5. parancsolat (szinopszis)
Látogatók száma: 62
„Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad tenéked!”
Vali úgy szaladt el a fővárosba, oly hirtelen, hogy szinte maga se hitte végleges döntésnek ezt. A faluban maradók napokig várták vissza, férje hónapokig...
Hat gyerekét hagyta maga mögött, a legkisebb Éva, három évesen rágta kint a mocskos almát apró kezei között.
- Eriggyél be! – Kiáltott hátra neki, ahogy csukta a kaput. – Majd jön apád mingyá!
Mire apja a kocsmából valóban és valóságosan is megérkezett, a gyerekek már szétviháncolták a házat, Vali pedig épp leszállt a vonatról a Keletiben.
Nem is tudta hová megy. Albérletet keresett, a hat gyerek után járó pótlékból, s az ura fizetéséből, amit szintén elhozott a háztól, pont futotta egy sufnira. Gondolt-e haza? Hiányzottak a kicsinyei? Talán nem. Hiszen a kivert kutya is világgá indul egyszer, ha már csak a bot jut neki s nincsen mit szeressen a csecsét szívó seregnyi kölkén, ki a velejét húzza ki életének.
Az elhagyott férfi otthon, kábultan tompa aggyal meredt maga elé, nem fogva fel a világ történéseiből semmit, bár gyerekei éhesen toporogtak körülötte, a kicsik anyjuk után sírtak.
- Haggyatok dögleni má’! - Böffent rájuk haraggal, s ahogy eldőlt az ágyán, azonnal horkolni kezdett. Széledtek a gyerekek szerte, hogy a mező, és a szomszédok kegyelméből kapjanak pár falat ételt. Két nap telt el, mire rájött a ház ura, hogy a családját elveszítette, hiszen se pénzt, se értéket nem lelt a házban, amiből gyerekeit etethette volna. Megsemmisülten vitte kicsinyeit a városi hivatalba, hogy ellátásukhoz segítséget kapjon, de nem azt kapott. Gyerekeit vették el, s őt engedték, csak gyarapodjon, s ha sikerül, majd aztán visszakaphatja őket. Asszony nélkül, család nélkül ténfergett még kis ideig a faluban, már a kocsma se esett jól, már semmi.
Vali számára a főváros új volt, és szokatlan, mozgalmas és nyüzsgő életével szinte burkot húzott köré az ismeretlenség képzete. Úgy hitte jótékony rejtegetés ez, hisz senki nem fürkészte kíváncsi kérdéseivel a villamoson se, és az utakon, mint odahaza.
A nyurga kétméteres fiatal férfit se érdekelte más Valiban, mint a biztonságos, naprakész partner. Nem érzékelte. Az első ajándék új ruha után összeköltöztek. A sufnit felváltotta egy kamra a város szélén. Pottyantós budi az udvaron, 10 négyzetméteres albérleti otthon. Mikor Emőkét szülte a nyurgának, akkor tudta meg, hogy hat hátrahagyott gyermekét az ország öt pontjára hordta a hivatal. Egyet, Ferikét külföldre helyeztek. Hogy miként, nem érdekelte.
-Sebaj! Jó helyen vannak - gondolta, s becézgetve fogta magához új kis csecsemőjét. Hogy volt férjét harmadnap találták meg felakasztva a Nyírség melletti kiserdőn, nem rendítette meg. Hozzáment a nyurgához. Így végre lakáshoz jutott, igaz régi házban a belváros szélén, de másfél szoba, fürdő és kényelem fogadta a kiutalt környezetben. Városi lett. Szintén városi férje a nyurga, személyes tulajdonaként kezelte. Úgy bánt vele, mint valami tárggyal. Gyötörte. Kínozta szóval, bántotta tettel, megalázta erővel, szexszel. Sokáig tűrte. A válóper is elhúzódott. Évekig. Közben fogta a kicsi lánykát és elment.
Kereste elhagyott gyermekeit. Először Marikát találta meg. 16 éves volt, és boldog örömmel tartott vele. S hogy drága albérletüket fizetni tudják, fiatal testét árulta esténként. Vali nem bánta, néha ő is elment egy-egy körre, ha a szükség úgy hozta. Csak akkor nézett ijedten, mikor hamvas bőrű kamaszlánya teherben maradt. Késő. Későn eszméltek. Már majdnem megmozdult a magzat, mire kiderült az áldatlan áldás.
Eztán Lacika következett. Őt szerette tán a legjobban kicsinek, anyaként első helyre tette a szívében a dundi, kedves kisfiút. Laci. Jött ő is, hogy segítsen anyján, ki őt ottfeledve hátrahagyta hajdan, s húgán, ki nagy pocakjával csak feküdt és féltestvérén, kit nem is ismert.
Közben Vali elvált a nyurgától. Micsoda megkönnyebbült öröm, micsoda szabadság! Laci, az egyetlen „férfi” 15 évesen próbált munkát keresni. Nem talált, de közben minden aluljárót megismert már, s az alvilági lét vákuumja beszippantotta nyomban a tiszta lelkületű, vidékhez szokott fiút.
- Hú! Itt mindent lehet! Nem ismer senki senkit se! - S galeriben rabolta lent, az aluljárókban az ékszereket...
Vali akkor rettent meg, mikor rendőrök érkeztek. Lacikát elvitték, Marika szülni ment.
Jaj, mi lesz most?!- Töprengett, s felkereste Pétert, a legidősebbet, ki épp esküvőjéről tért haza törékeny kis menyasszonyával. Bekönyörögte magát és Emőkét menyéhez pár napra, majd a kórházból kiengedett Marikát is az apró Fatimével. Az ifjú párnak pokol lett az élete.
Egyedül Dóri járt dolgozni, Péter felesége. Peti munkát keresett, Vali leszázalékolt nyugdíjas lett, de ott élt Emővel, és Marikával, aki szoptatta Fatimét. Az ifjú pár házassága hónapok alatt zátonyra futott. Dóri hazaköltözött a szüleihez, a szülők pedig kitették a nászasszonyt pereputtyostól, leányuk férjével együtt. Péter lelke romokban hevert. Gyógyszert gyógyszerre halmozott, beszedte, aztán teljesen lebénult. Lipótmezőre vitték.
Vali más utat nem látott, felkereste Kisvalit, a középső lányát. Két hónapig lakott nála, és vejénél. Marika, aki időközben Fatimét a kórházban „feledte” egy heveny betegség után, és Emőke, a féltestvér szintén odament. Vali a második hónapban szűrte össze a levet vejével. Kisvali eszét vesztve menekült a semmibe. Stricit keresett... Férje pedig kirakta az anyósát, s elutazott.
Eztán már csak Évike maradt hátra. Ő, biztos lábakon állva hitte magát. Épp szabadult az állami gondozás köteléke alól. Utolsó, halvány emléke anyjáról, ahogy őt otthagyja az udvaron egy almával, s csukja a kaput.
Megkapta, szinte az elsők között azt a pénzt, ami az életkezdéshez járt neki. Tervei voltak, vágyai, hogy testvéreit összeterelje végre egyszer, és együtt legyenek. Mikor anyja megjelent előtte megalázkodva, behízelgő modorával, szinte borsódzott a háta. Majd mikor megérintette őt a nő, akitől az életet kapta, csak annyit szólt:
- Eriggy innen! Majd találsz valakit.
S ezzel becsapta orra előtt az ajtót.
Vali hamar feltalálta magát, éjszakánként szórakozni járt, partner mindig akadt. Harmadik férje szívből szerette őt, eladta lakását, két fia fél árván így hontalanná vált. Ám ő vidéken házat vett Valinak telekkel. Jól éltek egy évig, aztán valami elromlott. A férfi nem értette mit rontott el, inni kezdett, megállíthatatlanul. Vali tőle is elvált. Megnyomorodott öregasszonyként élt egyedül, amíg háza úgy omlott a fejére, mint az élete, a gyerekei élete, a férjeké, és mindenkié, akit megérintett, amit elrontott maga körül mindörökre.
Éva vágya a testvérei után, a temetésen realizálódik, ahol heten állnak a sír mellett, majd mindenki fordul a saját élete felé…
A cikket írta: Zsomwin
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Az teszi nehézzé egy könyv végig olvasását, amikor már a történet elején a főszereplők élete ilyen módon kisiklott, és ennek nincs vége. Elveszítem irányukban a megértést, a részvétet, még a szánalmat is..., (itt különösen az anya és az apa rossz döntésére gondolok) pedig, ha valaki, én át tudom érezni az ilyen sorsokat...
Köszönöm, hogy feltetted ezt a vázlatot, nem kevésbé érdekelnek a kidolgozott részek, most meg az a bajom, hogy tudom a végét. :-)
Az részleteket is szeretném tudni. Elejétől a végéig.
Várom, a lehetőségeket.
Abban van igazad, hogy mint egy film pereg le a szemem előtt, ha nincs részletekkel megtöltve a történet, vagy olyan, mint egy könyv, melyet olvasás közben, mert nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy elvárható lenne, lapozok... türelmetlenné tesz és mielőbb igyekszem a végére érni, átlépek részeket,... várva valami fordulatot, amit az elején elvesztettem, valami jót, mert már csömört érzek a nyomoruktól..., elborzaszt az életük.
Az teszi nehézzé egy könyv végig olvasását, amikor már a történet elején a főszereplők élete ilyen módon kisiklott, és ennek nincs vége. Elveszítem irányukban a megértést, a részvétet, még a szánalmat is..., (itt különösen az anya és az apa rossz döntésére gondolok) pedig, ha valaki, én át tudom érezni az ilyen sorsokat...
Köszönöm, hogy feltetted ezt a vázlatot, nem kevésbé érdekelnek a kidolgozott részek, most meg az a bajom, hogy tudom a végét. :-)
Úgy döntöttem, hogy ezt így nem olvasom el. Nem szeretném tudni, a befejezést így....
Az részleteket is szeretném tudni. Elejétől a végéig.
Várom, a lehetőségeket.
Elolvastam ezt is Zsom. Ettől függetlenül is érdekelne az egész. Én gyakran a regényekben is elolvasom a végét. Mert akkor már nem csak az érdekel, h ki a "gyilkos", hanem a hogyanok és miértek, amik elvezetnek hozzá. Tanulságos történet ez. Nem "heppiend" a vége, épp ezért annyira valóságos. Akár az élet.
Az élet tele van szépséggel és tele van mocsokkal is. Mindkettő szerepel a történetben és ezek okai is kivillannak. Jó lenne időben felismerni mindet...
Köszönöm az olvasást és a szavaidat! Remélem nem okozok csalódást.
Az élet tele van szépséggel és tele van mocsokkal is. Mindkettő szerepel a történetben és ezek okai is kivillannak. Jó lenne időben felismerni mindet...
Igen, pont ezért érdekel az egész, az okok miatt is. Nem hiszem, hogy csalódást okozol.
:)
Bocsásson meg, de ezt nem olvasom most el, nem lenne érdekes a folytatás.
Bokor