újabb események régebbi események további események
08:55
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
08:53
Tündér módosította a naplóbejegyzését
08:50
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
08:45
Tündér módosította a naplóbejegyzését
08:43
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
08:40
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
08:37
Tündér módosította a naplóbejegyzését
08:36
Tündér módosította a naplóbejegyzését
08:35
Tündér módosította a naplóbejegyzését
17:36
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
06:46
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
17:40
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Ez nem igazság!

Látogatók száma: 64

Mióta készülök már és semmi… mindenki ül a babérjain… hát nem tudják, hogy én is változtatni szeretnék az életemen? Nekik sikerült!!!

Végig szenvedem a procedúrát, ahogy hetek óta készülődik már a nagy eseményre a szomszédasszonyom. Csak róla tudok beszélni, mert ennek is története van, hogy miért róla. Nem beszéltem eddig, mert itt volt a közelemben. De most már, hogy csak percek választanak el attól, hogy végleg megszabadulok tőle, már nyugodtan szidhatom. Szidhatnám! Mert milyen érdekes, most nem jut semmi rossza az eszembe róla. Csak a jó.

Egyre az jár a kis agyamban, mi lesz, ha nem lesz? Elmegy, és akkor kit kapok majd helyette szomszédnak. Rosszabbat, jobbat? Örök talány. Talán nem is sokára meg fogom tudni, ha akarom, ha nem. Meglepetés.
Majd a szövetkezet gondoskodik róla.

Harminc év. Csekélység, gondolnák azok, akiknek nincsenek szomszédaik, mert sikerült úgy rendezniük az életüket, hogy külön álló, önálló, frekventált helyen lévő kis, vagy akár nagy családi házban kezdték el az életüket. Hát itt nem így történt.

Hétköznapi eset, mint minden, ami egyszer elkezdődik. Elvette, megetette, elitta, kirúgta, elment. Visszavette, megetette, felöltöztette, használta, eldobta. Dehogy dobta. Hát ez az. Rájött, hogy egy értékes embert veszítene el. Valamiért szerette.

Ezért aztán megtartotta, másodszor is. Jól járt vele. Mint kívülálló én csak tudom. Láttam nap, mint nap görnyedten, törődötten hazatántorogni. Honnan jött vajon, hát persze, a leendő otthonukból, a szőlőből. Azt építgette szorgalmasan egy fél életen át. Kitartó volt ez a férfi.

A kisujjából kirázta a gürcöt. Igaz, a másik se volt kutya, tudta hová teszi magát. Mert jó volt a szerető, a barát, arra igen, hogy rájöjjön semmi sem olyan, amilyennek látszik, vagy csak hitte.
Mindig jobb a biztos, a megszokott, a gyerekei apja. Igen ő az, vele fogja befejezni az életét. Így döntött. Jól tette.

De még az odébb van. Először itt hagyja ezt a kertvárosi gettót, és persze engem, a szomszédasszonyát. Ez kicsit most bánt. Majd elfelejtem. De muszáj?

*
Ma van a nagy nap. Bútorszállítók jönnek-mennek. Eddig nem látott, vagy csak ritkán látott rokonok cipekednek és egy ember hangját hallom megint, a szomszédasszonyomét. Irányítani azt mindig is tudott. Tedd ide, vidd oda. Házmester volt. Nagy ember. Kis pénzért! Épp, hogy megélt. De jól csinálta, azt meg kell hagyni. Kevesen követték volna a példáját, hogyan lehet a semmiből pénzt varázsolni. Ahhoz nagyon értett. Pedig nem látszott rajta.

Ők egy család. Nem a legnagyobb, de éppen elég, ha azt vesszük két gyerek, egy volt férj, felújítva, egy lelakott házmesteri lakás és egy új világ előtt áll éppen, az álmai megvalósítása előtt. Keveseknek sikerül. De nekik igen.

Alkalmi vásárlás volt. Megérte, azt mondja. Zsebedomb. A világ közepe, a számára. Ott, kint, ahová csak az mehet, akit ő beenged, annyi hívatlan vendég után, akik csak úgy betörtek az életébe, az otthonába nap, mint nap, végre fel fog tudni lélegezni. Hány évet kellett erre várnia, harmincat? Hát igen. Ő az én szomszédasszonyom. A mai nappal nyugdíjas ő is.

Minden jó, ha jó a vége. Mondtam, ne idegeskedjen. Megszabadul egy csomó hívatlan vendégtől. Tőlem is. És egy olyan világba csöppen, amit megint csak neki kell majd napra készre hoznia, hogy végre jól érezhesse magát a bőrében. Ott kint, az ő birodalmában. Erre várt egész életében. Egy majdnem családi házra, ahol nagyságos asszony lehet, ha a férje is úgy akarja. Dehogy akarja.

Talán ő is álmodott valamit. Valami hasonlót, amit az egyszer elhagyott és újra megtalált felesége megvalósított a számára. Mert az álmok igenis valóra tudnak válni, ha az ember nagyon akarja.

*
Elcsendesedett a lépcsőház. Az ajtó bezárva. Üres már a szomszéd lakása.
Hol vagy Zsuzsa?... El sem köszöntél?

A cikket írta: zsoltne.eva

4 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

Szia Éva!
A szomszédasszonyodnak teljesülhetett a vágya, ennyi év után új otthont teremtett magának. Biztosan sokat dolgozott azért, amit elért. Remélem az új szomszédoddal jól kijössz majd, mert egy házsártos, rosszindulatú ember nagyon meg tudja keseríteni a körnezete életét.

puszillak

heleenke

megtekintés Válasz erre: Divi Éva

Tetszik. Igazi tömb lakás hangulat. Ezek a bérházak olyanok mint egy szálló, a lakók jönnek, mennek. Van aki bérel, van aki a sajátba szenved. Mire megismered, vagy csak ismernéd, már más lakik helyette, mire esetleg megszereted elmegy egy jobb életbe, vagy magán körzetbe.
Látom én is eleget.
Igaza van Pinokkiónak, ha szeretett visszajön meglátogat. Ha nem, majd lesz más, aki szeret, vagy megszereted, vagy éppen sem. Ki tudhatja ebben a kavalkádban. Lesz valami, addig itt vagyunk mi, akik olvasunk és kedvelünk. Üdv Éva.

Hát persze, hogy visszajön, vagy ha nem akkor én megyek hozzá Zsebedombra. :-)

Nagyon szép helyre megy, minden vágya ez volt és teljesült. Igaz, nem kis energiájába tellett. És a kettő együtt, hogy végre nyugdíjba ment, aztán innen el. Sikerült. Készült rá.
Most festik a lakást, mert úgy veszi át a szövetkezet. A fene a jó dolgát, pedig tiszta volt. De hát, szabály az szabály.
Tudod mennyi a fuvardíj? 40 ezer forint. És még ez volt a legolcsóbb. Erre gyűjtött. :-)
Bagóért dolgozott harminc évet. Nem mertem megkérdezni mennyi a nyugdíja. :-)
Tetszik. Igazi tömb lakás hangulat. Ezek a bérházak olyanok mint egy szálló, a lakók jönnek, mennek. Van aki bérel, van aki a sajátba szenved. Mire megismered, vagy csak ismernéd, már más lakik helyette, mire esetleg megszereted elmegy egy jobb életbe, vagy magán körzetbe.
Látom én is eleget.
Igaza van Pinokkiónak, ha szeretett visszajön meglátogat. Ha nem, majd lesz más, aki szeret, vagy megszereted, vagy éppen sem. Ki tudhatja ebben a kavalkádban. Lesz valami, addig itt vagyunk mi, akik olvasunk és kedvelünk. Üdv Éva.
Tetszik. Igazi tömb lakás hangulat. Ezek a bérházak olyanok mint egy szálló, a lakók jönnek, mennek. Van aki bérel, van aki a sajátba szenved. Mire megismered, vagy csak ismernéd, már más lakik helyette, mire esetleg megszereted elmegy egy jobb életbe, vagy magán körzetbe.
Látom én is eleget.
Igaza van Pinokkiónak, ha szeretett visszajön meglátogat. Ha nem, majd lesz más, aki szeret, vagy megszereted, vagy éppen sem. Ki tudhatja ebben a kavalkádban. Lesz valami, addig itt vagyunk mi, akik olvasunk és kedvelünk. Üdv Éva.

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva

Kedves Pinokkió!

Naaaaa! Ezt most miért? Ennyi és kész? :-)

De te ugye elköszönsz, mielőtt költözöl? :-)

Pussz,
Éva

:-)
Néha az ember - örömében, bánatában - nem gondol mindenre és mindenkire. Ezt ne ródd fel neki! Majd egyszer jelentkezni fog..., ha szeretett!
Én soha nem hagylak itt benneteket!
Üdv,
Pinokkió

megtekintés Válasz erre: Pinokkió

Szia Éva!
Elment és kész, boldog volt és kész, nem gondolt rád és kész:-)
Üdv,
Pinokkió

Kedves Pinokkió!

Naaaaa! Ezt most miért? Ennyi és kész? :-)

De te ugye elköszönsz, mielőtt költözöl? :-)

Pussz,
Éva
Szia Éva!
Elment és kész, boldog volt és kész, nem gondolt rád és kész:-)
Üdv,
Pinokkió
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: