Haragszom rád… 10. rész
Látogatók száma: 52
Semmi sem tarthat örökké… Utolsó csepp volt ez a pohárban.
Nagyon forró lett körülötte a levegő. Most arról próbálta meggyőzni magát Denis, nem éri meg feláldozni a család békéjét, az otthona nyugalmát ilyen ember miatt, mint amilyen legújabb albérlője. Nagy darab, hülye szokásokkal, mindig beledagonyázott reggelente a fürdőkádba, de már nem is csak egyedül ő, hanem a barátnője is és ez egyáltalán nem volt ínyére, mert ami, sok, az sok. Jó, hogy tisztasági mániások, de ne az ő kárára, ez már nem fért bele a költségvetésébe.
Ahogy múlt az idő és egyre több konfliktus alakult ki albérlője és közte, kezdett elviselhetetlenné válni a légkör, ami egy ízben odáig fajult, hogy összeugrottak, volna, ha Denis barátja ezt nem akadályozza meg. Na ez volt az utolsó csepp a pohárban. Menniük kellett.
Amikor végre megszabadult tőlük, Denisnek jó időre elege lett abból, hogy idegenekkel ossza meg otthonát.
Más megoldást kell kitalálnia. Valami egészen mást.
*
Akkoriban nagyon megértették egymást a barátjával, sok időt töltöttek együtt, mert semmi nem változott, a családi béke csak nem jött össze náluk, és a távolságtartás sem vált be, hiszen mindketten jól érezték magukat egymás társaságában. Nem volt miért változtatniuk ezen. Akkor viszont, ha már ennyire, legyen jó mindkettőjüknek.
Életében bekövetkezett változás nem várt hatást hozott. Barátja jóvoltából sikerült kereset kiegészítő munkát találnia. Nem volt könnyű. Munka után egyenesen a boros pincébe találta magát, ahol át kellett gyorsan vedlenie tefussá, ide fussá, oda fussá. De ő kitartóan és ügyesen végezte a dolgát.
Megtanulta hogyan kell srégen vágni a szikkadt, másnapos kenyeret, hogy akkora legyen, mint egy férfi nagy lapát tenyere, azt megkente igazi házi zsírral, ami olyan folyékony volt, hogy … na. Ezt nagyon nem szerette, kipréselni ujjai között, és belefejni a bödönbe, hogy az utolsó csepp se vesszen kárba. A tulajdonos kérte így. Majd apróra vágott kicsit előtte állni hagyott hagymával megszórni, sózni, pirospaprikával meghinteni…. Nem győzte gyártani, olyan nagy volt a keletje az ő által készített zsíros kenyérnek… Túl jól végezte a dolgát, túl kevés fizetségért. Mint hulla érezte magát, amikor végre hazaért. Nem igazán tudott gondolni másra ettől kezdve, mint hogy aludni, aludni.
Lassan túljutott életének nehéz időszakán és amikor úgy gondolta nem lopja ő a drága idejét és nem értett a szóból a tulaj sem, hogy kevés, amit fizet, akkor bemondta az unalmast. Lesz, ami lesz, nem végzi tovább és három hónap után ismét szabadon tehette, amit csak akart. Elég volt neki a munka, a lakás és a kert. Már lassan más nem is fért volna bele.
*
A munka miatt időközben háttérbe szorított kert felé fordult ismét a figyelme, hogy folytassa a megkezdett álom kert megvalósítását. Belevetette magát a munkába és apja látva, mennyire igyekszik és mekkora vehemenciával, a segítségére sietett.
Elhatározta, majd meg is valósította, hogy a nagy diófa alá felépít egy kis házikót unokájának, Kittinek.
A meglepetése sikerült. Egy kacsalábon forgó, kis ház, egy szobácskával bőven elég volt arra, hogy most már tetővel a feje fölött megálmodott kertje paradicsomi állapotokat ígérjen.
Denis boldog volt. És tudta, hogy apja nemhiába fáradozott, mert ő meg fogja becsülni, és ettől a perctől kezdve még inkább érezte történjen bármi is az életével ott, abban a kis házban mindig menedéket fog találni. Távol a gondoktól, a problémáktól, a nagy város zajától, egy kis éden kezdett megjelenni lelki szemei előtt, ami csak az övé.
Folyt.köv.
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Nekem ez most kicsit laposabbra sikeredett. De ez nem jelenti azt, hogy egy ilyen hosszú történetnél mindig lehet egy színvonalon írni. Így kellenek is az ilyen kis pauzák a történetben.
Üdv,
Pinokkió