Nekem is kell egy kis szabadság

Látogatók száma: 77

Egyre nagyobb feszültség van kettőnk közt amiatt, hogy míg én lestrapáltan gyereket nevelek otthon esténként, a férjem hetente többször a maga útját járja a haverokkal.

Az egyetemi évek alatt a barátnőimmel nem volt olyan hetünk, amikor ne tartottunk volna egy kiadós bulit. Diszkókban és bárokban lógtunk, úgymond nagykanállal faltuk az életet. Sok érdekes és kevésbé érdekes emberrel találkoztunk. Egyik ilyen estén találkoztunk az egyetemi kávézóban. Valahogy az asztalunkhoz keveredett Zoli és azonnal megtaláltuk a közös hangot. Mindenről tudtunk beszélgetni, áttáncoltuk az éjszakákat. Nem csak szerelem, hanem mély barátság is kialakult kettőnk közt. Olyan harmonikus volt a kapcsolatunk, tudtuk, együtt akarjuk leélni az életünket. Össze is házasodtunk egy évnyi együttélés után. A baráti társaságunk egy kicsit változott, de az esküvő utáni néhány évben még folytatódtak a közös tivornyázó esték.
Azonban az első gyerekünk megszületésével minden megváltozott. Eleinte Zoli lelkesen segédkezett a fiunk körül, szinte a szoknyámon ült. Ahogy teltek a hónapok egyre többször előfordult, hogy munka után beült sörözni a kollégáival, vagy a régi barátainkkal. Több és több estét töltöttem otthon egyedül, kimerülve a gyerkőctől és a házimunkától. Mikor ezt szóba hoztam teljesen kiakadt, és azt vágta a fejemhez, hogy önző vagyok, mert neki még egy kis kikapcsolódás sem jár. Nem értem. Én is szeretnék a barátainkkal találkozni, vagy esetleg bulizni. Sajnos a családunk messze, vidéken él, ezért nem passzolhatom le a kicsit, ha egy kis esti kiruccanásra vágyok.
Ő már nem ugyanazt a nőt látja bennem. Pedig én még mindig ugyanaz vagyok, vagy akarok lenni, mint akivel hajnalokig bulizott, vagy beszélgetett.

A cikket írta: Asszony

Hozzászólások

Megjegyzés:

fordított időrendi sorrend

ginesz

Hát nem irigyellek. Bár lehet, hogy ha kicsit nagyobb lesz a gyerek akkor talán könnyebben elvállalja, hogy otthon marad vele. Vagy ha megy -na nem kocsmába meg bulira gondolok - esetleg elviszi magával, hogy kicsit ki tudj Te is kapcsolódni.

Asszony

Szerintem irigy vagyok a szabadságára. Nem arra vágyok, hogy a kocsmaasztalnál mellette üljek, míg a haverjaival vicceket mesélnek, hanem tényleg valami olyanra, ami kizökkent a mindennapokból.

Asszony

Azt hiszem könnyebb lesz a helyzetem, ha nagyobbak lesznek a gyerekek és esetleg együtt tudunk moziba, vagy színházba menni. Az sem lenne rossz, ha egy pár órára egyedül hagyhatnám őket. Addig is marad nekem az internet.
A kedvencem a felesegek.hu, mert olyan jó cikkeket olvashatok itt, és jó hogy vannak olyan kedves emberek, akikek megoszthatom a problémám. Köszönöm.

cuki1

Csatlakozom a törölt felhasználóhoz.
Nem te vagy önző hanem ő!!!!