Ez a közös gyertyatartónk

Látogatók száma: 41

Mindig is Adél keresztje szerettem volna lenni...csak valaki...Szeretlek, te kis Köcsög...nem tudsz lejönni a hintaszékes Valóról?

Rám se merjél nézni...ezért élek-halok...hogy aláírhassam az ablakomat...de az én aláírásom nem ér semmit...csak a valóság. Elindult a fiú az álmok útján. Paradox de így van! Ezért élek, hogy ne szűnjön meg Júna! Nem is merem leírni a nevét...de leírtam. Az ezüst, arany, fekete-fehér...Nem ér semmit a zászló! Eltévedtem, mindig csak kis hal leszek. Ebben a kertben hányni szent, és kerub maradok...csalóka színű-e a kertem...A sárga rózsa! Nem tudsz leírni, kalapos...Sosem leszek semmi nélküled...mert megvakultam...Láss, aláássa - gazdáját! Ezért maradtam, aki mindig is voltam...mert nem tudjátok leírni, amikor kirakom a rézit, vagy a Ferit...
-Ezért azért is maradok, mert mindig is itt voltam, sírásom...
-Sírásomért jöttem...milyen a kazán? Kovács isten, itt is ott is...az szent...
-Meg szeretnél halni a szerelemért? Nem talán, nem - Na menj...Amit nem tudsz felülírni, hogy Hermész, megőrül...még miattad is...!
-Ezért semmit nem kapsz ajándékban, semmikor! Szóval a semmi, szent a tábla...
-Le kellett buknom! Ezt szívod meg ma sem szent a fáklya...! Sajnálom, nagyon
-Leila!
...

-Üdv - Léna

támogatóink