újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Az ördög ügyvédnője (4.)

Látogatók száma: 94

Hányszor szeretnénk, ha lenne még egy esélyünk. Van, hogy ez valami csoda folytán össze is jön. De a csodák se végtelenül jók... főleg, ha az ördög keze is benne van...

László az irodaház takarítójaként dolgozott, mióta Olga belepottyant ebbe az életébe. A mindig mosolygós idős férfi, a kezdetektől különös kedvességgel fordult felé.
- Olgácska, maga olyan nekem, mintha a lányom lenne... - mondogatta. Tudja kedveském, nekem nincs senkim ezen a világon az én drága feleségemen és magácskán kívül. Szomorú..., de valamikor úgy negyven éve, halva született egy gyermekünk. Aztán minden próbálkozásunk hiábavaló volt, a gyerek nem jött össze. Amikor már feladtuk a sajátot, akkor örökbe szerettünk volna fogadni egy kicsikét. Sajnos, akkoriban ez sem volt olyan egyszerű, a rendszer nem engedte... - mondta keserűen a férfi -, így kettecskén éltük le az életünket.

Az egyik hétfőn, Laci bácsi nem ment be dolgozni. Senki nem tudta mi történt vele. Csak pár nap múlva, a halálhíre jutott el a munkahelyére. Egy, a bejárati üvegajtóra kiragasztott gyászkeretes hirdetés tudatta, hogy László nincs többé.

Az iroda kongott az ürességtől. A munka helyett, a falon lévő képek is csak egymást nézegették. Dr. István épp Párizsban pihente ki a beosztottai ügyvédi munkája miatt magára vett terheinek kemény fáradalmait. Nehéz pihenése volt. Helyettük is ki kellett kapcsolódnia. De kollégái sem voltak restek. Ők a munkahelyük alatti kis kávézó teraszán pergették az értékes óradíjuk fárasztó perceit.
Kriszta hosszú szőke hajába túrt - és ezzel a lendülettel -, pimaszul flörtölni kezdett, a nála vagy tíz évvel fiatalabb pincérfiúval. Attila és Vivien közelebb húzódtak egymáshoz, és a tegnapi temetésről beszélgettek. Edina magába zuhanva nézte a habos kávéja melletti két darab, hosszúkás cukros zacskót. - Beleöntsem vagy ne? Egyet vagy mindkettőt? - gondolkodott ezen a fontos problémán. - Béke poraidra Laci bácsi - döntötte el a kérdést, és megédesítette a keserű gondolatai melletti kávéját... két cukorral.

Olga függetlenítette magát a körülötte folyó eseményektől. Pár varázsigét mormolt el a szája szegletében, és egycsapásra a tegnapi temetésen találta magát. - Szerettem ezt az embert. Mindig kedves volt velem - suttogta magának.
A férfi hatvanhét évesen távozott el az e világi életből. A temetésén nagyon sokan kísérték végső nyughelyére. A felesége magányosan zokogott a menet elején. Olga távolról figyelte. Érezte az asszony gondolatait. A bánattól könnyek csordultak ki sötétbarna szemeiből.

- Kezdjük elölről...! - mérgelődött magában.

- Lucifer, a kisöreg senkinek nem ártott, hozzuk vissza az életbe!
- Olgácska, mi a haláltól nem vehetünk el senkit, vissza nem adhatunk életet, ha már egyszer a föld alá került - mondta álságos nyájassággal a lenti főnöke. De egy kis engedményt tehetek, változtatni tudunk. Egy csipetnyit... Persze, csak egy fergeteges éjszakáért cserébe - vigyorgott kéjesen az ördög. Mindennek megvan az ára - kacsintott a lány felé.
Olga megvetően nézett végig a másikon, látta a fejében szálló kénköves gondolatokat, és csak ennyit szólt vissza.
- Ágyazz meg te dög, majd jövök! - és már rohant is intézkedni. Te disznó... - sziszegte távozóban a fogai között -, egyszer még a saját poklod tüzére jutsz te is...

Az idős asszony kezét egy negyvenes nő szorította. László lánya, anyjával összeborulva haladt a gyászmenet elején.
- Anya, apa nagyon szeretett bennünket... Ahogy ezt kimondta, fejében lepörgött a közös életük minden egyes csodálatos perce... Egész életében kettőnkért élt - mondta zokogva a nő.
- Csak kár, hogy csupán ilyen keveset lehettünk hármasban... Ez az élet kevés volt nekünk - válaszolta megtörten az anyja.
- Itt maradtam neked...
- Itt maradtunk egymásnak. Apád is velünk lesz. Örökre...
- Tudom anya - zokogott tovább a lányuk.
Olga fejében zakatoltak a gondolatok. - Ennyit tehettem Laci bácsi. Ezt az ügyet - itt a földön, ebben az életben -, sajnos nem nyerhettük meg, ehhez még egy ördögi éjszaka is kevés volt. Sajnos...
Isten veled öreg barátom!

A cikket írta: Pinokkió

2 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

megtekintés Válasz erre: Pinokkió

Szia Éva!
Olga nem féltékeny, ő megosztja a prédát ;-)
Üdv,
Pí.

Ahhoz előbb préda kell. Volt nincs fene bánja, volt nincs, vigye kánya, volt szeretőm, volt elég! :-))))

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva

Az ördög lehet, de az ügyvédnője, hát az is csak nő... Irigy és féltékeny. Ezért nem adja meg azt, amit kívánnék... Mit is? :-)

Szia Éva!
Olga nem féltékeny, ő megosztja a prédát ;-)
Üdv,
Pí.

megtekintés Válasz erre: Pinokkió

Szia Éva!
Valahol ügyes az ördög, megadja, amit kívánsz...
Üdv,
Pí.

Az ördög lehet, de az ügyvédnője, hát az is csak nő... Irigy és féltékeny. Ezért nem adja meg azt, amit kívánnék... Mit is? :-)

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva

Csekélyke vigasz, de legalább neki ez holtában megadatott. Lám, ki tehette volna, nem élt vele. Ő is ilyen egyedül fog eltávozni. Nem lesz mellette senki. Még az az egy ördöglány se... legfeljebb kettő, de az mégsem az igazi. Neki ugyan már mindegy, de az itt maradottak még mindig becsapottnak érzik magukat... Azt hiszem nem ártana egy kis engedmény, kis hókusz-pókusz... :-)

Szia Éva!
Valahol ügyes az ördög, megadja, amit kívánsz...
Üdv,
Pí.
Csekélyke vigasz, de legalább neki ez holtában megadatott. Lám, ki tehette volna, nem élt vele. Ő is ilyen egyedül fog eltávozni. Nem lesz mellette senki. Még az az egy ördöglány se... legfeljebb kettő, de az mégsem az igazi. Neki ugyan már mindegy, de az itt maradottak még mindig becsapottnak érzik magukat... Azt hiszem nem ártana egy kis engedmény, kis hókusz-pókusz... :-)
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: