újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Érezd jól magad!

Látogatók száma: 69

Nem fontos, hogy én is szívesen mentem volna veled!

Szombat reggel van. Kómásan felülök az ágyban, és elhatározom, főzök egy jó erős feketét, de nem tudom van e erőm lemenni az emeltről. Látom Gábor már felkelt. Kiáltok egyet, hátha meghallja és talán még a reggelit is az ágyba kapom, nem csak a kávémat. De nincs válasz. Vajon hol lehet. Kénytelen vagyok lemenni, és magamnak megcsinálni az életben tartó italomat. De hol lehet ez a drága. Hiába hívogatom, kiáltok, nem szól vissza senki. Leülök az asztal mellett levő bárszékre, de ehhez még korán van, inkább az étkező székre ülök, így a kezemmel ki tudom támasztani a fejem, amíg kevergetem a forró kávét, hogy az a rengeteg cukor feloldódjon. És Gábor, mintha a friss kávé illata becsalogatta volna, jön megbabonázva.
- Képzeld szívem, ma este itt a faluban lesz bál. - mondja izgatott hangon, és kiveszi a kezemből a kávémat, beleszürcsöl, majd visszaadja. - Ez nagyon édes, ezt hogy tudod meginni. - visszaadja a kezembe, majd rohan az emeletre. Az, hogy én mit gondolok, az nem is fontos. Tudni kell rólam, hogy még csak két hete élek itt, de a nagyváros után, furcsa itt a légkör. Nagyon zavar, hogy mindenki mindent mindenről tudni akar. Hagyjanak engem békén! Hallom vágtat lefelé Gábor , gondolom rohan piát venni estére.
- Drágám! Elmegyek veszek pár sört estére haveroknak. - de meg sem hallgatja, hogy az ebédhez is kéne venni pár dolgot, rohan izgatottan a boltba, hogy még nyitva érje, mert itt csak délig lehet vásárolni, és bezár a bazár. Akkor felhívom!
- Szívem! úgy elsiettél, hogy a bevásárló listát itthon hagytad, vagyis engem. - mondom viccesen, de ő nem veszi a lapot, és kissé morcosan reagálja le.
- Akkor mond gyorsan mi kell. - mondja ezt úgy, mintha fájna vásárolni, de gondolom kizökkentettem a kis ábrándozásából, hisz este bál. Elmondom mi minden kéne, nyugtázza és egy határozott "jó"-val le is rakja a telefont.
Készülnöm kéne akkor nekem is, igaz nem szólt, de gondolom én is vele tarthatok, bár az eddigi két bálom, nem volt tökéletes, de szeretném ha hívna, hisz mégiscsak egy pár vagyunk. De ha visszagondolok az elsőre, az katasztrófa volt. A haverjai tudomást sem vettek rólam, a lányok elvoltak magukban, tehát mi leültünk egy külön asztalhoz. Drágám elment cigarettázni, mondta mindjárt jön, de nem gondoltam, hogy fél órára magamra hagy, teljesen hülyén éreztem magam. Senkit nem ismertem, ezáltal csak a telefonom volt aki ismerős, így kicsit csevegtem tesókámmal. Akkor megfogadtam többet bálba én?! Biztos nem megyek. Aztán mégis elmentem egy másodikra, ahol jól éreztem magam, de a párom szemmel láthatóan nem. Ekkor megértettem, hogy az ő számára oly fontos bál, akkor jó csak neki, ha én nem vagyok, és a haverjaival tud ökörködni.

Tudom, hogy el kell engednem, élvezze a haveri társaságot, de mikor belegondolok abba, hogy engem nem hív, akkor megszakad a szívem, mert tudom, hogy azért nem szól nekem, mert velem nem érzi olyan jól magát. Ez a tudat, szívbemarkoló. De erre nem is gondolok, nekiállok rendet rakni, aztán főzni, ha hazaérnek az alapanyagaim.
- Szívem! - kiált Gábor - Éva! Hol vagy? - rohangál a lakásban, én a porszívó belsejében, csak halkan hallom a kérdő szavakat.
- Itt vagyok! - mondom orrhangon, mert a sok por irritál. - Baj van?
- Nem, dehogy. Beszélgettem a fiúkkal, és szeretnének enni valami sütit. Nem sütnél nekünk valamit? - és olyan csábosan néz, hogy nem lehet ellent mondani egy ilyen kedves kérésnek.
De akkor most még süthetek is, meg még a kedvenc ingét is ki kell vasalnom, és te jó ég?!
Szerintem nem akarja, hogy vele menjek, azért bánik úgy velem, mint a mostoha Hamupipőkével. Ennyi feladattal, holnapra sem végzek.

Végre minden elkészült. Lehuppanok a fotelba. Gábor már nagy serényen készülődik. A süti elcsomagolva, ing a fogason.
- Nézd, jó a hajam?- kérdi, de nehéz még a fejemet is elfordítani, annyira elfáradtam ma, de megnézem az én kis jóképű pasimat.
- Nagyon csinos vagy. Az illatod is kiváló, a rucid is csini.
- Ezt nagyon ironikusan mondtad. Valami baj van?
- Hát már hogyan lenne, amikor ilyen tutin nézel ki és indulásra kész vagy?
- Jó csak azt hittem, mert olyan furcsa vagy.
Meg sem várom a mondat végét, már rohanok is az illemhelyiségre, nehogy meglássa a kicsorduló könnycseppjeimet. Már este nyolc óra, én otthonkában vagyok, ő felöltözve, és meg sem kérdezte vele megyek e. Talán fél, hogy igent mondanék, és akkor tönkreteszem az estéjét, talán tudja, hogy velem nem érezné olyan jól magát, mint a fiúkkal. Nem az fáj, hogy meg sem kérdez, hogy van e kedvem vele menni, hanem az, hogy tudom azért nem hív el, mert nem érezné velem jól magát! És a szívem meghasad! Nekem marad egy sírással teli éjszaka, neki pedig egy jó kis buli. Remélem jól érzi majd magát, és ízlik a süti.

Hajnali hat óra, és még sehol. Ez egy jól sikerült bál lehetett. De most hol az ördögbe lehet? A düh, a harag, a szerencsétlenség és a dac is marja a lelkemet, és most még az aggódás is társul. Nem tudok aludni. De mintha nyílna az ajtó. Suttogást hallok.
- Drágám alszol? - és jókedvűen mellém fekszik. Engem meg szétvet a düh. Én is ilyen jól fogom érezni magam következő héten, mikor a csajokkal elmegyünk mulatni. Hangosan szuszogok, jelezvén, hogy ébren vagyok.
- Kíváncsian várom az élménybeszámolót! - mondom kissé gúnyosan.
- Most mi a bajod? - kérdi megszeppenve.
- Elfelejtettél valamit. - mondom.
- Ja igen, puszit adni, bocsi. - de nem hagyom megpuszilni magam.
- Nem erre gondoltam.
- Én most nem szeretnék barkóbázni. - kissé már ingerültebb a hangja. - Mért kell elvenned a kedvem, olyan jó volt eddig! - leveszi a ruháját és mérgesen háttal lefekszik nekem.
- Szóval, elfelejtetted megkérdezni, hogy nem mennék e veled a bálba. - és én is elfordulok, háttal neki, kissé mérgesen, kissé csalódottan és kissé fájó- vérző szívvel, álomba sírom magam.

Képforrás: Net

A cikket írta: dana29

2 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

megtekintés Válasz erre: dana29

Kedves Anya!

Igazat adok neked, hogy semmi haszna a "csendes duzzogásnak", de nem tudom, hogy mit csináljak, hogy megértsen :)
Amit írtok, hogy célozzak, aztán lépjek vissza, ez nem jó, mert ezt próbáltam, és ezt nem érti mi van?! :)
Azt is csináltam, hogy mondtam mi a gondom, ő akkor a mondandóm végén megkérdezte, hogy akkor most mit akarok, ő azt csinálja, de nem érti a problémám. Szóval mi csak tanuljuk még egymás nyelvét :) de remélem hamarosan megérjük egymást :)
Pusy Dana

Kedves Dana!

Idő kell az "összecsiszolódáshoz".Ne bosszankodj,ha néha nem úgy alakul,ahogy szeretnéd!Bizony tanulni kell egymás nyelvét,ez hosszú folyamat.Változni,alakulni kell mindkét félnek,hogy ketten alkothassanak egy közösséget.A két "én-nek" "mi"-vé kell válni idővel!Türelmet kívánok neked.
Puszi,Anyu

megtekintés Válasz erre: Anyu

drága Dana!
Talán azért nem érti a problémád,mert nem mondod el Neki.Meg kell tanulni idővel elhagyni ezeket a csendes duzzogásokat,mert úgysincs semmi haszna.Tapasztalat:)A korral némileg bölcsebb is lesz az ember.Használni kell a finom női ösztön súgta lehetőségeket,ahogy Éva is írta.Finoman célozni a dologra és utána,ha gondolod nagylelkűen visszalépni.Önmagad marcangolása helyett,akár szép is lehet kettőtök "tánca".Sokminden rajtunk nőkön áll.
PusziAnyu

Kedves Anya!

Igazat adok neked, hogy semmi haszna a "csendes duzzogásnak", de nem tudom, hogy mit csináljak, hogy megértsen :)
Amit írtok, hogy célozzak, aztán lépjek vissza, ez nem jó, mert ezt próbáltam, és ezt nem érti mi van?! :)
Azt is csináltam, hogy mondtam mi a gondom, ő akkor a mondandóm végén megkérdezte, hogy akkor most mit akarok, ő azt csinálja, de nem érti a problémám. Szóval mi csak tanuljuk még egymás nyelvét :) de remélem hamarosan megérjük egymást :)
Pusy Dana

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva

Szia Anyu!

Milyen jó, hogy majdnem mindenben egyetértünk. Hát nem az élet tanít meg bennünket, és nem fordítva? Nem mi az életet... Hát ez az, amikor a sorrend fontos. Egy férfi és egy nő igénye, fontossági sorrendje soha nem lehet azonos. Talán nem is lenne jó! Akkor mi lenne az, ami miatt érdemes kockáztatni. Ez ebben az izgalmas!... Csak egyre vigyázzon az aki sokat táncol. Az én táncom az nem az övé. Soha nem érezheti át azt, amit én... De fordítva is így lehet. És ezt kellene tudomásul vennünk, hogy soha nem érezhetünk egyformán. Az a kiváltságosoké. Nekem mást jelent a tánc - esetleg - mint annak, akivel éppen járom... Hát nem egyszerű kérdés! :-)

Puszi,
Éva

Ha egyszerű lenne,lehet bele se fognánk.:-)

megtekintés Válasz erre: Anyu

Kedves Éva!
Igen, nem tudtam volna én sem így megfogalmazni.Nem olyan régen olvasgatom Müller Péter Heti útravalóit és sok szép gondolatot találtam bennük.Nem mindennel értek egyet,de ezt nagyon szépnek találtam.Csak tudni kell,hogy a táncot is tanulni kell! Nem megy jól rögtön,csak úgy magától.A lépéseinket egymáshoz kell igazítani.Ez egy tanulási folyamat.Sok mindent menet közben tanulunk meg.Lehet,hogy évek kellenek hozzá,de megéri.Még a mi korunkban is tanulhatunk multbéli hibáinkból és nem kell újra elkövetnünk.Olyanná kell válnunk,mint a jó bor,amit az idő megérlel,egyre zamatosabb finomabb lesz.És a "tánc" is lehet egyre szebb.
Puszi

Szia Anyu!

Milyen jó, hogy majdnem mindenben egyetértünk. Hát nem az élet tanít meg bennünket, és nem fordítva? Nem mi az életet... Hát ez az, amikor a sorrend fontos. Egy férfi és egy nő igénye, fontossági sorrendje soha nem lehet azonos. Talán nem is lenne jó! Akkor mi lenne az, ami miatt érdemes kockáztatni. Ez ebben az izgalmas!... Csak egyre vigyázzon az aki sokat táncol. Az én táncom az nem az övé. Soha nem érezheti át azt, amit én... De fordítva is így lehet. És ezt kellene tudomásul vennünk, hogy soha nem érezhetünk egyformán. Az a kiváltságosoké. Nekem mást jelent a tánc - esetleg - mint annak, akivel éppen járom... Hát nem egyszerű kérdés! :-)

Puszi,
Éva

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva

Kedves Anyu!

De jó, hogy ezt leírtad... mert így nem tudtam volna szavakba foglalni a kapcsolatom milyenségét. A mi táncunk is két szabad ember tánca... Hát ez az, amit érzek. Az én magányomba benne hagy sokáig, de mindig tudja mikor kell ebből kirángatnia, utánam nyúlni. Egy zsarnok, aki egyben boldogtalanabb mint én, aki ennek a tudatában vagyok. Mi nem jó táncot táncolunk, de ő tud "nőül" és valahogy mindig kitalálja mire van éppen szükségem? Érted ezt?... Én, amikor látom, hogy milyen boldog, nem tudom nem elengedni, hogy ismét szabad legyen, legyek, hogy aztán a szabadságomat, ha túl sokáig benne hagyott ismét elvegye...

Kedves Éva!
Igen, nem tudtam volna én sem így megfogalmazni.Nem olyan régen olvasgatom Müller Péter Heti útravalóit és sok szép gondolatot találtam bennük.Nem mindennel értek egyet,de ezt nagyon szépnek találtam.Csak tudni kell,hogy a táncot is tanulni kell! Nem megy jól rögtön,csak úgy magától.A lépéseinket egymáshoz kell igazítani.Ez egy tanulási folyamat.Sok mindent menet közben tanulunk meg.Lehet,hogy évek kellenek hozzá,de megéri.Még a mi korunkban is tanulhatunk multbéli hibáinkból és nem kell újra elkövetnünk.Olyanná kell válnunk,mint a jó bor,amit az idő megérlel,egyre zamatosabb finomabb lesz.És a "tánc" is lehet egyre szebb.
Puszi

megtekintés Válasz erre: dana29

Kedves Anya!

Igaz, hogy a legharmonikusabb kapcsolatban is vannak gondok. De arra még nem jöttem rá, hogyan lehet megoldani azt ami fáj. Mert sajnos ebben az esetben, abszolút nem érti mi a problémám.
De lehet hogy én még nem ismerem a gondolatait, ő meg nem tud "nőül". :)

drága Dana!
Talán azért nem érti a problémád,mert nem mondod el Neki.Meg kell tanulni idővel elhagyni ezeket a csendes duzzogásokat,mert úgysincs semmi haszna.Tapasztalat:)A korral némileg bölcsebb is lesz az ember.Használni kell a finom női ösztön súgta lehetőségeket,ahogy Éva is írta.Finoman célozni a dologra és utána,ha gondolod nagylelkűen visszalépni.Önmagad marcangolása helyett,akár szép is lehet kettőtök "tánca".Sokminden rajtunk nőkön áll.
PusziAnyu

megtekintés Válasz erre: Anyu

Hogy ne kelljen keresgélni:
"A jó párkapcsolat két szabad ember tánca"

A jó párkapcsolat olyan, mint egy tánckettős. Van egy szép, belső rendje. Tudják, hogy a másik magányába nem szabad belegázolni. De nem szabad benne hagyni, ha látod, hogy ott már nem jó neki.
A férfi vezet - a nő követi. Ez a tánc titka. A rossz táncban azonban a férfi parancsol, és a nő engedelmeskedik. Itt jelenik meg az erőszak és a kiszolgáltatottság. A szabadság helyett az elnyomás. És a boldog követés helyett a kiszolgáltatottság. Nehogy azt hidd, hogy a zsarnok szabad! Sokkal boldogtalanabb szolga, mint az, aki a hatalmában él. A jó tánc nem ilyen.
A jó tánc két szabad ember tánca. Van, amikor átölellek - van, amikor elengedlek. Van, amikor közeledek, van, amikor távolodok. A férfinak kell tudni "nőül" - és a nőnek ismerni kell a férfi gondolatait. Ismerni - és érezni.
Tévedés azt hinni, hogy a legharmonikusabb párkapcsolatban soha nincs magány. Van. És nincs olyan magány, melyből ne nyúlnánk a másikért. Minden szeretetnek van titkos dallama, tempója, ritmikája. Ezért van az, hogy a zene nyelvén mélyebben lehet beszélni róla, mint pusztán szavakkal.

Kedves Anyu!

De jó, hogy ezt leírtad... mert így nem tudtam volna szavakba foglalni a kapcsolatom milyenségét. A mi táncunk is két szabad ember tánca... Hát ez az, amit érzek. Az én magányomba benne hagy sokáig, de mindig tudja mikor kell ebből kirángatnia, utánam nyúlni. Egy zsarnok, aki egyben boldogtalanabb mint én, aki ennek a tudatában vagyok. Mi nem jó táncot táncolunk, de ő tud "nőül" és valahogy mindig kitalálja mire van éppen szükségem? Érted ezt?... Én, amikor látom, hogy milyen boldog, nem tudom nem elengedni, hogy ismét szabad legyen, legyek, hogy aztán a szabadságomat, ha túl sokáig benne hagyott ismét elvegye...

megtekintés Válasz erre: Anyu

Hogy ne kelljen keresgélni:
"A jó párkapcsolat két szabad ember tánca"

A jó párkapcsolat olyan, mint egy tánckettős. Van egy szép, belső rendje. Tudják, hogy a másik magányába nem szabad belegázolni. De nem szabad benne hagyni, ha látod, hogy ott már nem jó neki.
A férfi vezet - a nő követi. Ez a tánc titka. A rossz táncban azonban a férfi parancsol, és a nő engedelmeskedik. Itt jelenik meg az erőszak és a kiszolgáltatottság. A szabadság helyett az elnyomás. És a boldog követés helyett a kiszolgáltatottság. Nehogy azt hidd, hogy a zsarnok szabad! Sokkal boldogtalanabb szolga, mint az, aki a hatalmában él. A jó tánc nem ilyen.
A jó tánc két szabad ember tánca. Van, amikor átölellek - van, amikor elengedlek. Van, amikor közeledek, van, amikor távolodok. A férfinak kell tudni "nőül" - és a nőnek ismerni kell a férfi gondolatait. Ismerni - és érezni.
Tévedés azt hinni, hogy a legharmonikusabb párkapcsolatban soha nincs magány. Van. És nincs olyan magány, melyből ne nyúlnánk a másikért. Minden szeretetnek van titkos dallama, tempója, ritmikája. Ezért van az, hogy a zene nyelvén mélyebben lehet beszélni róla, mint pusztán szavakkal.

Kedves Anya!

Igaz, hogy a legharmonikusabb kapcsolatban is vannak gondok. De arra még nem jöttem rá, hogyan lehet megoldani azt ami fáj. Mert sajnos ebben az esetben, abszolút nem érti mi a problémám.
De lehet hogy én még nem ismerem a gondolatait, ő meg nem tud "nőül". :)
Hogy ne kelljen keresgélni:
"A jó párkapcsolat két szabad ember tánca"

A jó párkapcsolat olyan, mint egy tánckettős. Van egy szép, belső rendje. Tudják, hogy a másik magányába nem szabad belegázolni. De nem szabad benne hagyni, ha látod, hogy ott már nem jó neki.
A férfi vezet - a nő követi. Ez a tánc titka. A rossz táncban azonban a férfi parancsol, és a nő engedelmeskedik. Itt jelenik meg az erőszak és a kiszolgáltatottság. A szabadság helyett az elnyomás. És a boldog követés helyett a kiszolgáltatottság. Nehogy azt hidd, hogy a zsarnok szabad! Sokkal boldogtalanabb szolga, mint az, aki a hatalmában él. A jó tánc nem ilyen.
A jó tánc két szabad ember tánca. Van, amikor átölellek - van, amikor elengedlek. Van, amikor közeledek, van, amikor távolodok. A férfinak kell tudni "nőül" - és a nőnek ismerni kell a férfi gondolatait. Ismerni - és érezni.
Tévedés azt hinni, hogy a legharmonikusabb párkapcsolatban soha nincs magány. Van. És nincs olyan magány, melyből ne nyúlnánk a másikért. Minden szeretetnek van titkos dallama, tempója, ritmikája. Ezért van az, hogy a zene nyelvén mélyebben lehet beszélni róla, mint pusztán szavakkal.
Kedves Dana!
A képen táncoló pár van és eszembe jutott róla egy nemrég olvasott gondolat a párkapcsolatról.Ime:
http://www.life.hu/sztarszerzok/muller-peter/20140602-muller-peter-heti-utravaloja-szerint-a-jo-parkapcsolat-a-jo-tanchoz-hasonlit.html
Kedves Dana! Ezért nem változtatok már lakóhelyet, főleg nem olyat, ahol ennyire beszűkülnek a lehetőségek. Még nem értem meg rá, örök városlakó. De itt is be van zárva az ember, ha arra vár, hogy hívja valaki. Engem már, ha hívnának sem mennék. Ezt is meg lehet szokni.

De visszatérve erre a szitura, ami lehet akár valós, én elébe mentem volna a dolgoknak és egyenesen rákérdeztem volna mondjuk, ha már szóba hozta... egy ilyen ártatlan mondattal elejét véve az összes többi kínodnak... "Drágám! De jó! Úgysem tudtam volna mihez kezdeni itthon magammal... és melyik ruhát vegyem fel erre az alkalomra?".... közben kipakoltam volna az összes ruhámat, amim van, meg sem várva, hogy ő erre mit reagál.... Utána ráértél volna nagylelkűen meggondolni magad, hogy mégsem jó ötlet és hagyod magad rá-, vagy lebeszélni,...

Puszi,
Éva
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: