Elengedés
Látogatók száma: 111
Az emberek eltérő lelki alkattal rendelkeznek. Egyesek könnyedén túlteszik magukat a lelki csapásokon, míg mások évekig cipelik magukkal az érzelmi terheket és sajnálják magukat. Például ha valaki elveszíti a társát...
Azokat sajnálom, akik képtelenek új életet kezdeni a szeretett társ elvesztése után. Úgy érzik, mintha belőlük téptek volna ki egy darabot, már nem tudnak teljes, egész emberként élni.
Rózsa György nyilatkozatát láttam pár hónapja, aki többek között arról beszélt, hogy még mindig nem tudja elengedni a feleségét, pedig már több éve meghalt. Még pszichológushoz is jár. Egy másik ismerősöm, akinek a felesége autóbalesetben halt meg 28 éves korában, saját magát is halálba kergette a felesége hiánya miatt.
Vannak víg özvegyek, akik néhány héttel a párjuk halála után már önfeledten randizgatnak, és van a másik véglet, azok, akik életük végéig hurcolják magukban a fájdalmat.
Nem mondom, hogy az első verzió jobb, de azt is furcsának tartom, hogy egyesek nem tudnak tovább lépni.
Véleményem szerint ezek az emberek kicsit túlzásba viszik a szomorkodást. Már nem is a párjuk hiányzik, valójában "feltupírozzák", kiszínezik az emlékeket, az elveszített személyt olyan tulajdonságokkal is felruházzák, amelyekkel nem is rendelkezett.
Nem tudnak új kapcsolatot létesíteni, mert az új partner apró hibáit is felnagyítják, görcsösen ragaszkodnak a múlthoz, mindenkiben az exet keresik, és azt képzelik, hogy az egykor szeretett társ volt csak tökéletes számukra.
A legszomorúbb az, hogy sokaknak emiatt a mindennapi élet is gondot okoz: nem tudnak koncentrálni a munkájukra, nyűgként élnek meg mindent, nem találják - mert nem is AKARJÁK - megtalálni az élet napos oldalát.
Pedig annyi gyönyörűség van az életben, csak nyitott szemmel kell járni!
Gyengének tartom őket, és úgy gondolom, hogy ők már sajnos betegek is.
Érzelmileg megrekedtek, félnek az újtól, a kihívásoktól, nem adják meg maguknak azt az esélyt, hogy valaha valaki mással, vagy akár egyedül is boldogok legyenek...
A cikket írta: Lizelotte
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Ez kemény volt Lizelotte.
Az érzelmi kötődés egy férj-feleség szerelemben -szerintem-, akár egy anya-gyerek szintű érzelmi kötődés szintjét is elérheti (persze máshogy).
Innentől meg...
Üdv,
Pinokkió
Húha!
Ez kemény volt Lizelotte.
Az érzelmi kötődés egy férj-feleség szerelemben -szerintem-, akár egy anya-gyerek szintű érzelmi kötődés szintjét is elérheti (persze máshogy).
Innentől meg...
Üdv,
Pinokkió
:)
L.
Egy kemény nőtől mit vársz?
:)
L.
legyél már empatikusabb:-)
Pinokkió
A férjem is mindig azt mondja, hogy nem akarna nélkülem élni. Na, én viszont igen. Szerintem sem kéne az embernek eltemetnie magát a másikkal. Az más kultúrákban dívik.
És álmaid lovagja miatt temetkeznél?
De tényleg van olyan...
legyél már empatikusabb:-)
Pinokkió
Az empátiáról írtam dolgozatot, amikor a gyermekem megkérdezte:
- Hogyhogy arról írsz ami neked nincs is??? :)
De dolgozom magamon!
Komolyan!
:)
joboszi
És álmaid lovagja miatt temetkeznél?
De eléggé erős bennem az élni akarás, és soha nem temetkeznék senkiért, még akkor sem, ha megszakadna a szívem. Mindig van tovább, és idővel minden fájdalom csökken. Az élet a legnagyobb érték.
Az élet a legfontosabb. Senki miatt nem adnám fel. Még akkor sem, ha borús időszakaimban néha arra gondolok, hogy milyen egyszerű lenne nekicsapódni kocsival egy villanyoszlopnak, mert az mindent megoldana.
De eléggé erős bennem az élni akarás, és soha nem temetkeznék senkiért, még akkor sem, ha megszakadna a szívem. Mindig van tovább, és idővel minden fájdalom csökken. Az élet a legnagyobb érték.
(Csak azért mert látom férjeitekhez nem épp szoros a kötődés.)
És itt ne öngyilkosságra gondolj, hanem hogy el tudnád-e "elengedni" valaha is?
Mert itt az írásban a kötődés szón van a lényeg -azt hiszem-, nem a pasin vagy éppen gyereken.
Neked is felteszem a "gyerek" kérdést (pasi helyett)!
(Csak azért mert látom férjeitekhez nem épp szoros a kötődés.)
És itt ne öngyilkosságra gondolj, hanem hogy el tudnád-e "elengedni" valaha is?
Mert itt az írásban a kötődés szón van a lényeg -azt hiszem-, nem a pasin vagy éppen gyereken.
Muszáj elengedni. De rossztól kérdezed, mert nekem nincs. De ha lenne… biztos, hogy az ember kicsit meghal vele együtt, ahogy álmai lovagjával is. De az élet megy tovább. Én pedig túlélő típus vagyok. Biztos, hogy egy idő után talpra állnék, attól függetlenül mindig hiányozna. De élnék tovább, és nem temetném el magam. Túl erős bennem az életösztön.
Amikor szakítottam, vagy velem szakítottak (mert ez is előfordult :), mindig azt mondtam: "Találok szebbet, jobbat, okosabbat!"
És így is lett!
:)
Rengeteg gyönyörűség van az életben de ha ezt nincs kivel megosztani csak ködfoltok. Az hogy bárki pótolható lenne ha kevés volt természetesen igaz.
Ha több mint azt szavakkal ki lehetne fejezni akkor azt hogyan is tudná olyan értékelni aki személyében kevesebb a személyrészabot lélekpári tökéletességi egységformától...
Vannak akik a lelkük mélyén újrapróbálnak elfogadják a kevesebbet... Majd megérkezik az érzés... És titkolják egy életen át a lelkük igazságát a halálos ágyig.
Miért mertem ezt így ilyen gátlástalanul leírni mert a visszajelzésekből mivel ezzel a témakörrel már többször is foglalkoztam az eddigi eredmény 100%
Az olyan emberektől akik valaha érezték az igaz szerelmet teljes létezésben azok hiába kapnak mástól csillagokat az égről egybehangzóan egy igaz szerelem létezésének az emlékét és tündöklését emelik ki a végtelenbe...
Túl kell lépni lélekben az a lélektől függ...
Az életben is, hát igen az ember társas lény...
Ki mi alapján rendezi a sorsát...
Boldogságkutatás a későn ébredőknek valamint az örök-álmodozóknak.
Túltépve a fajfenntartást és a ösztönösséget lelki-orientált belsőtulajdonságaink alapján saját utunk tapossuk végig...
És a végén majd elmerengve lehet visszatekinteni saját-magára-láttán tisztán mindenkinek a lényegre.
Erre azt tudom mondani aki nem érezte az írhat filozofálhat róla, de többször tapasztaltam környezetben is azt hogy a szerelemben élt pár egyik tagja +halt a másik nem öngyilkosság által belepusztult a társa elvesztésébe. Gyengeségnek semmiképen nem nevezném és én inkább irigylem őket mint ahogy a farkasokat is akik életükben 1x választanak társat.
Rengeteg gyönyörűség van az életben de ha ezt nincs kivel megosztani csak ködfoltok. Az hogy bárki pótolható lenne ha kevés volt természetesen igaz.
Ha több mint azt szavakkal ki lehetne fejezni akkor azt hogyan is tudná olyan értékelni aki személyében kevesebb a személyrészabot lélekpári tökéletességi egységformától...
Vannak akik a lelkük mélyén újrapróbálnak elfogadják a kevesebbet... Majd megérkezik az érzés... És titkolják egy életen át a lelkük igazságát a halálos ágyig.
Miért mertem ezt így ilyen gátlástalanul leírni mert a visszajelzésekből mivel ezzel a témakörrel már többször is foglalkoztam az eddigi eredmény 100%
Az olyan emberektől akik valaha érezték az igaz szerelmet teljes létezésben azok hiába kapnak mástól csillagokat az égről egybehangzóan egy igaz szerelem létezésének az emlékét és tündöklését emelik ki a végtelenbe...
Túl kell lépni lélekben az a lélektől függ...
Az életben is, hát igen az ember társas lény...
Ki mi alapján rendezi a sorsát...
Boldogságkutatás a későn ébredőknek valamint az örök-álmodozóknak.
Túltépve a fajfenntartást és a ösztönösséget lelki-orientált belsőtulajdonságaink alapján saját utunk tapossuk végig...
És a végén majd elmerengve lehet visszatekinteni saját-magára-láttán tisztán mindenkinek a lényegre.
Idézek tőled és kommentelem:
"Erre azt tudom mondani aki nem érezte az írhat filozofálhat róla," - honnan tudod, hogy nem éltem át? Azért nem éltem át, mert erős vagyok, és ami másnak halálos szerelem, nekem nem az...
"többször tapasztaltam környezetben is azt hogy a szerelemben élt pár egyik tagja +halt a másik nem öngyilkosság által belepusztult a társa elvesztésébe." -
Nekem erről az a véleményem, hogy ezek az emberek nem szerették saját magukat, és az életet. Mert ha szerették volna, az életre voksolnak!
"Rengeteg gyönyörűség van az életben de ha ezt nincs kivel megosztani csak ködfoltok." - csak a szerelmeddel tudod megosztani az élet szépségeit? Vannak barátok, családtagok stb.
Lehet a témáról vitatkozni, az biztos, hogy nem leszünk egy véleményen, mert mindenki másképp gondolkodik.
Üdv,
L.
Kedves Black Ice!
Idézek tőled és kommentelem:
"Erre azt tudom mondani aki nem érezte az írhat filozofálhat róla," - honnan tudod, hogy nem éltem át? Azért nem éltem át, mert erős vagyok, és ami másnak halálos szerelem, nekem nem az...
"többször tapasztaltam környezetben is azt hogy a szerelemben élt pár egyik tagja +halt a másik nem öngyilkosság által belepusztult a társa elvesztésébe." -
Nekem erről az a véleményem, hogy ezek az emberek nem szerették saját magukat, és az életet. Mert ha szerették volna, az életre voksolnak!
"Rengeteg gyönyörűség van az életben de ha ezt nincs kivel megosztani csak ködfoltok." - csak a szerelmeddel tudod megosztani az élet szépségeit? Vannak barátok, családtagok stb.
Lehet a témáról vitatkozni, az biztos, hogy nem leszünk egy véleményen, mert mindenki másképp gondolkodik.
Üdv,
L.
1. idézetre Nem mondtam, írtam, hogy nem érezted.
2.idézetre Ez a te saját véleményed.
3.idézetre Nekem tudom kik vannak ahhoz egy oldalnak semmi köze központilag fogalmaztam (ismeretleneknek minek részletezni.)
Bár az igaz szerelmet más fontos érzelmi szeretet formával sem összehasonlítani sem pótolni nem lehet. A gyermekekkel és főleg barátokkal nem lehet összehasonlítani sem oda sem vissza ezt magamra értem csak.
Nem vitaképpen írtam le éppen azért mert hála az Istennek nem vagyunk 1formák.
És én nem vitáztam ahhoz több kell.
Üdv. B. I.
Erre azt tudom mondani aki nem érezte az írhat filozofálhat róla, de többször tapasztaltam környezetben is azt hogy a szerelemben élt pár egyik tagja +halt a másik nem öngyilkosság által belepusztult a társa elvesztésébe. Gyengeségnek semmiképen nem nevezném és én inkább irigylem őket mint ahogy a farkasokat is akik életükben 1x választanak társat.
Rengeteg gyönyörűség van az életben de ha ezt nincs kivel megosztani csak ködfoltok. Az hogy bárki pótolható lenne ha kevés volt természetesen igaz.
Ha több mint azt szavakkal ki lehetne fejezni akkor azt hogyan is tudná olyan értékelni aki személyében kevesebb a személyrészabot lélekpári tökéletességi egységformától...
Vannak akik a lelkük mélyén újrapróbálnak elfogadják a kevesebbet... Majd megérkezik az érzés... És titkolják egy életen át a lelkük igazságát a halálos ágyig.
Miért mertem ezt így ilyen gátlástalanul leírni mert a visszajelzésekből mivel ezzel a témakörrel már többször is foglalkoztam az eddigi eredmény 100%
Az olyan emberektől akik valaha érezték az igaz szerelmet teljes létezésben azok hiába kapnak mástól csillagokat az égről egybehangzóan egy igaz szerelem létezésének az emlékét és tündöklését emelik ki a végtelenbe...
Túl kell lépni lélekben az a lélektől függ...
Az életben is, hát igen az ember társas lény...
Ki mi alapján rendezi a sorsát...
Boldogságkutatás a későn ébredőknek valamint az örök-álmodozóknak.
Túltépve a fajfenntartást és a ösztönösséget lelki-orientált belsőtulajdonságaink alapján saját utunk tapossuk végig...
És a végén majd elmerengve lehet visszatekinteni saját-magára-láttán tisztán mindenkinek a lényegre.
Pinokkió
Ha valaki érezte azt az érzést, akkor nem felejt, mert így vagyunk programozva; az űr bennünk marad! Becsaphatjuk magunknak, hogy erősek vagyunk, de azt hiszem az erő, a gyengeség nem szégyenlésében lakozik.
Pinokkió
Ha valaki érezte azt az érzést, akkor nem felejt, mert így vagyunk programozva; az űr bennünk marad! Becsaphatjuk magunknak, hogy erősek vagyunk, de azt hiszem az erő, a gyengeség nem szégyenlésében lakozik.
Pinokkió
Nem kell felejteni, csak tovább kell lépni!
Kedves Lizelotte!
1. idézetre Nem mondtam, írtam, hogy nem érezted.
2.idézetre Ez a te saját véleményed.
3.idézetre Nekem tudom kik vannak ahhoz egy oldalnak semmi köze központilag fogalmaztam (ismeretleneknek minek részletezni.)
Bár az igaz szerelmet más fontos érzelmi szeretet formával sem összehasonlítani sem pótolni nem lehet. A gyermekekkel és főleg barátokkal nem lehet összehasonlítani sem oda sem vissza ezt magamra értem csak.
Nem vitaképpen írtam le éppen azért mert hála az Istennek nem vagyunk 1formák.
És én nem vitáztam ahhoz több kell.
Üdv. B. I.
A vitatkozást jó értelemben írtam, úgy értettem különböző érveket felsorakoztatni.
L.