újabb események régebbi események további események
19:45
Tündér módosította a naplóbejegyzését
21:15
zsoltne.eva új cikket töltött fel
17:19
wadbikaiy válaszolt egy szavazásra
17:19
wadbikaiy új cikket töltött fel
17:13
wadbikaiy új bejegyzést írt a naplójába
16:03
Black Ice módosította a cikkét
15:37
Black Ice új cikket töltött fel
07:20
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
16:53
Új cikk került fel a weboldalra
14:57
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
12:27
Black Ice módosította a cikkét
12:12
Black Ice új cikket töltött fel
16:04
Új cikk került fel a weboldalra
17:25
Új cikk került fel a weboldalra
14:47
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
13:34
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
12:16
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
11:46
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
05:42
wadbikaiy új cikket töltött fel
05:35
wadbikaiy új bejegyzést írt a naplójába

Háborgó lélek

2017. július 22. - Látogatók száma: 63

Nyár közepe van. Elég forró ahhoz, hogy megszomjazzak, és ha kimegyek a kertbe, ha csak egy órára is, de bekapcsolom a hűtőt és beteszem a fagyasztóba rövid időre a vizet is, mert egy óra múlva már ihatatlan meleg lenne, mint ahogy a sör is, amit csak azért iszom meg még frissiben az alatt a két óra alatt, mert ugyanerre a sorsra jutna... Valamit enni is kellene közben, de megnyugtató, ha nem ott olvadozik a hűtő tetején az a pár darab szendvics, addig is, amíg rá kerül a sor.., mit kerül, legtöbbször vissza a hátizsákomba idő híján.

Nem mindenki gondolkodik így, és mélyen felháborít, hogy annyi kihagyott év után az összes, amivel elő tudott rukkolni, megkínálni a lányát a rezidenciáján, egy kétdecis műanyag flakonban asztalon hagyott, vagy felejtett melegre „hűlt” víz volt. Hol élünk?! A sivatagban? Ha ezt tudtam volna, viszek egy üveg ásványvizet..

Mint ahogyan attól az új helyzettől sem ért igazán fülig a szám, hogy kénytelen-kelletlen el kellett fojtanom magamban az érzéseket, félretenni a saját sérelmeimet, amik közben előjöttek és nem nézni mást, mint hogy apa és lánya örül ennek a kései találkozásnak. Nem volt más szerepem, mint asszisztálni, nehogy valamelyikük mimóza lelkébe véletlenül belegázoljak azon egyszerű kérdést feltéve, „hol a jó francba, fenébe voltál ennyi ideig?” Rengeteg kérdésem lett volna, és arra választ kapni és szörnyű érzés az önmegtartóztatás, nehogy már elriasszam, ha végre élve előkerült. Mert az csak egy dolog, hogy erre is gondolni merészeltem, talán már nem is él. Szerencsére csak megöregszünk, és az élet ránk nyomja a bélyegét, észrevétlen rakódnak ránk a felesleg kilók, hogy már szusszanni sem tudunk a végén és azon kapjuk magunkat, hogy le kéne fogyni, csakhogy az sem megy ám egyik napról a másikra, nem egyszerű, és ugyan ki az, aki jól érzi magát a bálna súlyától, eldeformálódott testétől már annyira szenved, hogy még a saját lánya sem ismeri fel úgy elsőre..

Jól felfogott érdekemben tehát nem teszem szóvá, óvatosan, nehogy észrevegye, közben leesett az állam, amikor megláttam, mert volt egy sejtésem, hogy mindez nem rendelésre történhetett és nem azonnal. Háborog a lelkem viszont, mert valaki csak úgy egyik napról a másikra nem változhat meg olyannyira, hogy azt kelljen gondolnom, a saját „idesanyád”, ha élne és látna sem ismert volna fel, nem beszélve a lányodról”..

Végül is nem az én tisztem megítélni mit tett, vagy nem azért, hogy ennyire megváltozott külsőleg. Nem nekem fáj. Hát az istenkém talán így büntette tetteiért!? Nehezen mozog, így legalább nem ugrándozik többé fel s alá - nem mintha hetven fölött olyan nagy ugrándozós kedvében lehetne bárki is -..

Az első megrázkódtatáson túltettem magam látva lányomat mennyire nem érdekli ez a nüánsznyi külsőség, a sajátja sem - de az más kérdés - nem ám az apjáé, akivel végre találkozott és ennek örül. Jobbnak láttam ezért takarodót fújni és félreállni az útjukból, no nem annyira, hogy ne legyek időnként azért képben, mert hallom ám, ahogy mondogatja, hogy majd az anyád elhoz, meg vissza is visz.., ki viszi hová és miért, de főleg, hogy meddig? Akár maradhatna is. (Nem mintha nem esett volna jól, ha az a valaki, aki pár órára „megszabadítana” tőle, éppen az apja lenne, de azt hiszem erről már késő, vagy még korai ábrándozni.)

No, ettől háborog a lelkem, csak a humorom el ne vesszen. No itt tartunk most és fogalmam sincs hogyan kellene viselkednem, mert ilyenben még nem volt részem.

A cikket írta: zsoltne.eva

5 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2018. április 11. 20:07

megtekintés Válasz erre: Anyu - 2018. március 25. 15:08

Bizony én is alig várom már!
Puszi

Szia anyu!

Ma kint voltam a "béke szigetemen". Ne tudd meg, vagy inkább mégis, mert írtam egy naplóbejegyzést az ügyködéseimről, milyen csodálatos időt fogtam ki. Soha jobbkor, de elvégeztem a legszükségesebb munkákat... a többi már gyerekjáték! :-)

Puszi
2018. március 25. 15:08

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva - 2018. március 21. 21:48

Nem baj anyu, mindkettőnknek megvan a béke szigete, ahol majd a lelkünk lecsendesül. Ott nem fog háborogni a lelkem, nem lesz rá idő. Csak már ott tartanánk?!

Puszi!

Bizony én is alig várom már!
Puszi
2018. március 21. 21:48

megtekintés Válasz erre: Anyu - 2018. március 21. 19:05

Évám!

De jó lenne ha már nyár lenne és valahol a szabadban összeülhetnénk és jól kibeszélhetnénk a keserveinket(adott esetben a gyerekeinket)! :D Azt hiszem mindannyiunknak lenne mit mesélni.
Megértem milyen nehéz így összezárva,akarva,akaratlan.Fel a fejjel!
Puszi

Nem baj anyu, mindkettőnknek megvan a béke szigete, ahol majd a lelkünk lecsendesül. Ott nem fog háborogni a lelkem, nem lesz rá idő. Csak már ott tartanánk?!

Puszi!
2018. március 21. 19:05

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva - 2018. március 18. 09:58

A helyzet az, hogy én vagyok leginkább azon felháborodva, hogy kihangosítva beszél, bárkivel és közben jön, megy...
Kifejezetten kértem rá többször, ezt ne tegye, mert nekem ez nem kellemes..., annak sem, akivel éppen beszél...
Érti vagy sem, de ez már többször is előfordult. Tehát nem én akarom ezt így! Legtöbbször akkor szerzek erről tudomást, és a másik félről, akit hívott, amikor már benne van egy beszélgetés kellős közepébe... susmusra figyelek fel...

Amit egyebekben mondasz a gyerek szemszögéből (esetemben már egy felnőtt nő) - sajnos - tisztában vagyok vele, hogy számára még, ha rossz is, ez a jó...
Számomra viszont az lenne a jó, ha ebből kimaradhatnék. Túlnőtt ez már a "kötelességemen", azt hiszem..., de legalább lenne benne annyi önállóság, hogy ezt tőlem függetlenül bonyolítaná le... Képtelenség ennek a kivitelezése, de ez az igazság! Ördögi kör!

Évám!

De jó lenne ha már nyár lenne és valahol a szabadban összeülhetnénk és jól kibeszélhetnénk a keserveinket(adott esetben a gyerekeinket)! :D Azt hiszem mindannyiunknak lenne mit mesélni.
Megértem milyen nehéz így összezárva,akarva,akaratlan.Fel a fejjel!
Puszi
2018. március 21. 13:22

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva - 2018. március 18. 09:58

A helyzet az, hogy én vagyok leginkább azon felháborodva, hogy kihangosítva beszél, bárkivel és közben jön, megy...
Kifejezetten kértem rá többször, ezt ne tegye, mert nekem ez nem kellemes..., annak sem, akivel éppen beszél...
Érti vagy sem, de ez már többször is előfordult. Tehát nem én akarom ezt így! Legtöbbször akkor szerzek erről tudomást, és a másik félről, akit hívott, amikor már benne van egy beszélgetés kellős közepébe... susmusra figyelek fel...

Amit egyebekben mondasz a gyerek szemszögéből (esetemben már egy felnőtt nő) - sajnos - tisztában vagyok vele, hogy számára még, ha rossz is, ez a jó...
Számomra viszont az lenne a jó, ha ebből kimaradhatnék. Túlnőtt ez már a "kötelességemen", azt hiszem..., de legalább lenne benne annyi önállóság, hogy ezt tőlem függetlenül bonyolítaná le... Képtelenség ennek a kivitelezése, de ez az igazság! Ördögi kör!

Igen, arra gondoltam, hogy talan figyelned kell, hogy miket telefonal, aminek barmilyen oka is lehet. Oke, akkor ezt rosszul gondoltam.

Nagyon is megertelek (sokra mesz vele :) ) mert az ember elvarna annyit a csaladtagoktol, a felnott gyerekektol is egy ido utan, hogy tartsak tiszteletben a privat szferajat, es ne locsoljenek ra olyasmit, amire nem kivancsi. Szerintem nagyon varhatod mar a jo idot, hogy mehess vegre a kertedbe. :)
2018. március 18. 09:58

megtekintés Válasz erre: Cathy - 2018. március 18. 08:58

Kicsit agyaltam ezen, lehet kicsit tul is agyaltam, de nem lehet, hogy a csemeteknek is van egyfajta elvarasa arrol hogy milyen a szamara idealis apa (egyaltalan szulo)? Amig a gyermek ezt az idealist latja a szuloben, addig rajong erte. Es a gyermek ebbol a szempontbol olyan, mint a szerelmes ember, aki azt latja a szerelmeben, amit latni akar. Ezert nehezen ebred ra, hogy ez a pasi, vagyis ez az apa nem az az apa. Az is eleg teher lelkileg, amikor az ember rajon, hogy ez a pasi nem az, aki az almaimban szerepel, hat meg akkor, ha az ember az apjarol ismeri fel, hogy nem o az idealis. Inkabb fel sem ismeri. Nem egyszeru a gyermeknek sem.

Mindenesetre nem egy gral lovag a gyermeked apja, ahogy irod. Az nem segitene, ha nem kihangositva beszelne a lany az apjaval? El tudom kepzelni, hogy van kulonos oka, amiert nem, de talan a lanyodnak jol esne, ha ez egy privat szfera lenne szamara. Felteve, persze, ha ez lehet egyaltalan.

A helyzet az, hogy én vagyok leginkább azon felháborodva, hogy kihangosítva beszél, bárkivel és közben jön, megy...
Kifejezetten kértem rá többször, ezt ne tegye, mert nekem ez nem kellemes..., annak sem, akivel éppen beszél...
Érti vagy sem, de ez már többször is előfordult. Tehát nem én akarom ezt így! Legtöbbször akkor szerzek erről tudomást, és a másik félről, akit hívott, amikor már benne van egy beszélgetés kellős közepébe... susmusra figyelek fel...

Amit egyebekben mondasz a gyerek szemszögéből (esetemben már egy felnőtt nő) - sajnos - tisztában vagyok vele, hogy számára még, ha rossz is, ez a jó...
Számomra viszont az lenne a jó, ha ebből kimaradhatnék. Túlnőtt ez már a "kötelességemen", azt hiszem..., de legalább lenne benne annyi önállóság, hogy ezt tőlem függetlenül bonyolítaná le... Képtelenség ennek a kivitelezése, de ez az igazság! Ördögi kör!
2018. március 18. 08:58

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva - 2018. március 17. 11:23

Köszönöm a lehetőséget, mert egy-egy ilyen mondattal, amit most tőled kaptam és már nem először, rövid időn belül segíteni tud, hiszen eredetileg is ez volt a fő célja.
Nem számít, ami volt elmúlt, be kell látnunk. Most ezt kell szeretni!

Igazad van sajnos, de mindaddig, amíg a lányom észre nem veszi, milyen beállítottságú ez az ember, résen kell lennem, mint a minap, nőnapon nem voltam elég figyelmes, nem tudtam megakadályozni, hogy ne hívja fel az apját, pont ezen a napon, mert ez még nálam számít... aki mégcsak nem is méltatta, ellenkezőleg...

Volt képe úgy válaszolni, majd, ha apák napján őt köszöntjük... Búcsúzóul "Sokan vagyunk a vonalban!" felkiáltással, miután észrevette a kihangosítást, ott matatok a háttérben, elköszönt a lánytól. Véletlenül se többes számot használt. Hát apa az ilyen?! :-(

Kicsit agyaltam ezen, lehet kicsit tul is agyaltam, de nem lehet, hogy a csemeteknek is van egyfajta elvarasa arrol hogy milyen a szamara idealis apa (egyaltalan szulo)? Amig a gyermek ezt az idealist latja a szuloben, addig rajong erte. Es a gyermek ebbol a szempontbol olyan, mint a szerelmes ember, aki azt latja a szerelmeben, amit latni akar. Ezert nehezen ebred ra, hogy ez a pasi, vagyis ez az apa nem az az apa. Az is eleg teher lelkileg, amikor az ember rajon, hogy ez a pasi nem az, aki az almaimban szerepel, hat meg akkor, ha az ember az apjarol ismeri fel, hogy nem o az idealis. Inkabb fel sem ismeri. Nem egyszeru a gyermeknek sem.

Mindenesetre nem egy gral lovag a gyermeked apja, ahogy irod. Az nem segitene, ha nem kihangositva beszelne a lany az apjaval? El tudom kepzelni, hogy van kulonos oka, amiert nem, de talan a lanyodnak jol esne, ha ez egy privat szfera lenne szamara. Felteve, persze, ha ez lehet egyaltalan.
2018. március 17. 11:23

megtekintés Válasz erre: Cathy - 2018. március 16. 19:29

O, es en is tudok valaszolni! :) Igen, sajnos, te hiaba tudod, hogy milyen a gyermek apja, amig a gyermek erre nem jon ra magatol, addig, igen, bele lehet orulni. :(

Ertem en, hogy a kozossegi portalon is lehet beszelgetni, de nem igy, nem ennyire oszinten, meghitten. Orulok, hogy megmaradt ez a kiskapu. :)

Köszönöm a lehetőséget, mert egy-egy ilyen mondattal, amit most tőled kaptam és már nem először, rövid időn belül segíteni tud, hiszen eredetileg is ez volt a fő célja.
Nem számít, ami volt elmúlt, be kell látnunk. Most ezt kell szeretni!

Igazad van sajnos, de mindaddig, amíg a lányom észre nem veszi, milyen beállítottságú ez az ember, résen kell lennem, mint a minap, nőnapon nem voltam elég figyelmes, nem tudtam megakadályozni, hogy ne hívja fel az apját, pont ezen a napon, mert ez még nálam számít... aki mégcsak nem is méltatta, ellenkezőleg...

Volt képe úgy válaszolni, majd, ha apák napján őt köszöntjük... Búcsúzóul "Sokan vagyunk a vonalban!" felkiáltással, miután észrevette a kihangosítást, ott matatok a háttérben, elköszönt a lánytól. Véletlenül se többes számot használt. Hát apa az ilyen?! :-(
2018. március 16. 19:29

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva - 2018. március 16. 08:21

Szia Cathy!

Csak kíváncsi voltam, lehet-e még egymáshoz szólni itt az írásomnál. Most is háborog a lelkem és nincs senki, akinek kiönthetném a szívem... mert ne hidd, hogy azóta, hogy találkozgatnak egymással, bármi is változott volna. Ellenkezőleg. Megnyílott egy felület, amin keresztül bánthat bennünket. Ennek szeretnék véget vetni, mégsem lehet, mert annyi gerinc sincs az apjában, hogy megmondja, csak véletlenül futottak össze, hogy a lány rá sem ismert, úgy megváltozott... Olyan kényszeredett ez az egész. A lányom mindig hívogatja, fordítva soha. Ebbe bele lehet őrülni!

Puszillak!

O, es en is tudok valaszolni! :) Igen, sajnos, te hiaba tudod, hogy milyen a gyermek apja, amig a gyermek erre nem jon ra magatol, addig, igen, bele lehet orulni. :(

Ertem en, hogy a kozossegi portalon is lehet beszelgetni, de nem igy, nem ennyire oszinten, meghitten. Orulok, hogy megmaradt ez a kiskapu. :)
2018. március 16. 08:21

megtekintés Válasz erre: Cathy - 2017. július 30. 14:56

Evike!

Nagyon megertelek. Ismerem a helyzetet mindket oldalrol. Fel nem foghattam, mit erezhetett anyam, amikor felnottkent meglatogattam apamat, akire o rettenet haragudott. Most nagyszulokent ertem meg, mert vejem teljesen kivonta magat gyerekei nevelesebol, miutan szetvaltak utjaik a lanyommal. A talalkozok megbeszelesenek a celja is az, hogy beszologasson a lanynak, vegul aztan soha nem er ra a gyerekekre a megbeszelt idopontban, es sosincs eleg penze a gyerek tartasahoz valo hozzajarulasra. Lanyom nagyon haragszik, megis tudomasul kell vennie, hogy a gyerekeknek hianyzik az apjuk, hiaba csalodnak benne ok is rendszeresen.

Nem konnyu, tudom, de valahogy tul kell tennie magat az embernek ezeken a dolgokon.

Szia Cathy!

Csak kíváncsi voltam, lehet-e még egymáshoz szólni itt az írásomnál. Most is háborog a lelkem és nincs senki, akinek kiönthetném a szívem... mert ne hidd, hogy azóta, hogy találkozgatnak egymással, bármi is változott volna. Ellenkezőleg. Megnyílott egy felület, amin keresztül bánthat bennünket. Ennek szeretnék véget vetni, mégsem lehet, mert annyi gerinc sincs az apjában, hogy megmondja, csak véletlenül futottak össze, hogy a lány rá sem ismert, úgy megváltozott... Olyan kényszeredett ez az egész. A lányom mindig hívogatja, fordítva soha. Ebbe bele lehet őrülni!

Puszillak!
2017. július 30. 21:12

megtekintés Válasz erre: Cathy - 2017. július 30. 14:56

Evike!

Nagyon megertelek. Ismerem a helyzetet mindket oldalrol. Fel nem foghattam, mit erezhetett anyam, amikor felnottkent meglatogattam apamat, akire o rettenet haragudott. Most nagyszulokent ertem meg, mert vejem teljesen kivonta magat gyerekei nevelesebol, miutan szetvaltak utjaik a lanyommal. A talalkozok megbeszelesenek a celja is az, hogy beszologasson a lanynak, vegul aztan soha nem er ra a gyerekekre a megbeszelt idopontban, es sosincs eleg penze a gyerek tartasahoz valo hozzajarulasra. Lanyom nagyon haragszik, megis tudomasul kell vennie, hogy a gyerekeknek hianyzik az apjuk, hiaba csalodnak benne ok is rendszeresen.

Nem konnyu, tudom, de valahogy tul kell tennie magat az embernek ezeken a dolgokon.

Ahogy mondod Cathy..., túl kell valahogy tenni magunkat ezen is, mint sok egyéb máson. De legalább magától került elő és nem kellett kerestetni, mert ezek után nem nyaggat napjában, hol lehet, miért nem jelentkezik?... Hagyom, had forrja ki magát, tapasztalják meg egymást, érezzék a saját bőrükön. Mert milyen az, ha valaki még ennyi elmulasztott év után sem képes úgy viszonyulni az apa-lány kérdéshez, ahogy az joggal elvárható lenne tőle... nem feltétlenül arra gondolok, hogy bőven lenne mit, mert az képtelenség. Csakhogy a lányom a kevéssel már nem éri be, ez itt a bökkenő...

Puszi!
2017. július 30. 14:56
Evike!

Nagyon megertelek. Ismerem a helyzetet mindket oldalrol. Fel nem foghattam, mit erezhetett anyam, amikor felnottkent meglatogattam apamat, akire o rettenet haragudott. Most nagyszulokent ertem meg, mert vejem teljesen kivonta magat gyerekei nevelesebol, miutan szetvaltak utjaik a lanyommal. A talalkozok megbeszelesenek a celja is az, hogy beszologasson a lanynak, vegul aztan soha nem er ra a gyerekekre a megbeszelt idopontban, es sosincs eleg penze a gyerek tartasahoz valo hozzajarulasra. Lanyom nagyon haragszik, megis tudomasul kell vennie, hogy a gyerekeknek hianyzik az apjuk, hiaba csalodnak benne ok is rendszeresen.

Nem konnyu, tudom, de valahogy tul kell tennie magat az embernek ezeken a dolgokon.
2017. július 28. 21:47

megtekintés Válasz erre: Divi Éva - 2017. július 27. 14:46

Kedves Évi !

Minden szavadadl egyet értek, és érzek is. Ugyan én annyival előrébb vagyok, hogy hosszú évekkel ez előtt a gyermekeim felvették az apjukkal a kapcsolatot, de Őméltósága engem pocskondiázott, sőt mikor nem volt otthon az új neje be sem engedte a gyerekeket. Mára már felnőtt a közös gyerekük is, és a gyerekek ugyan tartják egymással a kapcsolatot, de a családról csak egyszer egy nap beszéltek, és többet halalni sem akarnak az apuka és családja életéről sé gondjairól, mert én soha nem szóltam semmi rosszat róla, és ezt a gyerekek is megmondták Neki, hogy az anya nem bántott, te miért teszed, de ez őt nem érdekelte. Így maradtz a két gyerekem, sé féltestvérük között egy baráti kapcsolat.Olykor összejönnek és beszélgetnek, de szigorúan magán ügyekről, sé arról is óvatosan. Ez van. Nem szólok bele, mert az élet kiszámíthatatlan és nem foszthatom meg yegyiket sem attól, amit nem adhatok meg. Ők tisztelik egymást és ez a lényeg.
Üdvözöllek sé puszi éva.

Köszönöm Évi!

Ez is sokat segít, amit ide leírtál, hogy ezzel az új helyzettel meg tudjak barátkozni. A lehetőség mindig nyitva állt előtte, évtizedeken keresztül nem élt vele, nem kereste a lányát. Nekem furcsa ez az egész.
Féltem a lányt egy újabb csalódástól, mert olyan érzéseim vannak, melyek általában nem szoktak megcsalni, hogy ez az egész csak egyszerű véletlen... Azt hiszem akkor teszünk mindketten jót, ha nem hozzuk elő a múltat, ami nem könnyű, és a saját nyugalmunk érdekében erre alkalmat sem adunk egymásnak...

Puszi
2017. július 27. 14:46
Kedves Évi !

Minden szavadadl egyet értek, és érzek is. Ugyan én annyival előrébb vagyok, hogy hosszú évekkel ez előtt a gyermekeim felvették az apjukkal a kapcsolatot, de Őméltósága engem pocskondiázott, sőt mikor nem volt otthon az új neje be sem engedte a gyerekeket. Mára már felnőtt a közös gyerekük is, és a gyerekek ugyan tartják egymással a kapcsolatot, de a családról csak egyszer egy nap beszéltek, és többet halalni sem akarnak az apuka és családja életéről sé gondjairól, mert én soha nem szóltam semmi rosszat róla, és ezt a gyerekek is megmondták Neki, hogy az anya nem bántott, te miért teszed, de ez őt nem érdekelte. Így maradtz a két gyerekem, sé féltestvérük között egy baráti kapcsolat.Olykor összejönnek és beszélgetnek, de szigorúan magán ügyekről, sé arról is óvatosan. Ez van. Nem szólok bele, mert az élet kiszámíthatatlan és nem foszthatom meg yegyiket sem attól, amit nem adhatok meg. Ők tisztelik egymást és ez a lényeg.
Üdvözöllek sé puszi éva.
2017. július 22. 18:10

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva - 2017. július 22. 14:18

Köszönöm anyu!

Remélem megnyugszik végre a lelkem, ha látom, hogy jól érzik magukat egymás társaságában. Nem az számít már mi volt, csak az, ami van. Nekem már megvan a béke szigete, ahol minden körülmények között ki tudok kapcsolódni. Kívánom, hogy ők is megtalálják egyszer a magukét.

Puszi

Pontosan!Így vagyok én is a menyemmel,nem számít ami volt,csak az ami van.Az hogy az unokámnak jó legyen.Nekem is megvan a magam béke szigetem,ahol a lelkem lecsendesül.
Puszi
2017. július 22. 14:18

megtekintés Válasz erre: Anyu - 2017. július 22. 10:46

Évám!

Azt tetted,amit kellett.Háttérben maradtál,még ha nehéz volt is.Aztán a jövőt majd meglátjátok.Most nyugodj meg,ez is megvolt és kész.
Puszi

Köszönöm anyu!

Remélem megnyugszik végre a lelkem, ha látom, hogy jól érzik magukat egymás társaságában. Nem az számít már mi volt, csak az, ami van. Nekem már megvan a béke szigete, ahol minden körülmények között ki tudok kapcsolódni. Kívánom, hogy ők is megtalálják egyszer a magukét.

Puszi
2017. július 22. 10:46
Évám!

Azt tetted,amit kellett.Háttérben maradtál,még ha nehéz volt is.Aztán a jövőt majd meglátjátok.Most nyugodj meg,ez is megvolt és kész.
Puszi
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: