Elengedés
Látogatók száma: 111
Az emberek eltérő lelki alkattal rendelkeznek. Egyesek könnyedén túlteszik magukat a lelki csapásokon, míg mások évekig cipelik magukkal az érzelmi terheket és sajnálják magukat. Például ha valaki elveszíti a társát...
Azokat sajnálom, akik képtelenek új életet kezdeni a szeretett társ elvesztése után. Úgy érzik, mintha belőlük téptek volna ki egy darabot, már nem tudnak teljes, egész emberként élni.
Rózsa György nyilatkozatát láttam pár hónapja, aki többek között arról beszélt, hogy még mindig nem tudja elengedni a feleségét, pedig már több éve meghalt. Még pszichológushoz is jár. Egy másik ismerősöm, akinek a felesége autóbalesetben halt meg 28 éves korában, saját magát is halálba kergette a felesége hiánya miatt.
Vannak víg özvegyek, akik néhány héttel a párjuk halála után már önfeledten randizgatnak, és van a másik véglet, azok, akik életük végéig hurcolják magukban a fájdalmat.
Nem mondom, hogy az első verzió jobb, de azt is furcsának tartom, hogy egyesek nem tudnak tovább lépni.
Véleményem szerint ezek az emberek kicsit túlzásba viszik a szomorkodást. Már nem is a párjuk hiányzik, valójában "feltupírozzák", kiszínezik az emlékeket, az elveszített személyt olyan tulajdonságokkal is felruházzák, amelyekkel nem is rendelkezett.
Nem tudnak új kapcsolatot létesíteni, mert az új partner apró hibáit is felnagyítják, görcsösen ragaszkodnak a múlthoz, mindenkiben az exet keresik, és azt képzelik, hogy az egykor szeretett társ volt csak tökéletes számukra.
A legszomorúbb az, hogy sokaknak emiatt a mindennapi élet is gondot okoz: nem tudnak koncentrálni a munkájukra, nyűgként élnek meg mindent, nem találják - mert nem is AKARJÁK - megtalálni az élet napos oldalát.
Pedig annyi gyönyörűség van az életben, csak nyitott szemmel kell járni!
Gyengének tartom őket, és úgy gondolom, hogy ők már sajnos betegek is.
Érzelmileg megrekedtek, félnek az újtól, a kihívásoktól, nem adják meg maguknak azt az esélyt, hogy valaha valaki mással, vagy akár egyedül is boldogok legyenek...
A cikket írta: Lizelotte
Hozzászólások
időrendi sorrend
Neked is felteszem a "gyerek" kérdést (pasi helyett)!
(Csak azért mert látom férjeitekhez nem épp szoros a kötődés.)
És itt ne öngyilkosságra gondolj, hanem hogy el tudnád-e "elengedni" valaha is?
Mert itt az írásban a kötődés szón van a lényeg -azt hiszem-, nem a pasin vagy éppen gyereken.
Az élet a legfontosabb. Senki miatt nem adnám fel. Még akkor sem, ha borús időszakaimban néha arra gondolok, hogy milyen egyszerű lenne nekicsapódni kocsival egy villanyoszlopnak, mert az mindent megoldana.
De eléggé erős bennem az élni akarás, és soha nem temetkeznék senkiért, még akkor sem, ha megszakadna a szívem. Mindig van tovább, és idővel minden fájdalom csökken. Az élet a legnagyobb érték.
(Csak azért mert látom férjeitekhez nem épp szoros a kötődés.)
És itt ne öngyilkosságra gondolj, hanem hogy el tudnád-e "elengedni" valaha is?
Mert itt az írásban a kötődés szón van a lényeg -azt hiszem-, nem a pasin vagy éppen gyereken.
És álmaid lovagja miatt temetkeznél?
De eléggé erős bennem az élni akarás, és soha nem temetkeznék senkiért, még akkor sem, ha megszakadna a szívem. Mindig van tovább, és idővel minden fájdalom csökken. Az élet a legnagyobb érték.
joboszi
De tényleg van olyan...
legyél már empatikusabb:-)
Pinokkió
Az empátiáról írtam dolgozatot, amikor a gyermekem megkérdezte:
- Hogyhogy arról írsz ami neked nincs is??? :)
De dolgozom magamon!
Komolyan!
:)
És álmaid lovagja miatt temetkeznél?
A férjem is mindig azt mondja, hogy nem akarna nélkülem élni. Na, én viszont igen. Szerintem sem kéne az embernek eltemetnie magát a másikkal. Az más kultúrákban dívik.
Egy kemény nőtől mit vársz?
:)
L.
legyél már empatikusabb:-)
Pinokkió
Húha!
Ez kemény volt Lizelotte.
Az érzelmi kötődés egy férj-feleség szerelemben -szerintem-, akár egy anya-gyerek szintű érzelmi kötődés szintjét is elérheti (persze máshogy).
Innentől meg...
Üdv,
Pinokkió
:)
L.
Ez kemény volt Lizelotte.
Az érzelmi kötődés egy férj-feleség szerelemben -szerintem-, akár egy anya-gyerek szintű érzelmi kötődés szintjét is elérheti (persze máshogy).
Innentől meg...
Üdv,
Pinokkió