Piskóta Piroska gyógymódja
Látogatók száma: 38
Igazán nem panaszkodhatok, mert az én drága Dezsőm minden nap segít a házimunkában, mióta nyugdíjas, mégpedig oly módon, hogy hagy dolgozni, nincsenek kívánságai, sőt, ha megihat közben egy fröccsöt a sarki Csendesben, akkor bármekkora bevásárlási listát a kezébe nyomhatok, képes mindent beszerezni, három órán belüli hazaérkezéssel. Vagy egy kicsit később landol, attól függ, kivel találkozik a kocsmában, amelynek azért Csendes a neve, mert panelépület aljában van, és a hangokat vezetik a gépészeti berendezések. Márpedig, ha hangoskodnak a kocsmában, és beszól a rendőrségre valamelyik lakó, akit az zavar, nincs mese, bezárják a műintézményt, és akkor bizony a szomjúhozók mehetnek a lakótelep másik végében lévő sörözőbe, amely túl elegáns és drága ahhoz, hogy naponta ott lebzseljenek.
Délelőtt tízkor megszólal a telefon, a fiam keres, hogy menjek el Petikéért az óvodába, mert rosszul van a gyerek. Miután tegnap semmi előjele nem volt a betegségének, sejtésem szerint a diagnózis kétoldali óvodaundor lehet, annál is inkább, mert a féléves Lindával otthon van a menyem és azt savallja Petike, hogy neki bezzeg apjával minden nap hétkor a dolgozóba kell mennie, mert neki az óvoda a dolgozója.
Útnak indítom Dezsőt, hozza haza Petikét, s visszafelé vásároljon be a közértben, ahogyan azt megteszi minden nap. Összeszaladnak homlokán a ráncok, persze, unokával nem mehet a Csendesbe, s én bátorítón rámosolygok, hogy érezze, ennél keményebb feladatokat is könnyedén megoldott már az életben, mintsem egy házmester mellett vigyázzon a kocsmában az unokájára és a csomagjaira egyaránt.
Percre pontosan három óra múlva nyílik a bejárati ajtó és repül felém Petike, és egy, szia, nagyi kiáltással átölel. Felveszem, és szemtől szemben konstatálom, hogy pofikáján ott a kocsmázás nyoma, egy csokoládé folt az állán és piros ragacs –a málna maradványa – a szája sarkában. Leülünk a nappaliban, mert nehéz a gyerek, mint a sószsák, vagy az is lehet, az én erőmmel van a baj, és kifaggatom, miben is rejlik az a fene nagy rosszulléte, amely az óvodától idáig, útközben, valószínűleg a kocsmában, egy csapásra elmúlt.
Petike nem is foglalkozik a betegségével, hanem elmeséli, hogy a papa barátaitól mit kapott, Géza bácsi csokit vett neki, Sanyi bácsi málnaszörpöt itatott vele, Lali bácsi meg tepertős pogácsával etette. Egyébként is, Mónika sem jár minden nap az óvodába, neki is otthon van az anyukája a kisöccsével, akkor pedig neki, Petikének sem kell állandóan az óvodában lenni. Okos ez a gyerek, én mondom, és szép türelmesen elmagyarázom neki, hogy minden gyereknek kötelező óvodába járni, és mantrázom neki a hivatalos rizsát, de látom a szemén, hogy nem hisz nekem.
Átöltöztetem, mert közben nagyapja is felvette az otthoni játszóruháját, és nem szeretném, ha kis unokám ruhája bepiszkolódna a tervezett közös program során. Kikérdezem közben, hány pohár szódát ivott a papa, mire Petike kiigazít, hogy házmester ivott, te nem tudod, hogy mi az, mama, kérdi, és azonnal el is magyarázza, hogy egy deci bor és két deci szóda és szomjas volt a papa, három pohárral is megivott, pedig már tízig tudna számolni, annyit is ihatott volna, de nem akart. Dezső közben az újságja mögé bújik, mintha olvasna, de tudom, hogy szó sincs erről, csak lebukott. Az engedélyezett két kisfröccs nem azonos három házmesterrel, de most ne menjünk bele a részletekbe, sokkal fontosabb dolgunk is akad.
Tovább faggatom a gyereket, hogy ismeri-e Piskóta Piroskát? Nem? És vajon Mónika ismeri? Ő sem? Nahát, akkor bizony itt az ideje, hogy megismerkedjen vele és holnap elmesélheti az óvodában, sőt, meg is ismertetheti a többiekkel.
Gyere, papa, szólok Dezsőnek, segíts nekünk Piskóta Piroskákat készíteni, mert ahhoz sok szorgos kéz szükségeltetik.
Mialatt ők ketten a Csendesben kvaterkáztak, sütöttem két tepsi, szép nagy kör alakú linzert, meg egy tepsi piskótát, azokból lesz a Piskóta Piroska, oly módon, hogy a linzerekre lekvárral a piskótából kivágott szőke hajra hasonlító félholdakat ragasztunk, majd díszcukorból szemet és szájat is rakunk rá, melyet tojásfehérjéből és porcukorból felvert ragasztóval rögzítünk. Pepecs munka, elismerem, ezért is csináltatom velük, miután két próbadarabot magam készítek el, mert nekem a főzéssel is törődnöm kell.
Kivételesen engedékeny vagyok velük, megehetik a sikertelen műveiket, de harmincnak tökéletesnek kell lenni, mert annyit kell másnap az óvodába vinni.
Megértem, hogy könnyű az óvodások élete, ezért Piskóta Piroskát követően egy hét múlva Körte Ödönt készítünk, két hét múlva meg Kajszi Bercit, de egy hónap múlva Petike közli velem, hogy ő már nagyfiú, nem olyan síró, pityogó, mint Mónika, és nincs szükség a süteménysütésre.
Ezzel nincs is semmi baj, csak közben a papa természetesnek veszi, hogy bevásárláskor három kisfröccsöt iszik a Csendesben.
No, majd leszoktatom róla! Vele megyek bevásárolni, és egy biztos, velem nem ül be fröccsözni a Csendesbe, nehogy meghalljam, miről is beszélgetnek a barátaival.
Az lesz a legjobb, hogy kinevezünk egy napot, amikor ők fröccsöznek, mi, feleségek meg beülünk egy presszóba trécselni. Így kölcsönösen kibeszélhetjük a párjaink viselt dolgait, mert, így, négyszemközt, bevallhatom, mi sem vagyunk hibátlanok!
A cikket írta: Yolla
Hozzászólások
időrendi sorrend
Sajnálnám a Dezső papát, ha elvennék tőle ezt a kis lehetőséget is a kikapcsolódásra... sokaknak ez az egy van, hogy miért csak ennyi, nem is tudom...