Erotikus

Mint régi házasok

Látogatók száma: 122

A párommal mindent meg tudunk beszélni. Egymás flörtjeit is. Csajozós típus a drágám. Hát mit mondjak... nem mindig esik jól, de... én is szeretem, ha udvarolnak nekem. Róla pedig tudom, hogy ha már nem udvarol, akkor tuti valami nagy baja van. Minimum influenzás vagy még komolyabb. A jókedvét mindig azon mérem le, hogy udvarol-e a zöldségesnéniknek.

Nyáron két zöldségeskofának csapta a szelet egyszerre - hiába, jó formában volt -, én pedig pár méterrel arrébb nézelődtem miközben vártam rá. Egyszer csak az egyik kofa így szólt a másikhoz:
- Nézd a'! Itt udvarol, miközben a felesége meg ott áll - rám mutatva. - Bezzeg az én párom ezt nem tehetné meg! - fejezte be méltatlankodva.
Én csak próbáltam visszafogni a jókedvű nevetésemet és csak egy széles mosollyal jutalmaztam mélységes együttérzését.

A napokban is mesélte a párom, hogy ezerrel udvarol épp az egyik közös barátnőnknek. A vérében van, mint a farkasnak a holdra vonyítás, és tudom, hogy nem azért csinálja, mert velem bármi baj lenne. Vegyes érzéseim voltak, de végül legyőzte a féltékenységemet az a felem, amelyik örül neki, ha jókedve van, mostanában úgysem volt. Meséltem is neki, hogy új hódolója akadt a neten. Mondta, hogy igazán felcsaphatnék neki kerítőnőnek. Na, azt már nem! - nevettem, és utána töredelmesen bevallottam neki, hogy nekem is van egy alig harminckét éves tengerészgyalogos udvarlóm... de leépítettem.
- Te se vagy százas! - mondja.
- Miért, nem kellett volna leszerelnem?
- Hát, ha jó pasi.
- Nagyon is jó, és olyan szépen udvarol, hogy fél napig azon nevettem, mert egyrészt olyan hihetetlen, másrészt meg olyan jólesett. Ilyeneket ír, hogy ... egye a tangámat... és micsoda nő vagyok, nem csak szép, hanem intelligens és vicces is, meg bujacica, ja és hogy milyen bugyi van rajtam. Meg, hogy alatta mi van... Meg, hogy ha küldenék képet "róla", akkor ő is küldene képet a micsodájáról... De írtam neki, hogy kép az nuku és ő se küldjön, mert a micsodát nem nézni jó, hanem érezni - hadartam el egyszerre mindent.
- Ez már egy igazi tengerészgyalogos roham! Nem tudom, meddig bírod tartani magad.
- Ha tudom, hogy szeretsz, bármeddig. Te voltál amúgy is az első és utolsó, aki képet kapott a... a... szóval rólam.
- De, biztosan tudod?
- Teljesen biztosan. Én nem akarok senki mást, csak téged. Csak néha jó, ha csapják a szelet, mert akkor mosogatás közben is végig kuncogok. Már egy hete nevetek a "bujacicán"!

Azon agyalok néha, hogy milyen jól egymásra is találtunk mi. Ő, a Don Juan és én, a Donna Juanna. Mindent megbeszélünk, mint a régi házasok. Vagy mint a jó barátok? Inkább így. Azt hiszem... akkor ma adok még egy esélyt a tengerészgyalogosomnak... mégiscsak. De csak azért, mert a mai mosogatáshoz még nem találtam mosolyognivalót! Utána talán bemutatom neki az egyik barátnőmet. Mert annyira édesen udvarol, hogy kár pocsékba menni hagyni... és mert nagylelkűnek lenni nagyszerű érzés!

A cikket írta:

előző cikk következő cikk

5 szavazat