újabb események régebbi események további események
01:03
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
12:30
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
00:22
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
19:27
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
00:04
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
13:01
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
00:04
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
07:51
Tündér módosította a naplóbejegyzését
07:51
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
00:00
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
05:34
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
01:59
RobertNup regisztrált a weboldalra
07:04
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
00:14
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
16:52
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába

Egy élet a másik után ... 1.Rész.

2010. szeptember 22. - Látogatók száma: 95

" Sokkal szebb lett az életem .Megismertem azt az embert ,akit megszerettem és nagyon jól éreztem magam minden pillanatban vele..... "

Az ember azt hinné ,hogy soha nem lesz jobb az élete ,mint ami eddig volt .
Ebben tévedhet ,ha így gondolja ,de óriásit. Én ,mint írtam is ,regisztráltam ,de nem kerestem .Azt vártam engem keressenek meg .Ami elég nehéz volt ,hiszen elzárkóztam minden elől.Mindenki elől.Nem kellett volna regisztrálnom ,mint az egyik ismerősöm említette ,hiszen az életben is megtalálhattam volna a páromat,de örökké kifogásokat kerestem,hogy ez ne történjen meg.Így maradtam a netnél.Nem hiszitek el ,de itt valahogy sokkal bátrabb voltam .Mertem beszélgetni ,levelezgetni is.Az igazat megvallva ,itt sem sok embernek adtam meg a lehetőséget ,mint ahogy előtte sem.Nem szeretek egyszerre sok vasat tartani a tűzben.Szeretek tűzet szítani ,de a lángját én magam szeretem táplálni.

Elképzeltem gondolatomban valakit ,majd elhatároztam azt ,hogy most óriásit fogok változni.Ekkor már úgy gondoltam ,nem érdekel ,hogy néz ki külsőre ,akivel találkozni fogok.Egy valami fog érdekelni csupán,ami ott legbelül van elrejtve.Ezt csak úgy ismerhettem fel ,ha leveleztem vele.Sok mindent elő tudtam belőle hozni ,amiből megismerhettem,pedig nagyon szűkszavúan írt eleinte.Egy idő után megnyílt és bele láttam a lelkivilágába...Gondoltam ,most eljött ennek az embernek a napja ... de az enyém is .
Soha nem felejtem el az első napot ,amikor megbeszéltük azt ,hogy találkozunk.Mint a tinik ,úgy izgultam.Bár a fiam amikor ezt mondtam , nagyon kinevetett ,majd elmagyarázta ,hogy ma már a tinik nem szoktak izgulni ,ha randira mennek.
Lázasan készülődtem ,siettem ,hogy időben odaérjek ,de mint mindig minden honnan,szokásomhoz híven , a randiról is elkéstem .Nem tudtam kivel találkozom.Külsőre nem tudtam,fotót nem láttam róla,de azt tudtam ,hogy szép a lelkivilága ,mert sokat leveleztünk előtte ,hogy legalább azt megismerjem.
Mentem felé,a lépteimet inkább vissza fordítottam volna ,mint előre . Megláttam az úton nem sokkal előttem ott álldogált egy férfi,piros szegfűvel kezében.A szegfű nagyon vonzott ,mivel imádom a virágokat és szaporábban szedtem lépteimet ,hogy minél hamarabb a kezemben foghassam azt a gyönyörűséget .Gondoltam ,hogy az a virág csak rám várhat .Akkor még nem fogtam fel ,hogy az az ember is ,aki éppen a virágot tartogatja.Megbátorodtam .Mosolyogva léptem hozzá ,bemutatkozott ,én is neki.Átadta a virágot ,aminek én nagyon örültem .Nem is tettem le még egy picit sem ,nehogy ott maradjon nála ,ha éppen úgy döntök ,hogy mégis lelépek.Én még őt nem is vettem szemügyre ,csak a virágot bűvöltem,simogattam szirmait.Ő meg ahogy átadta a virágot, közben engem nézegetett és beszélgettünk ,de csak keveset.Ő azt mondta ,hogy nem szeret beszélgetni.Mondtam neki ,akkor már bajok lehetnek közöttünk,mert én meg annál inkább.Utána megkérdezte , engem nem zavar az ,hogy ő ilyen nyugodt ,lassú? El tudnám én őt fogadni ?A válaszom az volt ,ha ő engem így elfogad ,hogy én meg temperamentumosabb ,pörgősebb nő vagyok , egy olyan nő ,aki izzok az élettől ,túl fűtött minden téren,akkor természetesen én is elfogadom őt.Ő erre azt felelte ,hogy őt nem fogja zavarja.Tetszem neki nagyon.Szeretne velem minél többet találkozni ,hogy jobban megismerjen.Találkozgattunk egyre többet.
A vége az lett ,hogy nem bírtuk ki egymás nélkül még egy pillanatra sem.Hol az ő telefonja szólt ,hol meg az enyém.
Szinte mindennap megcsörgetett ,hogy mindjárt ideér a ház elé és mehetek vele dolgozni.Nagyon örültem neki és már futottam is a ház elé ,hogy vele lehessek.Nagyon boldog időszakokat töltöttünk így el.Egy napon gondolta bemutat a gyermekinek.Gondoltam na tessék.Megint egy nap amit túl kell tudnom élni,amit nem lehet elkerülni.Nekem is van 3 ,neki is van 4 .Gondoltam szép nagy Családdá fogunk egy napon majd csiszolódni.Gyermekkorom régi álma valóra válik a sok gyermekkel.Mindig arról álmodoztam ,hogy sok gyermekem lesz.Éjszaka nem aludtam az izgalomtól ,hogy most majd miként fognak fogadni.Elindultunk, szebbnél szebb tájakon vitt át az utunk.Az idegességtől a gyomrom már a torkomban volt.Gondoltam lefoglalom magam.Páromat egész úton nem hagytam békén.Azon nevetgéltem ,hogy adtam neki sok puszit ,ahogy közben vezetett.Élveztem a helyzetet nagyon.Jókat nevetgéltem azon is ,hogy mit gondolhatnak az utánunk jövök most rólunk.Nem mintha érdekeltek volna ,de azért mégis nevettem.Majd elfogyott az út ,megérkeztünk.Ahogy beléptünk a kapun,egy gyönyörű kutyus fogadott minket ,csóváló farokkal.Gondoltam ,de jó ! Őt azért küldték előre ,hogy simogassam és majd attól le fogok nyugodni.Nem tudtam lépni tőle .Úgy simult hozzám.Szeretetre vágyódott,de én is.Utána jöhetett a bemutatkozás.Ahogy beléptem,egy kedves lány fogadott minket ,két pici gyermekkel.A férjét is megismerhettem valamivel később.Gyönyörű Család ők .Teli szeretettel.A lány igazi Családanya.A piciken érezhető ,látható a sok foglalkozás.Ennek az Anyának mindenre van energiája.Szemein, ha elfárad látszik ,de nem panaszkodik.Ahogy nézegettem munka közben ,mintha önmagamat láttam volna.Mintha azt szeretné megmutatni,hogy egy igazi anya milyen ,hogy kell neki viselkedni a Családjával szemben.Kicsit később jött a középső fiú ,barátnőjével.Szeme elárulta azt ,hogy ő egy csodálatos lelkivilágú ember.Nem könnyű élettel a háta mögött.Fiatal létére küzd és dolgozik keményen.Nem fél a munkától.Céljai vannak ,amit szeretne elérni.Lehetősége volt ,még főzött is nekünk.A kis barátnő , kis Családja is meghívott minket halászlevet enni.Isteni volt .Ízlett nagyon.Szép,boldog Család ők is így együtt.
Belépett a másik gyermek a Családjával.Az első látásra ő is rendes embernek tűnt .Boldog életét reméljük ő is megtalálta.Annál csodálatosabb nincs ,ha másokat is boldognak látunk ,nem csak önmagunk szeretnénk azok lenni.Jó volt őket megismerni ,jó volt őket boldognak látni.
Megkönnyebbülve jöttem haza én is .Megismerhettem azokat az embereket ,akik a páromhoz tartoznak,ha nincsenek is vele. Mégis ott vannak ők a gyermekei, a szívében ,a gondolataiban.
Túl voltam azon a találkozáson is ,amitől én nagyon féltem.Nem volt mitől féljek.
Közben sok idő telt el azóta.
A mi kettőnk kapcsolata is közelebb hozott minket egymáshoz.
A szótlan emberkéből beszédes emberke lett és már nem annyira volt lustácska sem,mert nem hagytam lustálkodni.Mindig kitaláltam valamit ,hogy mozduljunk ki végre a lakásból.Ő szeretett a tv előtt pihengetni ,ha hazajön a munkából ,én meg nem tudtam elmaradni egy helyben.Néha lázadoztam ,de rá kellett arra jönnöm ,hogy nem lehetett mindig az ,amit én szerettem volna.
Ezek után úgy döntöttem ,hogy az egyik tv távirányítót át fogom venni az én kezembe és nem fogom neki többet vissza adni.Versenyezni fogok ,hogy ő vagy én leszek a gyorsabb a nyomkodásban.Jöttek a nagy birkózások ami a távirányítóért folytak.
Ő szeretett autóval menni mindenhova ,én meg szerettem volna sétálni.
Nem volt mit tenni.Eleinte ezt még valahogy elviseltem,de ezen is változtattam.Már sétálgattunk is ,ha nem is hosszú távolságon.Nagyszerűen érezte magát ő is és én is.
Azóta ez mindig így van.
Én is lustálkodom ,ha néha nehéz is ez nekem,de valamit valamiért.

Közben eszembe jutott egy régi rövidke mese a lustálkodásról,amit még gyermekkoromban hallottam a Mamámtól:
" Egy férj és egy feleség annyira lusta ,hogy nem akarnak semmiért felkelni az ágyból.Nagyon meghíztak ,alig tudtak még mozogni is,de őket ez nem zavarta.Képesek voltak egész nap feküdni,aludni.Éppen csak enni keltek fel,mert azt nagyon szerettek..
Egyszer csak kigyulladt a ház teteje.
A feleség szól a férjnek ,hogy apjuk,ég a ház ,fel kellene kelni...
A férj nagyon lusta volt .Nagyokat ásítozott,majd tovább aludt.Nem érdekelte a tűz,a ház ,az életük,semmi ,csak az alvás.
A feleség tovább ébresztgette a férjét ,de már rémülten,hogy már nagyon- nagyon ég a ház,de tovább feküdt ő maga is.
A rémült kiabálásra nagy nehezen megszólalt a férj és megkérdezte a feleségét nagyon nyugodtan:
Hát nem röstellsz beszélni?
Majd aludtak mind a ketten tovább és bent égtek a házban."

A cikket írta:

3 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2010. szeptember 23. 10:12
Léna! Az írásod tartalma nagyon jó!!!!! Ezért most 5 csillagot adok neked és várom a következő életből íródott történedet, mert sok olyan dologgal szembesíted az embert ami a kőkemény, való életből van! Legyen nagyon nagyon szépnapod! baráti üdv Orsolya
2010. szeptember 23. 01:38

megtekintés Válasz erre: Pinokkió - 2010. szeptember 23. 00:20

Szia Léna!
Szeretem, amilyen természetességgel írsz. Mi lesz a folytatásban? Lássuk!
Puszi:
Pinokkió

Szia ,kedves Pinokkió !

Köszönöm szépen .Még nem néztem át szokásomhoz híven.
A folytatása is hasonló lesz.Közben most néztem át az adatlapomat.Ott az állt ,hogy elvált,közben meg már jó ideje kapcsolatban élek és még mindig abban.
Tudod ??
Majd írni fogok neked,de most kicsit el vagyok kapva.
Vigyázz magadra ,legyen nagyon szép álmod.
Puszillak ,kedves Barátom.

Léna
2010. szeptember 23. 00:20
Szia Léna!
Szeretem, amilyen természetességgel írsz. Mi lesz a folytatásban? Lássuk!
Puszi:
Pinokkió
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: