Haragszom rád ... 5. rész

Látogatók száma: 61

Minden, amiben hitt, minden, amit szeretett már nem bírt jelentőséggel, már csak a vágyait akarta kielégíteni…

Az érzései eltompultak. Nem akart arra gondolni mi lett volna a helyes. Elmondani, még időben figyelmeztetni azt a kis naiv nőt, aki össze akarja kötni az életét ezzel az emberrel, akinek a megbízhatóságára ő az élő és eleven tanú, nem lehet számítani. Mert, aki erre képes már az elején, ott nincs megállás. Ő nem számított, hiszen amit tett magáért tette, eszébe sem jutott, hogy ennek folytatása lehet, hiszen tudta, ennek a férfinek innen el kell mennie. Elment, és ez így volt jó.

Még el sem felejtette azt az ominózus éjszakát és már egészen másutt járt az agya. Arra a fiatal férfire gondolt, akivel egy véradó napon futott össze. Vegyes volt a csapat, amikor a vérüket adták valakik életének megmentéséért. A hivatalból és a műhelyekből is sokan vettek részt a véradó napon. Amikor lezajlott ez a nem éppen kellemes esemény, mindenki kapott egy-egy csomagot és elfogyaszthatott valamilyen italt. Denis, mert lehetett, a sört választotta. Hogy el is tudják valahol kulturáltan fogyasztani, elindultak valami helyet keresni erre a célra. Kicsit szédelegve a hirtelen elvesztett folyadékveszteségtől, mielőbb pótolni szerették volna. Egy közeli kis kerthelyiség egyik asztalához telepedtek le.

Denistől nem messze szintén helyet foglalt az a fiatal férfi, akire felfigyelt. Tekintetük néha-néha találkozott. Összemosolyogtak. Mindketten sápadtak voltak és kissé kimerültek. A férfi közelebb lépett az asztalához mivel ismerték egymást még a munkahelyükről, néha-néha összefutottak munkájuk kapcsán, a férfi leült a nő asztalához. Mindenféléről beszélgettek és kerülgették az amúgy nagyon is kínálkozó, alkalmat kihasználni akaró vágyukat, mert érezni lehetett, csak ezt kerülgetik, minden egyéb, csak mellébeszélés.
A fél nap, amit ajándékba kaptak nagyon is kézenfekvő lehetőséget kínált arra, hogy mindaz, amit szerettek volna meg is valósuljon.

Denis szabad volt és semmi mást nem akart, mint ezzel a férfivel egy jót szeretkezni. Ehhez nem kellett mást tennie, hiszen a lakásban most egyedül lehetnek, a lánya, Kitti még iskolában lesz, és az övék lehet az egész délután. Hirtelen ötlet volt, nem késlekedtek egy percet sem. Mindketten akarták egymást. Denis nem sok mindent tudott a férfiről, nem is érdekelte, hogy van-e valaki az életében, nem számított, csak egy érdekelte. Vele akart lenni és kihasználni ezt a lehetőséget.

Szemerkélt az eső, majd egyre jobban rázendített az ég. A végén már szaladtak és csurom vizesek voltak mindketten. Száraz helyre, a lakásba érve végre cseppet sem szemérmesen szabadultak meg ázott ruháiktól. Felszabadultan léptek be a fürdőszobába, ahol egymást kényeztetve gyorsan lezuhanyoztak. A férfinek csodálatos teste volt, és mosolygós fiús arca, olyan ártatlan kék szemei. Denis élvezte a helyzetet, hogy ő, a tapasztalt nő most el fogja csábítani a férfit, mindkettőjük közös akaratából. Mégis kicsit visszafogott a lendületéből, amikor konkrétan arra került a sor, hogy összebújnak. A takaró elfedte és feledtette addigi szégyenérzetüket, arra később már nem is volt szükségük. Egyre jobban belemelegedve fedezték fel és vették birtokba egymás testét, levetkőzve minden szemérmüket, amikor játékosan hancúrozni kezdtek és a játék hevében egymásba gabalyodva önfeledten szeretkeztek.

Denis testén eddig ismeretlen borzongás futott végig, ilyet még nem tapasztalt, nem érzett soha, pedig elégszer engedett a csábításnak. De ez valami egészen más, új, eddig ismeretlen érzés volt. Talán a nyugalom okozta ezt, ami körülvette őket. A körülmény, a legkisebb zavar nélkül, hogy egyedül lehetnek. A vágy, hogy mindent odaadjon magából ennek a fiatal férfinek, aki vonzó volt és akivel olyan jól érezte magát az első pillanattól kezdve, egyre hajtotta afelé, amire oly régóta várt. Kielégületlen szexuális élményei nem hagyták nyugton, gondolataiba önző módon annyira befészkelte magát a tudat, hogy ő is akarja érezni a gyönyört. Most sikerülnie kell, gondolta. Akarta, kívánta, vágyott rá, de hiába volt minden igyekezete, hogy visszafogja a férfi vágyát. Neki talán sejtése sem volt mit mulasztott, amikor a saját élvezetével volt elfoglalva. Denis megbocsátotta, mint már oly sokszor tette, hogy az az érzés még nem jött el, amire vágyott.

Folyt.köv.

A cikket írta: zsoltne.eva

előző cikk következő cikk

4 szavazat