A menyét dala
Látogatók száma: 19
Tegnapi, Fintorog az élet című írásomhoz egy gondolat erejéig....egy saját vers, ami talán elmeséli mi zajlik bennünk becsületes emberekben, mi zajlik az Annákban....még ha sötét és kilátástalannak is tűnik minden, azért......
A menyét dala
Mottó:
az Idő mankón jár... Csak vánszorog.
Mindig MA van. A halovány Holnapot
csak pislákoló lángok éltetik a fagyott,
komor, sivár éjszakában. Nincs élet,
minden mozdulatlan... a remény is halott...
Riadtan szűkölök a sötét csapda mélyén,
vadul rágom a rács vasát,
de nem enged.Körbe-körbe a ketrec szélén
osonva surranok. Próbálom a külvilág
ajtaját megtalálni. Erőm fogytán már,
de feladni nem lehet, menni kell,
menni kell, keresni,keresni, kutatni a réseket,
kimenni mindenáron, mert az nem lehet,
az nem lehet, hogy nincs kiút......
Feladni nem lehet !!!!!
AHHOZ MÁR NINCS ERŐM..........
A cikket írta: vdodi7
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Több reményt adj az életnek. Soha nem szabad semmiről lemondani és feladni sem szabad semmit, mert a nyertes mindig kűzd, és győz. A küzdelem mindig nemes, és harc nélkül nem szabad semmit feladni. A helyzet mindig kilátástalan, de át kell menni a túlpartra és visszanézve jobb a kép.Hidd el, nagy küzdő vagyok és tudom, tapasztalom. A dolgok soha nem fehérek és feketék, mindig van bennük sok szín és más lehetőség is, csak észre kell tudni venni!
Üdv
vdodi