Haragszom rád… 17. rész
Látogatók száma: 58
Ami késik, nem múlik…
Ha olyan egyszerű lett volna, de nem az volt. A régit még le sem zárta magában, és egy új élet felé vitte az útja. A fizikai távolság kettőjük között hagyott réseket, attól függött minden, éppen milyen hangulat uralta a mindennapjait, éjszakáit. Az asszony sokat töprengett, hogyan tovább. Elfelejteni a régi életét… ami tele volt bizonytalansággal, vajon jó döntést hoz-e? Ekkor írt. Hosszú leveleket, melyben megpróbálta értésére adni a férfinek, hogy miért vacillál. Maga sem tudta igazán mi az, ami miatt nehéz volt döntést hoznia. Valami megfogta a férfiben, a szenvedélye, az ereje, az egyszerűsége mellette szólt és a heves udvarlása megszédítette. Mégis kereste az érzést magában elsősorban, mert a férfi érzései felől nem volt kétsége. Valahányszor egy ilyen levelet elküldött, mintha megérezte volna, hogy jönnie kell, ott termett, hívatlanul, váratlanul, az akadályokat leküzdve, jött, időt sem hagyva a nő további töprengéseire. Így telt el több hónap, amikor az asszony végre rászánta magát, hogy elutazik a férfihez, hogy megismerje saját környezetében, mert valami halvány sejtése volt, hogy e mögött kell lennie valaminek, ami ennyire elbizonytalanítja. Tudni akarta az érzéseit.
Soha nem tette korábban, most mégis felült a vonatra. Nem egyedül tette. Vele voltak testvérei is, akikkel együtt, disznóvágásra voltak hivatalosak a majorban, ahol a férfi élt.
Pár nap szabadságot vett ki. Közvetlen kolléganőjének elárulta utazása célját, aki kifejezetten örült ennek a fordulatnak, ismerve Denis és Tom korábbi zűrös kapcsolatát és szétválásuk okát. Már nyílt titok volt az asszony új kapcsolata, csak egyedül Tom nem tudott erről és megdöbbenve tapasztalta, amikor megtudta, hogy az asszony elutazott.
Akkor megdöbbent, hiszen ő ilyet korábban soha nem tett, kifejezetten félt vonatra szállni, és most ezt tette – sehogy sem fért a fejébe. A fordulat ettől kezdve következett be. Addig, amíg meg volt győződve róla, hogy itt van mellette, a közelében, igaz nem vele, mégis addig mélyen elrejtett érzések szabadultak fel benne. A játéknak vége. Hirtelen sehogy sem találta a helyét. Ideges volt. Kihez megy, miért? Nem bírtak vele a kollégák, egyszerre rádöbbent, hogy szereti ezt az asszonyt és nem akarja elveszíteni. Ezt hajtogatta. De már késő volt. Ő elment és nem volt már mit tennie. A büszkeségét a konokságát már százszor megbánta.
Közben az asszony már egészen más utakat járt. Meg akart győződni arról, hogy jó döntést hoz. Akit választ, vagy aki őt választja, jól gondolja meg, mert senki életével nem szabad játszadozni. Egészen más érzések kerítették hatalmába. Nem volt szerelmes a férfiba, de izgatta az addig ismeretlen élet. A jövő vele vagy nélküle. Nem volt más választása, döntenie kellett.
Az új, addig ismeretlen körülmények, az izgalom, ami körülvette, a sok ember, a nyüzsgés, ami velejárója volt egy ilyen eseménynek kizökkentette, új élményekkel töltötte fel és ez tetszett az asszonynak. A férfi oda illett, abba a környezetbe, ahol élt, amit csinált. Értette a dolgát. Minden mellette szólt, ha önkéntelen összehasonlította addigi életét, érezte a jövő itt van e mellett a férfi mellett, akiben nem látott mást, csak a nyers erőt, a kicsattanó egészséget, a Férfit, akivel jó volt szeretkezni, aki mellett nem kell félnie, mert a jég hátán is megél, akit az élet megedzett, megtanított. Az asszony eddig ismeretlen élethelyzettel találkozott és a különbség szemmel látható, érzékelhető volt számára. Vonzotta az ismeretlen, az addigi langyos, már-már unalmas életét valami izgalom járta át.
Már alig várta az éjszakát, amikor a férfi mellé kucorodik, átöleli, forró testével hozzá bújik, a vaskályhában pattogó tűz, a csend, a béke és az izgalom vegyes érzései meggyőzték arról, hogy neki erre van szüksége, mindig is ezt akarta, ezt kereste, ez izgatta. Egy erős férfi karjában ébredni. És itt van mellette, szorosan öleli és feledtet mindent, ami bántó, fájó volt egész eddigi élete során. Hát ilyen élet is lehet. A férfi honnan is tudhatta volna, mi minden jár a fejében, miközben önfeledten átadja magát az érzéseknek és hagyja, viszont szeresse.
Folyt.köv.
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Évikém! Én is olvaslak, nemcsak Pinokkió és Tamás. Bizony, ha így haladsz, lassan regénnyé alakul a történeted.
Puszillak
heleenke
Az életem valóban egy kész regény. Annak éltem meg és az emlékezetemben kottára ott van minden. Nem hagytam elmúlni, mert minden, ami velem, velünk megtörtént nem múlt el nyomtalan.
Megkönnyebbülés számomra, ha megoszthatom sokakkal ezt a történetet a szereplőket oda helyezve, ahová illik, akiről szól azt már majd mindenki tudja. Engem nem zavar. Akit pedig zavar, az ne olvassa. :-)
Puszi,
Éva
Puszillak
heleenke
Majd még 1x elolvasom:-)
Amúgy elsőre 5 + 1*
No, és hol vannak a rajongóim? - kérdezné Donna. Milyen igaza van.
Puszi,
Éva
Meg akarsz ölni minket?Mindig azt hittem, hogy minden elmúlik egyszer, de ez már maga a Dallas.
Nem tudom miért írom ezt, de mikor anyósom megboldogult, még estig mozgott a nyelve. Úgy kellett külön agyoncsapni.
Tamás
Nem talált! be-be :-)
Ez nem hit kérdése, hogy elmúlik egyszer, el, de addig? Ha nem zajlik az élet, teszünk róla. :-)
Puszi,
Éva
:-)
Mire gondolsz, melyik befejezésre? Amikor vége volt a disznóvágásnak, vagy amikor végre lefeküdtek, esetleg arra, hogy mi volt utána? Hát hagylak gondolkodni. :-)
Puszi,
Éva
Amúgy elsőre 5 + 1*
Érdekes! Ma a stílusokra figyeltem. Olyan egyedi, amit csinálsz. Képes vagy egy oldalnyit teleírni, befejezetlen gondolatokkal, vagy épp befejezettekkel. Nem annyira cselekmény történik, minthogy te megmagyarázod a történést. Nekem az egy kicsit zavaró, hogy rá akarod kényszeríteni az olvasóra a gondolataidat. Hagyd egy kicsit, hogy mi is gondolkodjunk! (De ne olyan kérdést rakj fel, amit szoktál, hogy abban már benne a válasz...)
Üdv,
Pinokkió
Mire gondolsz, melyik befejezésre? Amikor vége volt a disznóvágásnak, vagy amikor végre lefeküdtek, esetleg arra, hogy mi volt utána? Hát hagylak gondolkodni. :-)
Puszi,
Éva
Üdv,
Pinokkió
Beszélj csak beszélj, és én hallgatlak, akarom mondani, olvaslak.
Az nem fáj. :-)
Puszi,
Éva
Nem tudom miért írom ezt, de mikor anyósom megboldogult, még estig mozgott a nyelve. Úgy kellett külön agyoncsapni.
Tamás