Álom volt ez, vagy talány...
Látogatók száma: 59
"Valami hiányzik a házasságotokból. Hiába próbálod tudtára adni férjednek, hogy ezt nem vagy képes egy életen át folytatni.".. Teszel ilyen-olyan kísérletet, hogy azon változtass, ami nem úgy működik, ahogy kellene, de önmagában ez kevésnek bizonyul.
Szükséged van rá, de ő a maga útját járja.. Besokallsz...Válni azonban mégsem akarsz, talán azért, mert nem is olyan gyászos a helyzet, vagy egyéb okból nem teheted meg. Vagy nem tudsz mindent. Nem készítettek fel erre az eshetőségre. Megoldást jelenthet bevállalni egy szeretőt? Ezen morfondírozol, de nem vagy meggyőződve még erről, nem biztos, hogy ezt akarod tenni. Hiszen nincs melletted senki. Lehetséges így hosszú boldog éveket eltölteni azzal, akit alapjában szeretsz? Tudod, vagy sem, még hiszed, de nem lehet. Megéri e egy kockázatot felvállalni? Még nincs partnered, de azt már érzed, csak idő kérdése, hogy lesz.
Okos volt, aki mindezt kitalálta. Vagy tapasztalatból tudta, idősebb volt nála, vagy bölcsebb, ki tudja? Mindenesetre elindított benne egy gondolatot...
A rovatok olyanok, amilyenek. Az életből merítetten születtek. Ezt már tudod. Meghallasz valamit. Olyan ismerős a szitu, hiszen ebben éltél, és rádöbbensz, amit eddig csak sejtettél. Most szembesülsz vele, hogy te ebben éltél. Mi, vagy ki akadályozhatta volna meg egykor, hogy azt ne tedd meg akkor. Hiszen nem volt melletted senki, aki megfogta volna a kezedet. Tudtad, hogy nem lehet ez a végső megoldás, hiszen hozzá tartozol, ő meg tehozzád, és a gyermeked? Ő nem csak a tiéd, az ő felelőssége is kellene, hogy legyen.
"Volt egy fiú, és volt egyszer egy lány... voltak álmaik, de az álmok között volt egy valóság... felnőttek ők, de az élet mást hozott, egymásra várva, de egymás nélkül lettek boldogok.."
Álom volt ez, vagy egy talány.. Volt két ember, a végtelen tér és idő, miben elveszett egy tiszta dallam, mi róluk mesélt..
Oly szép lehetett volna az életük, mit együtt egykor elterveztek, ha azt hagyta volna más is, olyanná megérni, hogy e két ember sorsa, valahová biztosan eljuthatott volna, a megpróbáltatásokat, ha kibírja. Ha a valóság közbe nem szólt volna, ellene ugyan ki hangol, ha nem egy harmadik, más nem tehette volna..
Mi lehetett az, mi ezt a szerelmet mégis szétrombolta, ami, ha nincs, e két ember álmát, vágyát megvalósíthatta volna.. tovább szövögethette, érezhette volna,... valami tönkre tette, mégis ki, vagy mi lehetett az, mi ezt megtette?.. ha nem a lét keserve, a gondolat mi azt megmérgezte, a tett, az ármány, mi mindezt előidézte, és a tett követte? Miért volt olyan egyszerű, valakit lépre csalni, megvezetni, az amúgy is maga alatt lévő embert maga alá gyűrni, hazugságba kényszeríteni, könnyű, szabad préda, akinek pedig... volt egy álma, egy vágya, azt mégis miért feledte egy pillanatra, az ismeretlen hazug szavait követve a még rosszabbat miért követte?..
Soha se mondd, hogy túl vagy már mindenen, nem érhet más, az életben hirtelen, mindig van új s újabb, hát várd a csodát, de soha se mondd, hogy nincs tovább!..
"Vége lett egy halálos nagy szerelemnek, amitől a fák is búcsút integetnek, sárguló levelek azt suttogják nékem, akit én szerettem, mást szeret nem engem..
Azt mondják,hogy eljársz az Isten házába, könyörögve kéred bűnöd megbocsássa, minek neked templom, imádság meg ének, benned a szív bűnös, nem pedig a lélek.."
A dalok nem hazudnak!
https://www.youtube.com/watch?v=E3WHDPAz_eI
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Kedves Éva!
A sors arra sodor, amerre mennünk kell. Akiknek meg az a sorsa, hogy együtt legyenek, együtt éljenek, együtt is fognak biztosan. Az élet már csak ilyen.
Pussz,
Tündér
Köszi, hogy itt jártál!
Pussz,
Éva
A sors arra sodor, amerre mennünk kell. Akiknek meg az a sorsa, hogy együtt legyenek, együtt éljenek, együtt is fognak biztosan. Az élet már csak ilyen.
Pussz,
Tündér