újabb események régebbi események további események
06:16
Tündér módosította a naplóbejegyzését
06:15
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Haragszom rád … 8. rész

2011. március 21. - Látogatók száma: 53

Tavasz van, gyönyörű…a természet újra éledése, a tettek ideje, amikor rügyeznek a fák, és a kedves, bármennyire is az, kicsit háttérbe szorul, mert neki is metszeni kell.

Denis magának is bizonyítani akart. Képes lesz-e egyedül is megművelni a földet. Nem hagyhatja kárbaveszni azt a rengeteg munkát és időt, amit beleöltek. De amikor körülnézett és látta, mi minden vár rá, egy kicsit elbizonytalanodott. Majd szép lassan, ráérősen, nem sürgeti a tatár, egyébként is fiatal még az idő, majd annyit végez el, amennyit bír – gondolta.

Levetette városi ruháját, ami amúgy is igen kényelmetlen viseletnek bizonyult már egy idő óta ebben a kies környezetben, majd körbenézett, hová is tette legutóbb terepszínű munkásnadrágját. A hideg érintéstől megborzongott. Nem éppen kellemes érzet, ahogy a bőréhez hozzáér a fűtetlen szoba klímája által kihűlt nem éppen bársony nadrág. De amikor a zokni és a csizma is a lábán volt, semmi akadályát nem érezte tovább, hogy elinduljon végre.

Hol is kezdje – töprengett. De ismerte magát már jól annyira, hogy a kezdeti bizonytalanságot hamar a tettek fogják követni, csak elkezdeni volt nehéz. Szoknia kell még a levegőt. Minden, még az időjárás is mellé szegődött. Ugyan, ne essen már annyira kétségbe. Ragyogóan sütött a nap. Sokkal nehezebb dolgokkal is megbirkózott már - gondolta. Mi az a kis fizikai munka, amit el kell végeznie…
Aztán eszébe jutott a fogadalma. Nem fogja hagyni, hogy kárba vesszen az a rengeteg munka, amit ebbe a kis kertbe beleölt, időt, pénzt és fáradtságot nem kímélve gyötrődött oly sokat, akkor most, amikor itt van és megvalósíthatja álmát, hogy paradicsomédent varázsol ebből a gizes-gazos, elhanyagolt területből, akkor nem hátrálhat meg.

Eszébe jutott anyja, apja, bátyjai intelme, ne az udvar söprögetése legyen az első dolga, ha már kimegy, az ráér, a földbe kerüljön bele, aminek benne kell lennie.
Így is tett.

Denis tudta jól, hogy nem számíthat most senki segítségére, meg kell mutatnia nem csak magának, de a környezetének is, hogy képes egyedül boldogulni, mert nem olyan, aki egy kis munkától megijed. Fogta a metszőollót és megállt az első gyümölcsfánál.

Barackfa! - ismerte fel az előtte álló ágas-bogas fácskát. Ő lesz az első áldozata – gondolta és lenyisszentette az útjában álló első ágat. Kevés. – gondolta és eszébe jutott mit is mondtak a szülei, milyennek kell lennie egy barackfának? Mint egy tányér.
Hát ez nem igazán hasonlított arra, na akkor álljunk neki – gondolta. Akkor körbejárta és megszemlélte művét. Nem kevés élvezet volt látnia, hogy elsőre sikerült megközelítőleg tányér formát kialakítania.

Most örült csak igazán a kíváncsiságának. Szerette a kerti munkát. Főleg elnézegetni, ahogy apja, és egy rövid ideig talán a volt férje is, elpücskörésztek egy-egy gyümölcsfa korona kialakításánál. Ők sem kapkodták el, ő miért sietne - gondolta. Nem maradhat le, ezért igyekezett a nyomdokaikba lépni. Rajta nem fog ki, holmi barackfácska. Városi lány, hiszen honnan is tudta volna mi fán terem a barack, ha nem érdekelte volna annak-idején, amikor szülei megmutatták a metszés tudományát.

Hétágra sütött a nap. Denisnek egyre jobban melege lett, mert ezt a műveletet nem lehetett elkapkodni. Időbe tellett, amíg olyan szép formára alakította, megint körbejárta, nézegette, itt-ott még csippentett egyet-kettőt. Aztán, amikor úgy gondolta elég volt, eszébe jutott, igencsak szomjas.

Már korábban észrevette, ahogy a bátyja figyeli ügyködését, de jó szokásához hűen hagyta, hadd vergődjön és Denis neki is meg akarta mutatni mire képes, ha egyszer muszáj. Nem maradhat el tőle, még a végén megszólná.
Aztán, ahogy egy kicsit pihengetett, és egyre szomjasabb lett, mert egyre melegebben sütött a nap, többet tekingetett arra lefelé, mert tudta, hogy a bátyja is igen gyakran néz a pohár fenekére, nehogy már egyedül végezze ezt a rituálét. Gondolt egyet, a segítségére siet. Csak úgy pihentetőleg. Ilyenkor mintha csak megérezte volna a bátyja, hogy min jár az esze, odaintett Denisnek. - „Sztoje” – mondta. Erre várt.

Ásó-kapa, párdon metszőolló le, Denis lekaptatott és a nagy szederfa árnyékában ketten megvitatták az élet nagy dolgait. Tapasztalatcserére mindig szükségük volt. Így szokták. Ezt látták szüleiktől, amikor néha-néha el-el tűntek, hol az egyik, hol a másik szomszéd pincéjébe, hogy a szőlő metszés tudományát megvitassák, és az „eredményét” megkóstolgassák.
Alkalma volt nemegyszer megfigyelni, ahogy a ragyogó tisztára mosott hébért leakasztják a szögről, dugó ki, mély levegő kifúj, egy szűkre szabott mély szippantás, nem tüdőre, hébérre és a nedű, éppen csak annyi, amire szükség volt, főre szabottan, jött magától, majd a mutatóujjal befogva a szájat, na nem a sajátját, nehogy már, kár lenne minden cseppjéért. Majd a nedű, nevezzük "butítónak" vagy akár nohának, a kis decis poharakba vándorolt. Ennek a rituálénak voltak ők a nagy mesterei, amit Denis megtapasztalhatott néha. Ilyenkor ámult és bámult, de értette...

Folyt.köv.

A cikket írta: zsoltne.eva

3 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

 
2011. június 6. 14:45
Látszik a szakmai hozzáértésed a kerthez! :)

Ügyes! :)
2011. március 23. 14:11
Szia Éva!
Ez is kellett a történetedhez, remek, pár életkép, baracvirágillat:-)
Üdv, Pinokkió
2011. március 21. 16:06
Továbbra is érdekel ! Üdv és puszi Éva.
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: