Beautiful

Látogatók száma: 35

Ennek a momentumnak él és létezik a kettő közül a szebbik énje, mert nem támadhatnak fel, dolgok amelyek, léteznek, és Istenek, melyek vétkeznek. Semmi sem állt távolabb tőlem, minthogy elhiggyem, nem leszek, vadállat - nem voltam megláncolva, sosem...!

Két szék közül a pad alá essél...szóltak, és szólítottak fel - szívesen - mondtam, nem kell nekem kétszer mondani, hogy a szél és a sivatag, az eső és a kígyó, együtt elmosta, minden vágyam, amely az indulás és késztetés, hogy hatalmasaknak vélje, az embert egy gyerek, aki minden cucc és szer hatása alatt, ezerszer megfeszült...ez nem sok nem nagy hanem emberi, vétek...a véletlenek fogalma alatt és miatt, nem keresem a kenyerem nagybetűs életben. Viszont van egy kis békeharcos bennem, ami nem került még fel, a lapra amelyen együtt említ Istennel, mert az ember nem tétlen, hanem hűtlen...nem merült még el benne az egy, és a nincs és mégis létezik Ő is, aki többre képes az embernél. Tűvé tenni, az egész várost, azért hogy Bruthus és társai között kettő szék közül a Pápa is a pad alá essen, mert lényeges az olvadás pontja, az én tőrömnek nincs markolata, nincs két vége, csak éle...a penge, amelyet forgattak szívedben, rabja lánca igája, a fejem, a homlokom, mialatt megcsókoltad és lefeküdtem veled, nem számított semmi, csak az hogy én voltam az aki annyira megszentségtelenítette, a saját templomát, hogy így is vagy csak azért, amiért nem léphetett át ajtókon...a zárt ajtók feszültek, és a palota benne, a történelem.
Minden nőnek, és aljas anyának, nem szakít vele a név, nem keresztelhet benne, a lélek kettőssége, hogyha a végcél az hogy ostoba szíveket, színezzek ki - szebbet, jobbat lásson!

A cikket írta: Zsüsztin

támogatóink