Farkasból lett áldozat - Alíz tollából

Látogatók száma: 42

Talán nem vagyok igazán magamnál, lehet nem is kéne megírnom, hogyan találkoztam életem igazi értelmével...magyarul a húzd a fáklyát, vagyis indulhat a fáklyás menet nem mindig értettem. De olyan bizarr családban élek, hogy nem hagyhattam ki...

nem hagyhattam ki a menetelést a porban, a sárban, mert nem magam alá pisilek, csak itthon diplomatikusan dobtam ki a pénzt a legális szerre, mert az apám az az apám: a maffia. Maga a maffia, és nem lehet elvonási tünetek nélkül bulizni, mert akkor már inni fogok, és ha iszom akkor nem lesz tünet, csak helyszíni érzéstelenítés a jól bevált programmal. Most irtom ki magam körül a családi idillt, és jól érzem magam, habár vizsgákra készülök, és nem tagadom sok pénzbe kerültem a szeretteimnek. Nem értem miért nem szerettek, miért nem foglalkoztak többet a lelki világommal. Úgy gondolom, ha kevés egy emberöltő megismerni a választottunkat, még kevesebb időd van, hogy igazi élményre, szerre tegyél szert. Vagyis azok a szülők, akik nem tudják, hogy belőlük indul ki minden és hozzájuk tér vissza, azt tudom mondani, tényleg csak a házi patkánynak és a cellában élő királykisasszonyoknak tudnak ellentmondani. Mert tény, hogy a tekintetemben nincs könnyű vagy nehéz halál...!Sokat morfondírozom ezen, már talán négy-öt éve, hogy nincs kivel megbeszélnem a lelki problémáimat, nem bízom senkiben és nem is tudok olyan erkölcsi neveltetést adni a gyerekeimnek, amilyet ismerek! Mert, egyrészt antiszociális volt a családom, és csak a pénzt kereste...a hűség, amit egy ember iránt táplálok, hogy életem végéig a nagy és kis család is majd megeszi egymást a féltékenységtől...egészséges...egészséges féltékenység, hisz én már paranoid vagyok és nem akarok egyedül a macskámmal végignézni egy élethosszig tartó tanulást, mert nem vagyok más, mint egy felhőkarcolóba zárt kis gerinctelen!Én annak mondom magam! Igen is és nem is, mert egyfelől nem tudom milyen lenne, ha nem lenne betevőnk és nem tudom milyen lehet hálásnak és hűségesnek lenni azért amit adott nekem a jövő. Talán semmit nem tudok majd felmutatni, és tényleg a pénz kidobása direkt az ablakon, hogy megbosszuljam, de hát az enyém. Az én bosszúm rosszabb! Egy gyerek bosszúja rosszabb, mint egy felnőtté, mert ezt tanulja, és elsajátítja olyan szinten, hogy a szülők alias nevelők, gondviselők nem viselik azt a gondot 10 év után sem magukon, amit én elkövettem és ezzel a sírt ásom egyik kézzel másikkal pedig a tollat fogom! Vizsgára és tanulásra felvértezve szeretnék még emellett sportot űzni, mondjuk divatból capoeirazni és kész! De hát mi lenne szerencsésebb, ha eltűnik a kismacska avagy a betegből lett bárány, bárányból lett farkas, farkasból lett áldozat?!

A cikket írta: Alice

támogatóink