Haragszom rád… 15. rész
Látogatók száma: 45
Már ismét csak nő volt, aki csábítani akar…
Naponta találkoztak, de csak elmentek egymás mellett. A körülöttük lévő emberek tudták, hogy valami történt, de tapintatosak voltak és nem kérdezősködtek. Az asszony némán szenvedett és igyekezett a munkájára koncentrálni, nem foglalkozni azzal, ami történt. Ez addig, amíg elfoglalta magát többé-kevésbé sikerült is, de amint letette a lantot, ismét elkezdett dolgozni benne minden. Nem kapott választ a miértekre, magától se arra, ami történt.
Teltek, múltak a napok, a hetek, lassan közeledett az év vége, amikor hosszú szünet következik és még a férfit sem láthatja. A büszkesége, a sértettsége nem engedte tovább lépni, leragadt annál az egy mondatnál. És ebbe belekapaszkodott. Erősnek akart látszani és ez többnyire sikerült is neki, de mihelyt egyedül volt és senki se látta, nagyon szenvedett.
A férfi is tartotta magát, és nem közeledett az asszony felé. És akkor jöttek az ünnepek. A karácsony. Mint minden évben nála jött össze ilyenkor a család. A testvérek, a rokonok. De neki most ehhez egyáltalán nem volt kedve. Nem tudta feldolgozni a történteket. Mégis beszélnie kellett róla valakiknek, mert úgy érezte nem bírja már elviselni. Megpróbálták vigasztalni, de még rosszabb lett. Egyre csak azon töprengett, miért történt ez már megint, és vele. Nyomasztotta, zavarta, a család előtt is szégyellte már, hogy ismét kudarcot vallott. A házassága után, most még a társas kapcsolata sem vált be. Mégsem ismerte el, hogy benne van a hiba. Nem. Ő mindent megtett, amit lehetett, mit kellett volna még tennie?...
***
És akkor egy közeli rég nem látott rokon állított be hozzá. Ahová vendégségbe érkezett, rokonlátogatásra, ők az asszonyhoz voltak hivatalosak és magukkal hozták. A felismerés, a váratlan látogató érkezése nem kevés hatással volt az asszonyra. Miután tisztázták egymással, hogy régen volt már, amikor utoljára találkoztak, akkor is csak felületesen, szinte alig tudva egymás létezéséről,… most itt állt előtte.
Leplezetlen kíváncsisággal figyelte a férfit, aki szemmel láthatóan csinosnak volt mondható. Magasabb volt mint ő, erős testalkatú, látszott rajta, hogy kemény fizikai munkához szokott. Amikor levette zakóját és egy szál feltűrt ujjú fehér inge alatt sejteni vélte izmos testét, az asszony érezte, jobban is szeretné megismerni ezt a férfit. Még nem tudta hogyan, de akarta, ebben biztos volt. Hirtelen eltűnt arcáról a keserűség, már ismét csak nő volt, aki csábítani akar. Tudta, hogy a mai nap tartogat számára némi meglepetést. Jobban akarta ezt, mint bármi mást a világon. Ebben biztos volt. Ugyanakkor félt. Mégis bátorságot adott számára az elszántsága, hogy ezt a fekete hajú, barna szemű férfit meg akarja ismerni.
Merész lépésre szánta el magát. Ilyet még nem csinált soha. Amikor a vendégek elmenni készülődtek, akkor az asszony a férfi felé fordult és azt mondta. – Te maradj! Csak így egyszerűen és nem érdekelte a rokonok meglepett arca. Csak egyetlen dolog érdekelte, hogy a férfi hogyan reagál. És ő nem mondott nemet.
Ő már tudta, a férfi még esetleg csak sejtette, hogy valami kettőjük között ebben a pillanatban elkezdődött. Nem volt ellenére, amikor kettesben maradtak és elkezdtek beszélgetni kötetlenül, mindenféléről. Ezer éves hiányt pótoltak be azon az estén, csak úgy dőlt belőlük a szó, de mindketten tudták, hogy ennyi és nem több, mert valahol az asszony érezte, tetszik neki a férfi, de még nem tart ott, hogy le is feküdjön vele. Ő valahogy más. Még nem tudta miben, miért, de más, mint akik eddig az életében jelen voltak. Egyszerű. Kissé gyámoltalan. Nem tudta nem észrevenni a különbséget a beszélgetésük során, mégis jólesett hallgatni az életéről, és most csak erre volt szüksége, hogy az agyát kikapcsolja és figyelte minden idegszálával a férfi szavait. Kellett neki. Hogy ki küldte éppen akkor, amikor a legnagyobb szüksége volt valakire,… de a legjobbkor, ebben biztos volt.
Elbúcsúztak egymástól, ahogy illik. Nem kevés volt az a csók úgy első nekifutásra.
Folyt.köv.
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
ÉN az ilyen talányos részeidet szeretem legjobban. Majd talány után jön a beteljesülés..., ebben nálad biztos vagyok, mint Heleenke:-)
Üdv,
Pinokkió
Örök igazság, hogy ha valami befejeződik, akkor kezdődhet egy új fejezet! Ez volt a legjobb megoldás! Most biztosan valami jó kis erotikus rész fog következni!
Puszillak
heleenke