Erotikus
Az elmaradt verés, avagy kiugrik a nyúl a bokorból...
Látogatók száma: 109
Az élet sokszor megmenti az embert...
Október utolsó napjai voltak. A késő őszi szél fájdalmasan mart bele az utcán magányosan baktatókba. A Nap sugarai alacsonyan kukucskáltak ki a faágakon pihenő sárguló levelek közül. A nyárból itt ragadt madarak, utolsó őszi táncukat járták. Sándor a park szélén lévő padon ülve nézte az előtte elsétálókat, és közben vacogva számolgatta utolsó filléreit. - Még három nap van nyugdíjig - gondolta. Mire lehet ez elég? Talán csak egy pár korsóra. Az energiát ad a túléléshez - könnyebbült meg, átgondolva reménytelen helyzetét.
A kocsmapultra könyökölve az utolsó korsót csúsztatta elé a csapos. Mereven szemezett az elé került sörrel, gondolkodott, majd elnyomta a szájában kihunyni készülő csikket, és felhajtotta a nedüt. - Holnapra nem maradt egy kanyi vasam se. Hogy verné meg az a magasságos... Ahogy emberünk így magában sistergett, körülötte egy fiatal társaság gyülekezett. Nyurga, borotvált fejű srácok, csöveseknek vagy punkoknak néztek ki. (De a kórság se tudja már ezeket az újmódi trendeket követni...) Szakadt, szagos ruháik az ápolatlanság illatával csapták meg az agg kocsmázó füsthöz szokott szaglószervét.
- Öreg, hogy ityeg a fityeg? - vetett oda egy kérdést az egyik suhanc a magában mormogó iszogatónak.
Az nem válaszolt. Minek is felelt volna. Nem volt mondanivalója. Már az élethez sem volt kedve. Tegnap előtt vesztette el a kutyáját, az utolsó hűséges barátját. Volt neki más baja is, minthogy most egy idegen társaságot szórakoztasson. - Rendes kutya volt, hosszú életet élt, és néki nélkülöznie sem kellett. Mindent megadtam a szegény párának, még magamtól is megvontam a falatot, csakhogy ő ne szenvedjen hiányt. Már biztos ott fenn van, a társai között. Jó helye lehet. Talán jobb is, mint itt lent velem volt.
- Nem válaszolsz te büdös, vén trotty? Minek képzeled magad? - faggatta tovább lenézőn egy másik rosszarcú a bandából.
Az idős ember gondolataiba merülten mélyen hallgatott.
- Na mi van te nyomoronc, fizetsz nekünk egy kört, vagy ki kell hogy verjük belőled - pattogott a harmadik briganti, majd a férfi felé köpött egyet.
Az továbbra sem szólalt meg. A levegőben tapintani lehetett a feszültséget. Az addig szemtelenül röpködő és zümmögő légy is leszállt egy távol eső sarokban, és onnan figyelte az eseményeket. A csapos beavatkozásra készen, az asztal alá nyúlt, kezével egy termetes baseball ütő után kutatva.
- Baszd meg te buzi, megkukultál?
Tyson felemelte a baseball ütőt, és egy finom koppanással leejtette a bunkós végét a pultra. A kigyúrt, hatalmas termetű csapos látványa ijesztőleg hatott a bandára, mert láthatólag kissé hátrébb léptek az idős embertől.
- Beszartatok fiúk? - fordult hátra a kenyere javát megivott főszereplőnk, és leszállt a pult melletti forgószékről. Kihúzta magát és a suhancok felé lépett egyet. Kicsit visszafordult a csapos felé, és ennyit mondott.
- Nyugalom, ezek az urak most távozni akarnak - és egy megvető mosolyt küldött a leggörényebb bandatag felé. A suhancok értetlenkedve nézték az eseményeket.
- Jól van na... jól van... - mondogatták, és szépen kihátráltak a kocsmából. De holnap eljövünk és agyonverünk te disznó.
A légy felszállt a sarokból, és pofátlanul az öregember orrára csücsült. Az egy villámgyors mozdulattal elkapta, majd szétnyomta az előbbi kis konfliktus szárnyas közönségét.
- Holnap hitelbe jövök inni egyet, ha nem probléma - szólalt meg Sándor.
- Önnek nálam mindig van hitele - nevetett a csapos -, holnap is várom Sanyikám!
A Nap az utolsó őszi erejével melegítette a park széle melletti padon ülő idős ember kihűlt, merev testét. A járókelőkre mosolyogva nézett, még így utoljára. - A mai verés elmarad - gondolta...
A cikket írta: bokorur
Hozzászólások
időrendi sorrend
Tisztelt Bokor ur!
Tudom kicsit későn olvasom az írását, de "igazolt" távolléteim nem mindig engednek ide.Most is mint mindig, csodálom a mélyen egyszerű, de valós történeteit, azért olvasom, szinte minden írását, hátha rájövök, hogy csinálja. Eddig még nem sikerűlt, amit nagyon nehezen viselek. Mondjam azt, hogy kicsit írígy vagyok, a jó értelemben?
Kívánok önnek nagyon jó egészséget, és kérjem azt maradjon, nagyon sokáig köztünk!
Maresz
Olvasson sokat, és ne legyen irigy, Ön legalább olyan életszerű, mint én.
Örülök, hogy nálam is járt!
Bokor
Tudom kicsit későn olvasom az írását, de "igazolt" távolléteim nem mindig engednek ide.Most is mint mindig, csodálom a mélyen egyszerű, de valós történeteit, azért olvasom, szinte minden írását, hátha rájövök, hogy csinálja. Eddig még nem sikerűlt, amit nagyon nehezen viselek. Mondjam azt, hogy kicsit írígy vagyok, a jó értelemben?
Kívánok önnek nagyon jó egészséget, és kérjem azt maradjon, nagyon sokáig köztünk!
Maresz
Tisztelt Bokor Úr!
Gratulálok! Írása kiváló!. Jó volt olvasni.
Barátsággal: Yolla
Örülök, hogy tetszett Önnek az írás.
Bokor
Gratulálok! Írása kiváló!. Jó volt olvasni.
Barátsággal: Yolla
Bokorur!
Tetszett, de írjon már valami vidámat is! :)
Üdv,
Liz
A tölgyes írásomat vidámnak gondoltam ;-)
Köszönöm, hogy nálam járt!
Bokor
Nagyon jó. Grt.
Bokor
Bokor Úr!
Öröm volt olvasni ezt a kis remeket Öntől!
(Ön hibátlan, lásd: mászik se mázd meg...)
Taki
Bokor
Tetszett, de írjon már valami vidámat is! :)
Üdv,
Liz
Öröm volt olvasni ezt a kis remeket Öntől!
(Ön hibátlan, lásd: mászik se mázd meg...)
Taki
Ezt a hozzászólást csak bejelentkezett felhasználók láthatják.
Köszönöm az építő kritikáját!
Bokor
Bravó tanár úr!
Fan/ci
Bokor
Kedves Bokorur!
Gyakran hallom, hogy egy emberben csak a szerettei (itt a kutya) tartják csak a lelket. Aztán ha azok eltávoznak, akkor már nincs miért tovább élni. Itt most egy ilyen helyzetet írt le, azt hiszem mindkettőnek jobb ez így.
Érzelmes írás, köszönöm, hogy olvashattam.
(Tynak küldök egy vállveregetést azért! Megérdemli.)
Üdv:Ailet
A kutya rész csak egy digressio volt, elkanyarodás a fő mondanivalóról, egy öreg ember szentimentális gondolatainak közvetítése, a rideg világ - és ahogy Éva észrevette -, a halállal való megváltás - kis spiritualitás - gondolatának közvetítése az olvasó felé. Igen, jól érezte, ebben az írásban az érzelmesség volt a lényeg.
Bokor
Kedves Tanár úr!
Az én bunkósbotom párszor már ténleg mentett meg embereket. Köszönnöm a reklámot.
Tyson
Bokor
Gyakran hallom, hogy egy emberben csak a szerettei (itt a kutya) tartják csak a lelket. Aztán ha azok eltávoznak, akkor már nincs miért tovább élni. Itt most egy ilyen helyzetet írt le, azt hiszem mindkettőnek jobb ez így.
Érzelmes írás, köszönöm, hogy olvashattam.
(Tynak küldök egy vállveregetést azért! Megérdemli.)
Üdv:Ailet
Fan/ci
Az én bunkósbotom párszor már ténleg mentett meg embereket. Köszönnöm a reklámot.
Tyson
Kedves Bokor Úr!
Fordulatos és nagyon festői írás. Köszönjük a remekművet!
Pussz, Tündér
Lassan pirulok a sok dicsérettől. De köszönöm Önnek is!
Bokor
Tetszett az írás. Élményt adott.
Mindig öröm egy írótárstól a dicséret.
Bokor