Haragszom rád… 13. rész

Látogatók száma: 48

Az én házam, az én váram...

A régi élet romjaira felépítették közös jövőjüket. Denis segített a férfinak megszabadulni a múlttól. Addigi otthonát megszabadította minden kacattól, mindentől, ami egy másik életet takart és tudta jól, amikor kezébe vett egy tárgyat, a másik asszony személyes dolgait, érezte még nem múlt el minden, ami a férfit a múlthoz köti.

Amikor már mindent, ami előző életére emlékeztette megsemmisítettek és elégettek, minden a szemétbe került, amire már nem maradt ideje az asszonynak eltüntetni, azt Denis tette meg, vegyes érzelmekkel. De muszáj volt, mert a vevő sürgette a dolgot.
Nem sok maradt abból, ami volt.

Tom nem sok mindent hozott magával, mint akinek van még befejezetlen dolga az életben, és csak egy átmenet, aminek még nem tudja a végét.
Minden jó lehetett volna, ha Denis nem gondol a múltra, hogy az ő élete hová is jutott.
Most itt van az a férfi, akire vágyott, akit úgy érezte szeret, de soha nem felejtette el, ami volt és nem tudta nem összehasonlítani a jelenlegi életét a régivel. És olyankor, amikor érezte, hogy valami nincs rendben kettőjük között, eszébe jutott és önkéntelenül is összehasonlította a régivel, hogy az a másik hogyan csinálta volna.
Eszébe jutott sokszor, amikor a munkahelyére igyekezett és hiába voltak együtt Tommal, most is csak egyedül érezte magát. Tom elvitte a gyereket az óvodába, később az iskolába, de mindig külön utakon jártak, soha nem együtt. Ez egy idő után nem tetszett az asszonynak. Érezte, hogy valamit meg kellene beszélniük, még sem hozakodott ezzel elő. Mi lett volna erre a válasz?

Délutánonként mindig az asszony ment a gyerekért, megbeszélték, hiszen Tomnak mindig volt valami fontos intézni valója, amiért a gyerek a nőre maradt.
Denisnek nem esett nehezére ez a tevékenység, hiszen anya volt maga is, otthon a lánya várta. Nem sok időbe tellett, hogy a két gyerek egymáshoz kötődjön. A korkülönbség nem volt akadály a lány és a fiú között, akár testvérek is lehettek volna, mindössze tíz év. Mindig együtt lógtak az ablakban. Denis hagyta, szokják egymást és örült, hogy legalább nincsenek egyedül.

A baj akkor kezdődött, amikor Tom ezt az idillt kezdte nem jó szemmel nézni. Nem akarta, hogy a két gyerek olyan közel kerüljön egymáshoz. A konfliktus a nő és a férfi között akkor kezdődött, amikor megpróbálta őket szétválasztani.
A fiú számára az időközben elkezdődött iskola is új, addig nem ismert nehézségeket okozott és az apa türelmetlensége is rá nyomta a bélyegét a délutánokra, amikor megpróbálta a fiának elmagyarázni a maga módján, hogy milyen nagy szükség van az iskolára. A módszere az, ami nem tetszett Denisnek. A fiú krokodil könnyeket hullatott mindenegyes ilyen együttlétük alkalmával és látva az ellenállását és az apa türelmetlenségét, megpróbált beavatkozni. Az anyai szív olykor többet ért el, mint az apa szigora. De nem sokáig tarthatott ez, mert az apa elég gyakran nézett a pohár fenekére, ami Denisnek egyáltalán nem tetszett.

Előfordult, hogy kénytelen volt előtte kulccsal bezárni a konyha kis szekrényét, hogy ne férjen hozzá az italhoz, mert hogy néz az ki, hogy munkába megy és előtte felhajt egy-két pohár bort. A nő akkor már érezte, hogy baj van, de ennél többet nem tehetett, hogy elzárja előle az italt. Ezzel átmenetileg elérte, hogy legalább a munkahelyére nem italosan érkezett meg. Érezte, ha ezt nem teszi meg, közös jövőjüknek annyi, mert hiába minden egyéb, ha a férfi nem tud ellenállni az italnak. A problémák mindig valahol elkezdődnek. Kettejük kapcsolatát komoly veszély fenyegette.

És akkor jött az váratlan és hirtelen hír, hogy Tom kapott egy lakást a hivataltól, egy használt lakást, amit Denis akkor még nem is igazán fogott fel, milyen meghatározó lesz hamarosan kettejük jövő kapcsolatában. De akkor még együtt örültek. És közösen a barátokkal és saját magát sokszor nem kímélve, erőn felül fogtak össze, hogy lakhatóvá tegyék az akkor még igencsak viseltes panellakást.
Azon a napon, amikor az utolsó simítások zajlottak és már csak egy pici rész volt hátra az előszoba tapétázásból Tom új lakásában, amit Denis egymaga fejezett volna be, de abbahagyott, mert egy névnapra igyekeztek, történt valami.

Denis nagyon fáradt volt és elindultak a gyerekekkel, hogy felköszöntsék a rokont.
Tom többet ivott a kelleténél...Haza indultak és az úton... ott elkezdődött.

Folyt.köv.