Az Ó év hordaléka
Látogatók száma: 63
„Az élet egy nagy folyó. Folyton áramlik, mindig mozgásban van, sosem ugyanaz.” Úsztam az árral szabadon, és csak sodródtam öntudatlanul.
Alig tudtam már cipelni a súlyt. Próbáltam többször is letenni a terhet, megszabadulni tőle, de valami mindig visszavitt a sodrásba. Hasonlított ez egy folyamhoz, mely a kezdetben még csak egy pici forrás volt, majd egyre duzzadt, dagadt, meg nem állt egészen addig, mígnem a teher súlya le nem állított.
Minden ott kezdődött, hogy már nem akartam egyedül járni azon az úton, amelyet már jól ismertem, kitapasztaltam, biztonságban éreztem magam. Akkor, amikor már kellő tapasztalattal rendelkeztem, elindultam egy másik úton, kezdetben még bizonytalan léptekkel, de egyre elszántabban és magabiztosabban. Erőt és határozottságot éreztem, hogy képes vagyok, leszek egy, az eddig megismerten kívül, egy annál gazdagabb, izgalmasabb és változatosabb életre. Untam már a társtalanságot, az egyedüllétet. Azt, hogy nem tudom megosztani senkivel a gondolataimat, a bennem lévő eredendően természetes érzéseket, amelyre akkor úgy éreztem képes vagyok. Szeretetet és boldogságot kerestem.
A kezdeti sikertelenségeim nem tudtak eltántorítani ettől a szándékomtól. Mennél több kudarc ért, annál elszántabban kerestem, kutattam tovább. Mígnem rám talált valaki. Egyszeriben számomra kinyílt a világ. Az én világom, ami abban nyilvánult meg, hogy egyik városból a másikig utaztam azért a cseppnyi szeretetért, boldogságért, amit ez a kapcsolat képes volt nyújtani. Miközben magammal és azzal voltam elfoglalva, hogy megfeleljek egy tartósabb kapcsolat kialakítására, a körülményeimet is ehhez igazítva, mindent ez alá rendelve, nem vettem észre, hogy az, akinek hagytam magam kiválasztani, gyakorlatilag abból a folyamból, amit magam duzzasztottam magam köré, a valóságban egyszerűen kihalászott.
Elvarázsolt, elbájolt, szép szavakkal levett a lábamról. Naivan hittem neki és nem láttam a hálótól a körülöttem lévő pocsolyát, melyet bár igyekeztem többször is kikerülni, átugorni, néha-néha belesétáltam. A cipőm talpára rátapadt sártól, mocsoktól, hordaléktól már hiába próbáltam szabadulni, az idő folyamán olyan vastagra duzzadt a ragacs, hogy már képtelen voltam levakarni.
Közeledtek az ünnepek és nekem ismét döntenem kellett, hogy elfogadom e azt az állapotot, amibe kerültem, sodródok tovább az árral, vagy kiúszok végre a partra magam, megszabadulva az utolsó hordaléktól is, amely időközben rám tapadt. Döntésemhez segített hozzá egy előre nem várt fordulat, amely kész tények elé állított, felnyitva végre a szemem. Megerősítette bennem az addigi szándékomat, hogy ezt a kapcsolatot, ami felőröl, be kell végre fejeznem.
Nem volt kétséges már, hogy az ünnepeket ketten a lányommal fogom tölteni, ugyanúgy mint az előző években. Igyekeztem elfogadni ezt a már sokadszorra megtapasztalt állapotot és a felszínen maradni, nem elmerülni. Miután meggyőződtem arról, hogy ezt a helyzetet másvalaki és nem én idéztem elő, ettől kissé megnyugodtam és tiszta lelkiismerettel újra tápláltam magamban az erőt, amit kis híján elveszítettem az elszenvedett sérelmek, fájdalmak következtében. Az ünnepeket valahogy átvészeltük.
Beláttam, hogy a rengeteg hordaléktól zavarossá vált folyóban nehéz már nekem az úszás. Nem maradt más számomra, mint letenni az utolsó hordalékát is az Ó évnek…. Utolsó erőmmel kiúsztam a partra, tiszta légkört teremtve magam köré. Végre valahára világossá vált számomra, hogy az életem kudarcokkal teli medréből egyedül kell kilépnem.
Az út, ami még most is megvan és amelyről letértem egyszer, többször, csak akkor lesz ismét számomra járható, ha lemondok végre egy más, bizonytalan valamiről, és nem keresek több változást az életemben, mint a boldog létezéshez vezető utat!
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Az a seb, amiről mindig leszeded a varat, soha nem gyógyul be.
Pussz: Yolla
Kedves Évi!
Az a seb, amiről mindig leszeded a varat, soha nem gyógyul be.
Pussz: Yolla
Soha ne mond, hogy soha. Egy fájdalmas emléket, ami belevésődött a lelkedbe bármikor, egy látvány, egy zene, egy, a személynek vélt valaki feltűnése, a hasonlatosság is előhozhat. Ez ellen nincs apelláta. Ha nem beszélek, nem írok róla, akkor is bennem van. A tett nem évül el.
Az idő az egyetlen, ami begyógyíthatja a sebeket.
Pussz,
Éva
Te csak keress! Nem mindenki hordalék. Akadnak közöttük építők, nem rombolók. A boldogság elé nem szabad ilyen akadályokat állítani. A puszta létezés mégoly boldog lehet is, egy idő elteltével ugyanoda visszavetheti az embert.
Olvasva a cikkeidet, te nem vagy az a feladó típus. Eddig sem tetted. Most se tedd!
Azoknak lenne büntetés, akik nem ezt érdemlik. Egy valaki miatt feladni nem szabad, ezt én tapasztalatból tudom.
Üdv.
Bandi
Ne nyalogasd a sebeidet! Lépj túl rajta!
Inkább írj egy jó giccsest a gombolyaggal
játszó macskáidról, vagy a szomszéd papagájáról!
Próbálj meg Te is valami mesét
kitalálni, - hiszen fantáziád Neked is van!
Rázd már meg magad, - mert
teljesen be fogsz savanyodni!
És nagyon jól tudod, hogy igazam van,
és mindezt nem bántásból írom!
Pussz Neked: emillio
Kedves Éva!
Ne nyalogasd a sebeidet! Lépj túl rajta!
Inkább írj egy jó giccsest a gombolyaggal
játszó macskáidról, vagy a szomszéd papagájáról!
Próbálj meg Te is valami mesét
kitalálni, - hiszen fantáziád Neked is van!
Rázd már meg magad, - mert
teljesen be fogsz savanyodni!
És nagyon jól tudod, hogy igazam van,
és mindezt nem bántásból írom!
Pussz Neked: emillio
Én csak írtam egy cikket, mint ahogy te is. Írtam én neked ilyet, hogy ne nyalogasd, ha nem muszáj? :-)
Hogy a végére besavanyodsz?! Gondolkodj!
Pussz,
Éva
Na ha végre kiúsztál a partra, akkor most pihenj meg, olvass egy jó könyvet, nézz filmet, menj múzeumba, sétálj, töltődj fel, vértezd fel a szíved és lelked. Dobj el minden olyan ócska emléket amely ehhez a pocsolyához, vagy folyóhoz köt. Engedd el a múltat, és ha majd elég erősnek és kitartónak érzed magad, akkor kezd el utazni egy egy városba, ott szétnézni, és majd akad valaki aki felfigyel egy értelmes csinos nőre és Te is észre veszed akkor jól nézd meg, és hagyd hogy megmutassa igazi énjét, és utána lépj vele közelebbi kapcsolatba. Tudom könnyű okosnak lenni,de nem igaz, mert okosnak lenni is nehéz, és tanácsot adni még nehezebb.Arra készülj, ez nem lesz könnyű folyamat és nem is biztos, hogy rövid, de várt idő nyereményt hoz !
Üdvözöllek puszi Éva.
Szia Évi !
Na ha végre kiúsztál a partra, akkor most pihenj meg, olvass egy jó könyvet, nézz filmet, menj múzeumba, sétálj, töltődj fel, vértezd fel a szíved és lelked. Dobj el minden olyan ócska emléket amely ehhez a pocsolyához, vagy folyóhoz köt. Engedd el a múltat, és ha majd elég erősnek és kitartónak érzed magad, akkor kezd el utazni egy egy városba, ott szétnézni, és majd akad valaki aki felfigyel egy értelmes csinos nőre és Te is észre veszed akkor jól nézd meg, és hagyd hogy megmutassa igazi énjét, és utána lépj vele közelebbi kapcsolatba. Tudom könnyű okosnak lenni,de nem igaz, mert okosnak lenni is nehéz, és tanácsot adni még nehezebb.Arra készülj, ez nem lesz könnyű folyamat és nem is biztos, hogy rövid, de várt idő nyereményt hoz !
Üdvözöllek puszi Éva.
Remélem eljön az az idő, amikor már írni sem fogok róla, mert mindaz, ami történt csak egy rossz emlék marad, ócska, kidobandó, kacat. A véletlenek közrejátszása, egybeesése.
Nem hiszem, hogy még egyszer képes lennék közelebbi kapcsolatba kerülni bárkivel. Olyan ember nem létezik, aki hasonló érzéseket ébresztene bennem. Nem érte meg!
Meg fogom találni a békét, a nyugalmat. A tanácsaid is hozzásegítenek. Ezt kell tennem.
Köszönöm, hogy megpróbáltál segíteni. Igazad van, ez nem egy könnyű folyamat.
Puszillak,
Éva
Az ilyen "hordalék" szót se érdemel már, nemhogy egy egész cikket! De azért értem, miért írtad meg.
Ügyes lány vagy te, csak előre, továbbra is!
Puszi!
Szia Éva!
Az ilyen "hordalék" szót se érdemel már, nemhogy egy egész cikket! De azért értem, miért írtad meg.
Ügyes lány vagy te, csak előre, továbbra is!
Puszi!
Érted te! Ki kell magamból írni. Vedd úgy, hogy ilyenkor pörölök. Mégsem beszélhetek mindig magamban. Nem érdemli meg, ez így igaz. Számomra az ó év ezt jelentette. Azt a kevés jót is elmosva, ami szinte elenyésző volt. Másnak mást jelentett az ó év. Ugorja át az enyémet, amíg "levetkőzöm".
Puszillak,
Éva
Gratulálok hozzá, hogy sikerült kimásznod, a zavaros folyóból. legyen még sok- sok boldog éved, és sok boldog pillanatod ebben az életben.ezt kívánom neked.
Éva!
Gratulálok hozzá, hogy sikerült kimásznod, a zavaros folyóból. legyen még sok- sok boldog éved, és sok boldog pillanatod ebben az életben.ezt kívánom neked.
Köszönöm a jókívánságaidat. Elkéne, legalább erre az évre. Ne szaladjunk annyira előre. Mit tartogat még a jövő?... majd meglátjuk, a vak is azt mondta. :-)
Pussz,
Éva