újabb események régebbi események további események
08:55
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
08:53
Tündér módosította a naplóbejegyzését
08:50
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
08:45
Tündér módosította a naplóbejegyzését
08:43
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
08:40
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
08:37
Tündér módosította a naplóbejegyzését
08:36
Tündér módosította a naplóbejegyzését
08:35
Tündér módosította a naplóbejegyzését
17:36
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
06:46
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
17:40
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Boldogtalanságom Boldogsága

Látogatók száma: 75

Külön bevezetőt nem írok, a történet önmagáért beszél.

Ez a kifejezés jut eszembe legelőször, ha az elmúlt hónapokra gondolok. A csalás, a megbántás és a hazugság és legvégül az a boldogság, amely mégis ért, de határtalan fájdalom és küzdelem árán.

Mint olyan sokan, úgy általában az emberek többsége, én is megházasodtam és természetesen alig vártam, hogy jöjjön a baba, hiszen nagyon-nagyon akartam már. Az Isten meghallgatta a fohászt –bár azt mondják, hogy ez is agyban dől el, hogy az ember lánya mikor akar áldott állapotba kerülni-, egy hónappal az esküvő után, meg is fogant a boldogságom. A szokványos rosszulléteket én egy az egyben megúsztam, az első hónapban még nem is tűnt fel semmi, nem jelzett a szervezet. Sőt, a 10. hétben voltam, amikor megtudtam, hogy mi is a helyzet valójában.
Én majd kiugrottam a bőrömből örömömben, de sajnos a párom nem így volt vele…A legelső reakciója 15 perces néma hallgatás volt, majd nem sokkal később meghallgattam, hogy én azért nagyon sok pénzt húzok ki a zsebéből, mivel egy baba nem olcsó mulatság…. Innentől nem volt megállásom sem előtte, sem pedig a családja előtt, hiszen mindig más problémákat kerestek és találtak.
A legelső kritériumuk abban merült ki, hogy az utód kisfiú, avagy kislány. Miután 24 hetesen megtudtam, hogy Marci baba érkezik, „kedves férjem” azzal reagálta le, kár, mivel anyukája azt mondta, hogy nekünk csakis kislányunk lehet. Az hozzátartozik a teljes igazsághoz, hogy előtte hetekig a baba neme volt a nagy kérdés.
Ezek után a baba súlyán kezdődött a vita, az anyagiak tekintetében pedig folytatódott, nap, mint nap. A súly azért volt olyan életbevágó, mivel az apja nagy súllyal született, így majd hátha rá fog hasonlítani. A sors kegyelméből ezt is megúsztam, a fiam 2810g-mal, és 49 cm-rel született, gyönyörű formás baba volt.

Az állandó viták és nézeteltérések már teljesen felőrölték az idegeimet, míg nem 7 hónapos terhes lettem…Szilveszter napján „kedves férjem” úgy döntött, hogy elmegy, itt hagy. Meg nem lepett a döntése –a viselkedése alapján számítottam valami „nagy dologra”-, de kegyetlen rosszulesett, hogy ennyire nem érdekeljük sem én, sem a gyereke.

Lehet, hogy most következik az elítélendő rész, de nekem jó volt. Nem bántott senki, a baba pedig kifejezetten kiegyensúlyozott mocorgott és nőtt a pocakomban.
Viszont a családom és a legjobb barátnőm úgy gondolták, hogy jár neki még egy esély, hallgattam rájuk, mert tudtam, hogy az én igazam fog bebizonyosodni….10 nap után hazajött. Leült a konyhában, legelső mondatai a vádaskodásról szóltak, hogy mindennek én vagy az oka. Utána folytattuk, ahol abba hagytuk, de már folyamatosan bántott, alázott, sértegetett, sok el nem hullajtott könnyet okozott nekem, miközben más dolog –barátnőm betegsége- sem könnyítette meg az életem. Mint aki a két markát tartja, a gyerekből minden anyagi hasznot ki akart húzni, már azt számolgatta, hogy hány nap szabadság jár neki a szülés után…Ordított velem, ha az adókedvezményről volt szó és tehetetlen voltam, egyedül a sok apró gyilkos tőrdöfféssel szemben.
A 36. héten kiderült, hogy fertőzésem van, amit tőle kaptam és legnagyobb bánatomra a kisfiamra is átment a fertőzés. Amikor ezt közöltem vele, végképp „eldurrant az agya”, fogta magát, szülés előtt két héttel összepakolt és elment. Most már azt mondom, hogy hála istennek, de akkor iszonyú rosszul esett. Utána nem érdeklődött, nem telefonált, a fiát is csak a születését követő napon nézte meg, de még akkor is róla szólt minden, ott a kórházban.

Másnak itt véget ér a tortúra, nekem most kezdődött a java. Marcika két napos sem volt, amikor egy szoptatás alkalmával kikapták a kezemből, hogy nagyon besárgult, nagyon beteg a fertőzéstől, azonnal viszik át a gyerekosztályra. A tüdeje és a torka tiszta volt, de a fülében kimutatható volt a baktérium, nem lehet táplálni, valamint ebből kifolyólag nagyon alacsony volt a vércukor szintje is.
Legelőször azt hittem a szívem szakad meg, amikor megláttam a gyerekosztályon inkubátorban, leragasztott szemmel. Aztán lassan megszoktam a látványt, már amennyire ezt meg lehet szokni, próbáltam megmagyarázni magamnak, hogy ez érte van és nem ellene.
Itt a gyerekosztályon más volt a probléma: nem tudtam szoptatni, mivel a sok idegi probléma még azt a kicsi anyatejet is elapasztotta, ami volt. Amikor esténként másfél órát sírt a gyerek és még nem hozták a tápszert, hanem a pultnál beszélgettek…Ez 10 napig tartott, de ez már végképp felőrölte az idegeim. Sokszor még itthon is az anyaszálló telefonjának a csörgését hallottam, amikor rájöttem: itthon vagyunk, hál istennek Marci sír mellettem a kiságyban.

Az „édes drága jó” férjem a kórházban egyszer látta a gyereket, megvárta, míg hazaérünk, akkor kezdett el pakolászni ruhákat, hál istennek elköltözött. A gyereket nem sokszor látogatja, nem kíváncsi rá.

Ezt csak azért írtam le, hogy én könnyebbedjek, tudjak túllépni azokon a fájó emlékeken, amik akkor és ott értek, a gyerekvárás alatt és közvetlen után, de nagyon nehezen megy..

Ásó? Kapa? Nagyharang? Ez mind hazugság az én esetemben, nálam egy dolog az igaz és ami a végtelen boldogság! A kisfiam, aki már elmúlt két hónapos és egy rettentő boldog, elégedett kisgyerek. Sokan szeretik és Ő is sok mindenkit szeret, de mintha érezné és tudná: az apjára idegenként tekint.
Új életet kezdtem, azt próbálom élni, hogy a fiamnak mindene meglegyen és mindig ilyen boldog legyen. Az Istentől pedig csak ahhoz kérek erőt, hogy becsületes, rendes embert neveljek belőle, ha ez sikerül, akkor azt mondom minden megérte!
A boldogtalanságot nálam tényleg a boldogság váltotta fel, hiszen most nem a könnyeimet nyelem, hanem azt tanulom: milyen jó anyának lenni.

A cikket írta: Andyy79

3 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

a legjobbat választottad
Marcinak erőt, egészséget,
hogy jó nagyra nőjön

megtekintés Válasz erre: Andyy79

Köszönöm mindenkinek a hozzászólást és a megértést..))

Remélem jól fog alakulni a sorsod kisfiaddal együtt! Kitartást kívánok!

Üdv Orsolya

megtekintés Válasz erre: Orsolya

Szia! Olyan aranyos vagy a kisfiaddal együtt! igazad van az anyasághoz fogható nincs a világon, a e legjobb érzés ami létezik!

Üdv Orsolya

Köszönöm mindenkinek a hozzászólást és a megértést..))

megtekintés Válasz erre: Black Ice

Szia Andy!

Aranyos a kisfiad.

Erőben és egészségben gazdag, igaz-gazdagságban nélkülözésmentes, boldog hosszú szeretetteljes, békés, szerencsével telt, áldott életet kívánok nektek!

Tisztelettel Üdv.
Black Ice

http://www.youtube.com/watch?v=YBbBw-t7QVk

Köszi szépen, nagyon aranyos vagy..)))
Szia! Olyan aranyos vagy a kisfiaddal együtt! igazad van az anyasághoz fogható nincs a világon, a e legjobb érzés ami létezik!

Üdv Orsolya
 
Sok sikert kívánok!

János
Szia Andy!

Aranyos a kisfiad.

Erőben és egészségben gazdag, igaz-gazdagságban nélkülözésmentes, boldog hosszú szeretetteljes, békés, szerencsével telt, áldott életet kívánok nektek!

Tisztelettel Üdv.
Black Ice

http://www.youtube.com/watch?v=YBbBw-t7QVk
 
Szia Andyy!
Gyönyörű szép a baba. szépek vagytok így
joboszi

megtekintés Válasz erre: Pinokkió

Szia Andy!
Sok erőt neked!!!
Írj még magatokról!
Üdv,
Pinokkió

Köszi szépen!!
Szia Andy!
Sok erőt neked!!!
Írj még magatokról!
Üdv,
Pinokkió
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: