5.parancsolat / részletek 15.
Látogatók száma: 63
- Bocsánat. Jaj, nem vettem észre. – S már kapkodta is fel a szőnyegre borult holmit.
- Hagyd a fenébe! Semmi baj - kapta fejét az ajtó felé a férfi, ahol anyja aludt - én vagyok a hibás, mert nem vittem ki a konyhába. Még anyám hozta be délután, amikor néztem a televíziót. Gyere. Megmutatom az ágyad. Itt van ez a szélső. Jó lesz? A másik oldalon az enyém van.
Vali fogta a felszedett edényeket és tálcástól letette az asztalra, ami a szoba közepén állt. Az ágyhoz sétált, megnézte, és bólintott. Rögtön látta, hogy jobb, mint az otthoni volt. Az ablakokon függöny lógott, és külön sötétítő, ami nagyon tetszett neki. Bordó, bársonyos tapintású anyag. Élvezettel simogatta a tenyerével.
Másik oldalon szekrénysor állt, telepakolva könyvekkel, poros mütyürökkel, és iratokkal, amik, szerteszét hevertek. A szoba falán egy kép, ami valami mitológiai jelenetre utalt. Vali nem ismerte a történetet, csak csodálta a kép figuráit. Egy nőalak állt a kép elején, mögötte hét fiú és hét leány. Csodaszép gyerekek. Mind a tizennégy élettelenül feküdt, a nő szoborarcán pedig mélységes gyász ült, könnyei patakként csorogva végig az arcán. Valami rémlett neki a képről, de a bizonyosság elkerülte őt.
- Nem ismered a történetet? – csodálkozott Pali – Feküdj le nyugodtan, és elmesélem neked. Az ágyneműtartóból kiveszem az ágyneműt, megágyazok, amíg fürdesz. Vagy nem akartál?
- Inkább ennék valamit. Ha lehet.
Pali kivitte a tálcát, és kisvártatva visszatért ugyanazzal a tálcával, rajta tea, vajas kenyér és szalámi. Mindketten falatozni kezdtek. Vali gyorsan evett, mert nagyon éhes volt. Szinte tartott attól, hogy Pali többet eszik majd. A hideg tea fekete csíkot húzott, a bögre oldalára. Gyorsan megitta. Pali pizsamakabátjába bújt, amikor az kivitte a tálcát, és gyorsan magára húzta a takarót. Táskáját a párna alá dugta. A férfi egy szál alsónadrágban lépett a saját ágyába. Majdnem két méteres vékony teste hosszú árnyékot vetett a falra, ami a mennyezeten elhajlott. Leoltotta a villanyt, eltűnt az árnyék, és beszélni kezdett.
- A képen egy királynő története van. Niobé volt a neve. A görög mitológiában biztosan hallottál már Tantaloszról, ő volt az apja ennek a királynőnek. Gazdag volt és szépséges, ráadásul annyira boldog, hogy azt képzelte, hogy ez több, mint, amit egy isten birtokolhat. Mikor eljött valami ünnep Thébában, az asszonyok Létó istennőhöz vonulva akartak áldozni neki, és két gyermekének, Apollónak, meg Artemisznek. Babérkoszorúkat hordtak és imákat mondtak Létó tiszteletére. Létó gyerekei Zeusztól, a főistentől valók.
Apolló a zene, a költészet, a jóslás istene lett, Artemisz a vadászat és vadállatok szűz istennője, Apolló ikertestvére. Na, velük húzott ujjat Niobé.
- Honnan tudol te ilyeneket?- könyökölt fel Vali. Itta a férfi szavait, pedig már hajnalodott, és az elmúlt nap eseményei teljesen kimerítették. Már annyira fáradt volt, hogy nem érezte maga mellett az álom vágyát se. Pali hangja nyugtató, lágy és meleg mélységek felé kísérték.
- Érdekelt valamikor. Sokat olvastam róla. Nem érdekel? Alhatunk is…
-De, de. Érdekel, figyelek.
- Na, szóval, Niobé. Kitalálta, hogy az ő hét fia és hét lánya több, és szebb, mint Létó isteni két gyermeke. Azt akarta, hogy az emberek hozzá, és az ő gyermekeihez járjanak imával és áldozattal. Mindene megvolt, el se tudta képzelni, hogy halandó ember boldogabb és szebb lehetne nála. Elkergette a népet Létó templomaiból, és követelte magának az isteneknek szóló tiszteletet. Létó meghallotta ezt, és elmondta két gyerekének. Apolló azonnal indult, és lenyilazta Niobé összes fiát.
Niobé királynő azonnal ráborult fiaira, férje pedig szíven szúrta magát a hírre. Niobé mégis gőgösen fordult az ég felé, hogy hét lányával kérkedjen. Erre jött Artemisz, és kivégezte a lányokat. Niobé szoborrá kövült, és szemeiből folyó, örökké csobogó patak lett. Ennyi a történet, ez van a képen.
Vali nem szólt. Magába fordulva töprengett a történeten, még akkor is éberen figyelve a szoba neszeire, amikor Pali szuszogása elmélyült alvásról biztosította. Micsoda fura dolog ez az élet! Fekszik egy idegen férfi lakásán, egy idegen ágyon, a fővárosban, ahol még soha életében nem járt. És neki, csak neki beszélt valaki, egy olyan történetet, amit még soha nem hallott, de nagyon érdekelte őt. Miért, miért nem döntött már előbb? Egyre, ezen töprengett.
Már madarak fecsegtek a derengő fényben kint, mikor végre elaludt.
A cikket írta: Zsomwin
Hozzászólások
időrendi sorrend
Jó folytatás.
Bokor
Azt gondolom, hogy a lehetőségek, a véletlen, az ismeretlentől való félem, a bizonytalanság vitte Valit a férfi lépteinek nyomába.
Bízott abban, hogy a férfi nem akar rosszat. Ez az este még azt is megerősíthette benne, hogy okos emberrel hozta össze a sors, valamint azt, hogy jól döntött, amikor elindult.
Bennem ez utóbbi, még komoly kérdéseket fogalmaz meg, mert a gyerekeket nagyon sajnálom.
Örülök, hogy további résszel bővült a paletta.
Én azt hiszem, minden ember más, ami az egyiknek semmiség, a miatt a másik képes ölni, vagy meghalni is, és van, aki sokkal komolyabb dolgokat semmiségnek érez és könnyedén, jól megoldja.
Köszönöm a látogatást! :)
Bízott abban, hogy a férfi nem akar rosszat. Ez az este még azt is megerősíthette benne, hogy okos emberrel hozta össze a sors, valamint azt, hogy jól döntött, amikor elindult.
Bennem ez utóbbi, még komoly kérdéseket fogalmaz meg, mert a gyerekeket nagyon sajnálom.
Örülök, hogy további résszel bővült a paletta.
Ezt a hozzászólást csak bejelentkezett felhasználók láthatják.
Szia Zsom! Jó ez a rész is. De hogy lehetett ennyi esze, h elmegy az első idegen férfival?