Fenn és lent
Látogatók száma: 76
Egy fiatal ismerősöm mesélte:
Már két éve éltek együtt, tervezgették a jövőt.Feri és Zsóka szerették egymást, úgy gondolták, ahhoz, hogy boldogok legyenek, nem szükséges papír. A kapocs egymás iránt érzett szerelmük volt, és ha majd gyermekük születik, akkor mégis megpecsételik boldogságukat házasságkötésükkel. Ezt megbeszélték egymással.
A két együtt töltött év töretlen volt, semmi jel nem mutatott arra, hogy ezt a boldog kapcsolatot bármi is veszélyeztetné.
Aztán egy reggel Zsóka arra ébredt, hogy párja nincs mellette, Ferit mintha a föld nyelte volna el, ruháival, személyes dolgaival együtt eltűnt.Zsóka fel sem tudta hirtelen fogni, mi történt, arcát kezeibe temette, csendesen sirdogált, rájött, hogy elhagyták.Egy szó, egy üzenet nélkül.
Váratlanul érte ez a szakítás. Mi történt, mivel bánthatta meg ennyire Ferit? Hiába töprengett, semmi nemjutott eszébe. Vagy egy harmadik személy áll a szakítás mögött? Tulságosan boldog és elégedett volt, nem vette észre, hogy valami nincs rendben?
Nézte magát a tükörben, semmit nem változott az utóbbi két évben.
Napokig ki sem ment a lakásból, étvágya sem volt, csak gubbasztott a heverőn és úgy érezte, ezt a szakítást talán túl sem éli.A rengeteg szép élmény egyre ott tornyosult lelki szemei előtt, nem értette, miért hagyták el.
Nem tudta, hogy szenvedéseinek ez még csak az első időszaka.
Napokig, hetkig a szomorúság és a düh viaskodott benne. Egyre mélyebbre került, eljutott addig a pontig, amikor már nem volt lejebb.
Remélte, hogy ez az állapot nem tarthat örökké.Időt kell adnia magának, amig a sebek begyógyulnak.
Aztán,-ahogyan az idő telt, elkezdett a mélypontról felemelkedni...
Lassan visszatért a régi, csendes hétköznapokba, ma már úgy gondolja, ez a történés edzettebbé, erősebbé tette.
Néha már mosolyog, vagy elejt egy-egy könnycseppet, mikor kedvesére gondol, mint most is, aztán már csak azt kérdezi magától, minden keserűség és dac nélkül: -hogyan is tudtam egy ilyen embert szeretni?
De az élet nem kérdez,bármi megtörténhet, nemcsak az örömöket, boldog pillanatokat, de a mélységeket is meg kell tapasztalnunk ahhoz, hogy megtudjuk, mennyi erő rejlik bennünk..
B Ilona Tóthné
Kép: Net
A cikket írta: Ilona
Hozzászólások
időrendi sorrend
Tökéletesen igazad van abban, hogy a mélységeket is meg kell tapasztalnunk... csak így leszünk képesek a fájdalmainkon túllépve élni tovább. Főhősöd is kereste az okot, elsősorban magában. Nem jó helyen kutakodott... Félreismerte ezt a Ferit.
Örülök, hogy a végén sikerült megtalálnia magát... :-)
Mindenre van magyarázat, csak vannak emberek, akik a könnyebbet, a nemtelen eszközt választják, így lelépni?... mert nincs bennük becsület, mondhatnám gyáva mód megfutamodnak egy lehetséges későbbi nehézség elől... Nem tudja vállalni még a saját tettét sem. Az ilyen ember semmit nem érdemel, mégis emlékezünk rá... Negatívan. :-(
Puszi!
Éva
puszi: Klári
Kedves Ilona!
Ez nem férfi, csak egy féreg, aki így képes lelépni! Azt hiszem, jót tett Zsókával, hogy most lépett le.
Üdv: Yolla
Lám, az élet sokszor a javunkra dönt, még akkor is, ha momentán úgy érezzük, igazságtalanul. Szerintem is jót tett Zsókával,ki tudja mi történik, ha már egy gyermek megszületik..Hány nőt otthagynak egy gyerekkel! :(
Köszi, hogy elolvastad! :)
Puszim, Ilona
Tökéletesen igazad van abban, hogy a mélységeket is meg kell tapasztalnunk... csak így leszünk képesek a fájdalmainkon túllépve élni tovább. Főhősöd is kereste az okot, elsősorban magában. Nem jó helyen kutakodott... Félreismerte ezt a Ferit.
Örülök, hogy a végén sikerült megtalálnia magát... :-)
Mindenre van magyarázat, csak vannak emberek, akik a könnyebbet, a nemtelen eszközt választják, így lelépni?... mert nincs bennük becsület, mondhatnám gyáva mód megfutamodnak egy lehetséges későbbi nehézség elől... Nem tudja vállalni még a saját tettét sem. Az ilyen ember semmit nem érdemel, mégis emlékezünk rá... Negatívan. :-(
Puszi!
Éva
Puszim, Ilona
Ez nem férfi, csak egy féreg, aki így képes lelépni! Azt hiszem, jót tett Zsókával, hogy most lépett le.
Üdv: Yolla
Örülök, hogy a végén sikerült megtalálnia magát... :-)
Mindenre van magyarázat, csak vannak emberek, akik a könnyebbet, a nemtelen eszközt választják, így lelépni?... mert nincs bennük becsület, mondhatnám gyáva mód megfutamodnak egy lehetséges későbbi nehézség elől... Nem tudja vállalni még a saját tettét sem. Az ilyen ember semmit nem érdemel, mégis emlékezünk rá... Negatívan. :-(
Puszi!
Éva