Egyszuszra
Látogatók száma: 71
Hiányzol...
Már hat éve élek nélküled, és hiányzol, még mindig, a csókod, az ölelésed, a lényed, a vicceid egy nehéz nap után, bár már nincsenek munkával töltött félnapok, mert nyugdíjas lettem, most lenne igazán könnyed és szép az életünk, amikor nincsenek kötöttségeink, minden szabad választás kérdése, hogy otthon együnk, vagy a kedvenc sörözőnkben elmajszoljunk egy szendvicset a folyékony kenyér mellé, vagy elmenjünk kirándulni hétköznap is, és megnézhetnénk végre az összes kedvenc operádat, s nem forszíroznám, hogy nézzünk meg egy-két musicalt is, mert tudom, hogy az első hamis hangnál elkezdenél fészkelődni; és tudod, kedvesem, közben lett két unokánk, mert nagymamájukká fogadtak a szomszéd gyerekek, imádnád őket, és ők is téged, más változás nincs az életemben, a keresztlányaink már mesterszakos egyetemisták, az alkalmazott matematikus és pszichológus szakon; nem tudom, akarod-e tudni, avagy sem, hogy a gyerekeiddel a temetésed óta nem találkoztam, nem is jelentkeztek, eladtak mindent, amit csak tudtak, a lakásodat, a hatvani házat, édesanyádat betették egy otthonba, és meg sem mondták, hová, nehogy meglátogassam; csak Tomitól tudom, az unokaöcsédtől, hogy szegénykém egy év múlva elment, és a temetéséről senkit sem értesítettek; Gizi szomszédasszonyom, akivel oly sokat beszélgettetek, végre, hatvanhét évesen abbahagyja a munkát, már szellemileg és fizikailag is elege van a könyvelésből, meg az orvosa is eltiltotta az idegeskedéstől; Gábor barátommal jól kibánt az újdonsült felesége, gondold el, feltette az egyik társasági oldalra az adatait, és sok fényképet, hogy dicsekedhessen vele és az általa megszerzett anyagiakkal, az APEH utódjának legnagyobb örömére; Feriéknél is nagy baj van, a huszonöt éves fiukról, egy véletlen baleset kapcsán, kiderült, hogy egyes típusú diabétesze van; Jutka barátnőnk, a Kisfügéd, szintén nyugdíjas, és szokása szerint, unalmában nem tud magával mit kezdeni, ráakaszkodik az ismerőseire és velük tart a programjaikban; én megvagyok, ahogy szoktam, tudod, elkezdtem írogatni, és felváltva vagyok itthon és otthon Anyukámnál, csak Te hiányzol;ne, kérlek, ne mondd, hogy ne maradjak egyedül, mert Te is tudod, milyen magasra tetted a lécet, átbújik alatta százból kilencvenkilenc férfi, azzal a bizonyos századikkal meg nem akar összehozni a sors; üljetek csak Apukámmal a felhő szélén és nézzétek az égi televízión a labdarúgó mérkőzéseket, drukkoljatok kedvenc csapataitoknak, s folytassátok örök vitáitokat a régi idők focijáról; csókollak: Yollád
A cikket írta: Yolla
Hozzászólások
időrendi sorrend
szívszorító...
Pussz,
Tündér
Hát ez valóban egyszuszra íródott, de levegőt azért vettél közben, azt érezni. A tartalmán semmit nem változtat, csak érdekes. De nagyon mélyről jött ez belőled!
Gratulálok.
Pussz,
Éva
Gratulálok megható irásodhoz! :)
Yolla... jó, hogy ő volt neked...