Egyedül a tanyán /Játék a szavakkal - pályázat!/
Látogatók száma: 79
Alkonyodott. Az asszony, -mint minden nap, odaült az ablakhoz és nézte, amint az utolsó sugarak átszűrődnek a fák sárguló lombjai között és megtörnek a kerités kapuján. Ősz volt már, az esték is hűvösek lettek, de a biborba hajló ég látványa mindig lenyűgözte. Régóta egyedül élt, mióta az öreg meghalt, egyre nehezebb lett az élet a tanyán.
Nem nagyon birta már a munkát, az idő elszállt felette. Reggel megetette az aprójószágokat, a két kecskét, Borit, a lovat. Majd ment kapálni a kis veteményesbe, öntözgetett és füvet kaszált az állatoknak.
Ezen tűnődött, ahogyan ott könyökölt az ablakkal szemben a konyhaasztalnál. Ezek a késődélutáni órák jelentették számára a pihenést.Különösen szerette ezt az időszakot, mert ilyen tájban a kerités léckapujára egy vadgalamb szállt, ott ücsörgött, szemeivel az asszonyt kereste. Az öregasszony úgy érezte, a férje lelke van a galambban, mikor megjelent, mosolygott és beszélt hozzá. A kapu elé magokat hintett és mindig kitett egy száraz zsemlét, amit a galamb elcsipegetett, majd tovaszállt.
Az öregasszony becsukta az ablakot, bement a szobába és begyújtott. A tűz ropogott, rádobott még néhány fahasábot és lefekvés előtt kicsit üldögélt a kályha mellett. Megint mosolygott és gyengéden megsimogatta a meleg vaskályhát. Nagyon szerette, a szoba ékének tartotta , szegény férje a halála előtt még átfestette kályhacsőlakkal, mai napig is jól mutat a sarokban.
Csendesen elmélkedett még a kis sámlin ülve, nem fájt már neki a magány, a sok tennivaló, amin régen ketten osztoztak, most mind ránehezedett, nem volt ideje napközben az elmúlt dolgokon rágódni.
Azért is szerette az esti órákat, mert ilyenkor magába mélyedhetett, a fiára is gondolt, aki valahol külföldön kereste a kenyérre valót.
Csendesen átgondolta a másnapi teendőket, majd nyugovóra tért. Néha fel-fel riadt, mert álmában surranást hallott, ami félelemmel töltötte el, de reggelre elszálltak a sötét gondolatok.
Korán reggel, mikor felkelt a nap, boldogság töltötte el. Örömmel nyugtázta, hogy él és újra látja a zöld füvet, a novemberi levélhullató fákat. És estére a vadgalamb majd újra megérkezik..
Kép: nlcafe.hu
A cikket írta: Ilona
Hozzászólások
időrendi sorrend
Köszönöm.
Kitiltottak egy helyről.
Pedig csak azt szerettem volna megirni,hogy szeretném megtudni a hegyi menedékház cimét,és hogy ki lehet-e bérelni karácsonykor egy személyre,hogy ott jól elrejtőzhessek az ünnepekre.
Még Szilveszterkor is kéne.
Csak a képzeletemben létezik.
Nincs más hátra, te is képzelj magadnak egy házikót!
Nékem tetszett az írás hangulatátadása. Gratulálok!
Bokor
Azért valami szerény kis történet, soványka konfliktus csak kéne!
Kitiltottak egy helyről.
Pedig csak azt szerettem volna megirni,hogy szeretném megtudni a hegyi menedékház cimét,és hogy ki lehet-e bérelni karácsonykor egy személyre,hogy ott jól elrejtőzhessek az ünnepekre.
Még Szilveszterkor is kéne.
Ne személyeskedjünk!
Ez a lap egy ellenőrzött változata részletek megjelenítése/elrejtése
[bevezető szerkesztése]
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás: navigáció, keresés
Vincent van Gogh: Delelés (1890)
Életkép (zsánerkép, genrekép) Történelmileg a festészet (és néha a kisplasztika) egyik műfaja, amely az udvari, polgári, paraszti vagy a szegény emberek köznapi életének eseményeit, jeleneteit ábrázolja az adott történelmi helyzettel és stílusirányzatokkal összefüggésben.
Fogalma: A mindennapi élet egy-egy jellemző jelenetét vagy alakját ábrázoló kisebb terjedelmű verses vagy prózai mű.
Hacsak nem a saját gondolatai ezek. Erre nem gondoltál? :-)
Lejjebb azt írod, hogy szerény kis történet, konfliktusok nélkül. Miért hiányolod? Az izgalmakat keresd valahol másutt!
Más:
Ne irjuk le az asszony gondolatait,elvégre ki lát a másik fejébe?
Jobb,ha az olvasó maga vonja le a következtetéseket.
Lejjebb azt írod, hogy szerény kis történet, konfliktusok nélkül. Miért hiányolod? Az izgalmakat keresd valahol másutt!
Ne irjuk le az asszony gondolatait,elvégre ki lát a másik fejébe?
Jobb,ha az olvasó maga vonja le a következtetéseket.
Nincs élet feszültség nélkül.
Gondoljunk csak József Attila versére,a Nyár ciműre.
Az ut9lsó versszakokban megpilanthatjuk a látszat mögötti valóságot.
Néha elég ezt egyetlen egy szóval is érzékeltetni.
Pl.nekem van otthon egy velencei tájképem a falon,egy utcarészletet ábrázol.
És ezen a képen a festő három vörös foltot helyezett el.
Kérdezhetnénk,miért tette?
Valószinűleg ő is fokozni akarta a feszültséget.
Az egy műfaj?
Nézd meg a neten!
Nagyon megérintett a történeted, nagyon tetszett!
Pussz,
Tündér