Alíz kezdi már megint

Látogatók száma: 46

Mivel a délelőttöt elcsesztem, ezért itthon folytatom. Nem régen találkoztam a fenevaddal. De mielőtt a szélcsend ilyen gyanússá nem válna, megvárom még azt, hogy a hétvégém hogyan alakul. Hát úgy, hogy lassan de biztosan megtalálom a lényeget...

a lényeg pedig konkrétan az elindulással kezdődött. Soha senkitől nem vártam el, hogy az igényeimet szó szerint kielégítse, maradjunk a szülői háznál...szóval, hogy apa meg anya az én pártfogóim legyenek. Semmilyen tekintetben nem használnám ki egy olyan ember anyagi hátterét, aki szintén abból a szituációból keveredett ismerőseim közé, ahonnan én eljöttem. Útközben találkozom mágusokkal, ráadásul veszélyes és veszélytelenek egyaránt ott honolnak, ahol én...az apám. Egy nyugdíjas öregember, magyarul az Öregapám. Minden nap úgy érzem ugyanolyan, és nem a betegségek változnak, hanem maga az ember. Valahogy így írtam délelőtt csak a kapkodásom közbeszólt. Szóval, hanem a beteg változik változik a betegség. De semmi más nem változik csak az idő! Telik-múlik és a főhős továbbáll, mert úgy gondolja, talán viheti valamire még ebben a csodás életszakaszban, tulajdonképpen a 30. év alatt járok jócskán, de mennyit érne neki meg, hogy 3 év múlva is itt tartson ahol most?Na azt már nem hagyom annyiban, mert elég volt már az ide-oda rángatásból (találgatásból)?!
-Vajon a drog miatt beteg?
-Nem hiszem, ilyen forma, van egy alap problémája.
-De mi?
Na, ugye milyen nap is van ma csak...itthon az egyikkel, odabent a másikkal a jó anyámmal szívatnak, mert ugye egy beteg elme nem írna ennyit mint ez az őrült kislány. Maximum a 3x után fogok elmenni innen, olyan nagyon távol, amíg ez a történet folytatódik, hogy a szerelmem, akivel nem találkozom nagyon sokszor, talán rájön - hogy egyedül Ő létezik számomra - hogy nem élheti le mással az életét, mint velem.
-Hiába udvarolnak pasik...és ülök az út szélén...engem nem érdekelnek férfiak, sőt nők sem. Önmagamban keresem azt, akit 10 éve elvesztettem. Mikor?
-Hát, akkor amikor úgy döntöttem, hogy jobb ha szélnek eresztem fantáziámat, és ami örömöt nyújt az illegális kábítószer lehető legdurvább formáját használom. Nem kell azonnal arra gondolni, hogy biztos akkor le sem tud jönni már a cuccról. Neki Ámen!
-ÁNEM!
-Ünnepélyesen fogadom, hogy amit ma megtehetek nem halasztom holnapra, mégis innen az otthonomból ünnepélyesen távozom...ezt fogadtam meg.
-Ezért útközben akárkivel találkozok, és befolyásolja az életem, olyan irányba, ami nem én lennék, szíves elnézését kérem, hogy nem adtam neki magam tiszta szívből, mert akit szeretek (plátóilag), olyan számomra mint a levegő. Nekem meg maradt a tiszta hit, és a hétköznapok netovábbja, mert már csak az van hátra, ami előre! Ugye azért sokan tisztában vagyunk vele, hogy ezt a pár sort, csak anonim módom adhatom ki kezeim közül, mert sokan vagyunk...nehogy már még gyarapodjon a sorstalanság a tizen-, huszonévesek körében. A 30 után úgyis már csak pártfogóra, vagy egy igazi társra és családra lenne szükség. Amit elbasztak a szüleim, már ifjú koromban, mert ugyan tanulni szeretek, de a hülyeséget, amit az ember tapasztal, mégis megmarad tovább, mint a lélek kettőssége, mert hol az egyik ember talál négylevelűt, hogy azt őrizgesse, hol a másik talál partnert abban, hogy valaki tartsa benne a lelket. Jelenleg egy osztályon vagyok, ugye ki tudja melyiken, nem említhetünk neveket, csak annyit - hogy vagy, Alíz?
-Most kitűnően!

Üdv - Alíz -

támogatóink