éva, Szepes Mária... csak pár név, akiknek az írásai ott megjelentek. Tudod, olyan kis jelentéktelen írónők voltak... semmi mély mondanivaló nincs az írásaikban. Vagy mégis? Számomra igen.
A ponyva más irodalom, nem tűnt le a divatjuk, csak éppen már nem olyan divatosak, mint a sok-sok mai marhaság. Ponyvairodalmunk gyöngyszeme, Rejtő Jenő... Még ma is hányan nőnek fel a hülye, letűnt ponyváin.
Sokan emlegetnek valami Fable nevű nőszemélyt, hogy milyen jó... lehet, én összesen egy könyvét olvastam, elég is volt belőle annyi. :)
Számomra egy könyv ne illúziót keltsen... van nekem saját fantáziám. :)
A többi, külön szerencséd, hogy te legalább nem estél a csapdájába semmilyen "irománynak"...
Rejtő Jenő könyvei pedig csak azért tetszenek, mert humorosak. És én szeretem a humort, bármennyire is esett távol az életemtől. :-)
Egyébként, ha nem is jegyeztem meg az írók nevét, jellemző... őket olvastam. Jó tudni, hogy maradandót alkottak. Bennem legalábbis. :-)
Láttam a filmet, mert maga a könyv ugyan erről nem szól, de a négy részes film (video) igen. Tovább folytatva a történetet és én olybá vettem, hogy soha nem lett ennek a könyvnek, történetnek "ott" vége...
Hm. Úgyhogy én többet tudok, ha nem láttad az más kérdés. Igenis sírt a nő, amikor Battler elhagyta, még akkor is, ha csak egy kurtizán volt és egy "szar" alak a pasi.
Rózsaszín, csíkos és pöttyös könyveket pedig ne ajánlj, azokon én már rég túl vagyok. :-)
A ponyvákra még ugyan hajlanék, de a filléres könyvek divatja rég letűnt. Mint ahogy én is lassan. :-)
Senkit nem magasztalok fel, csak kifejeztem a számomra valamit egyszer nyújtó figura jelentőségét.
Nem a pöttyös és csíkos könyvekre gondoltam. Bár sajnálom, hogy te azokon már régen túl vagy. Szabó Magda, Kertész Erzsébet, Fehér Klára, Janikovszky Éva, Szepes Mária... csak pár név, akiknek az írásai ott megjelentek. Tudod, olyan kis jelentéktelen írónők voltak... semmi mély mondanivaló nincs az írásaikban. Vagy mégis? Számomra igen.
A ponyva más irodalom, nem tűnt le a divatjuk, csak éppen már nem olyan divatosak, mint a sok-sok mai marhaság. Ponyvairodalmunk gyöngyszeme, Rejtő Jenő... Még ma is hányan nőnek fel a hülye, letűnt ponyváin.
Sokan emlegetnek valami Fable nevű nőszemélyt, hogy milyen jó... lehet, én összesen egy könyvét olvastam, elég is volt belőle annyi. :)
Számomra egy könyv ne illúziót keltsen... van nekem saját fantáziám. :)
Ez a baj, hogy ami tinédzser korban érinti meg az embert, és még ma is közelebb áll bárkihez is, akár gazember típusban, abba fut bele később az ember jánya sorozatosan.
Ha csak közben nem lesz ő is erős Nő, aki nem olvad el az első buksisimogatástól.
Ez is egy nézőpont. :)
A barátnője, na igen, az erős volt, mert pontosan tudta, mekkora egy "macsó", és car alak. Pont ezért rúgta ki. Dehogy is volt áldozat. Ennél sokkal több esze volt. :)
Miért kellene az illúzió? Ja, mert úgy olyan szép lesz a regény és felmagasztalhatjuk az arra érdemtelent?
Akkor javaslom olvasásra a kis rózsaszín nyaflatyos füzetecskéket, amiket az újságárusoknál lehet kapni.
Hm. Úgyhogy én többet tudok, ha nem láttad az más kérdés. Igenis sírt a nő, amikor Battler elhagyta, még akkor is, ha csak egy kurtizán volt és egy "szar" alak a pasi.
Rózsaszín, csíkos és pöttyös könyveket pedig ne ajánlj, azokon én már rég túl vagyok. :-)
A ponyvákra még ugyan hajlanék, de a filléres könyvek divatja rég letűnt. Mint ahogy én is lassan. :-)
Senkit nem magasztalok fel, csak kifejeztem a számomra valamit egyszer nyújtó figura jelentőségét.
De igenis van miről beszélni! Ez csak egy nézőpont volt. lehet éppen olyan passzban talált a könyv, vagy a film... mindegy is, azóta már a kukában landolt, mert nem tudtam vele úgysem mit kezdeni. Úgyhogy egy érzést légyszi te sem vegyél félválról. Én még akkor tinédzser voltam, amikor először olvastam. És ez a karakter már akkor is közelebb állt hozzám, mint az Aschley, mégha egy "gazember" volt is. :-)
Szerintem Scharlet volt a számító, a fondorlatos, a Battler csak áldozata a nőknek. De az érzései őszinték és igaziak voltak. Csak te nem olvastad végig. :-)
Ha csak közben nem lesz ő is erős Nő, aki nem olvad el az első buksisimogatástól.
Ez is egy nézőpont. :)
Miért kellene az illúzió? Ja, mert úgy olyan szép lesz a regény és felmagasztalhatjuk az arra érdemtelent?
Akkor javaslom olvasásra a kis rózsaszín nyaflatyos füzetecskéket, amiket az újságárusoknál lehet kapni.
Rhett kapitány - igazi macsó, jóképű is, erős is. Igaz, hogy egy szarházi, jellemtelen alak, aki átgázol lelkiismeret furdalás nélkül bárkin és bármin, de Istenem, hát olyan szép... Igazi férfi...
Hát kérem... Nincs miről beszélni.
Szerintem Scharlet volt a számító, a fondorlatos, a Battler csak áldozata a nőknek. De az érzései őszinték és igaziak voltak. Csak te nem olvastad végig. :-)
Hát kérem... Nincs miről beszélni.
No, akkor nézzük, miről is szól a könyv. :)
Adott egy nyafka, öntelt liba, aki olyan szerelmes, mint a nagyágyú, persze, szerelme Ashley irányt teljesen reménytelen. Majd jön a megmondó pasi, a Rhett. Néha felbukkan, pont amikor kell, majd úgy otthagyja a csajt, mint a szélvész. Így lesz a nyafka, öntelt libából egy erős, magát megvédeni tudó, minden helyzetben talpra álló Nő. Rhett iszik, kurvázik, szerencsejátékos... blablabla... néha elkapja a lelkiismeret-furdalásos állapot, ilyenkor újra lelép... tehát pasi! Ashley pedig a férfi, aki felvállalja azt, hogy gyenge, hogy szerelmes ugyan, de tudja, hogy mellette Scarlett nem erősödne, hanem maradna gyenge liba. Inkább félreáll.
Szeretem a könyvet, mert a sorok között nekem ez jön át. :)
Az, amit fent is olvashattok. Egy ilyen Scarlett, és egy ilyen Rhett. :)
Abban igazad van, hogy Scarlet soha nem lett volna képes véghezvinni azt, amit megtett, mellette.
Rhett kapitány? Ő valóban egy macsó! Ráadásul még jóképű és erős férfi. Tudta ezt a barátnője is, de egy lemondó típus. Az áldozat ő maga volt, mert szerintem ő is szerette a maga módján, Battlert, de foglalkozásánál fogva képes volt lemondani róla Scarlet javára. Félreállt. :-)
Adott egy nyafka, öntelt liba, aki olyan szerelmes, mint a nagyágyú, persze, szerelme Ashley irányt teljesen reménytelen. Majd jön a megmondó pasi, a Rhett. Néha felbukkan, pont amikor kell, majd úgy otthagyja a csajt, mint a szélvész. Így lesz a nyafka, öntelt libából egy erős, magát megvédeni tudó, minden helyzetben talpra álló Nő. Rhett iszik, kurvázik, szerencsejátékos... blablabla... néha elkapja a lelkiismeret-furdalásos állapot, ilyenkor újra lelép... tehát pasi! Ashley pedig a férfi, aki felvállalja azt, hogy gyenge, hogy szerelmes ugyan, de tudja, hogy mellette Scarlett nem erősödne, hanem maradna gyenge liba. Inkább félreáll.
Szeretem a könyvet, mert a sorok között nekem ez jön át. :)
Az, amit fent is olvashattok. Egy ilyen Scarlett, és egy ilyen Rhett. :)
Én is elgondolkodtam rajta, hogy ebben a sztoriban valami nem stimmel, mármint, hogy nem Rhett szomorkodott, hanem épp fordítva. De látom, más szemszögből kell értelmezni és akkor egyből más a leányzó fekvése! :)
Tetszett!
Pussz,
Tündér