újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Hol is kezdjem?... 2.

Látogatók száma: 83

Bemutatkozás...

Fontos, hogy jól érezzem magam a bőrömben és én most ebben a pillanatban igen jól érzem magam.

Félhosszú hajam frissen mosott, nem rossz. Rövid ujjú, zöld garbó alatt egy nagyon finom anyagú mintás, háromnegyedes ujjú testhez simuló, bár ennek most nincs jelentősége, mályva színű blúz van rajtam, szeretem. Farmer nadrág, farmer kis mintás béleletlen kabátka és egy válltáska, no és a rövid szárú, szürke, kopogós kis csizmám. Most ilyen vagyok...

(Máskor egy melegítő alsó, egy póló, egy meleg, bármilyen fölső, a mindennapokra. Igazán nem szoktam ebből ügyet csinálni. Most igen...)

Lassan lépkedek, és megint úgy érzem magam, mint azok a bizonyos hölgyek, akik az út mellett valamilyen céllal lépkednek, mellettem elsuhannak az autók, de én szándékosan kis kerülővel megyek a randira, nem a rövidebb úton, mintha a közelségét valahogy hosszabbra szeretném nyújtani.
Akkor is hamar odaérek, pontosan akkor, amikor kell. Nem szeretek váratni, nem szerek várni. Pontos volt. Mindketten tudtuk, egymást kerestük. A bemutatkozáson már egyszer túl voltunk, ahogy illett, gyors volt, kicsit huncut. Nem láttam csalódást az arcán, én sem lepődtem meg.

Azt a közelben lévő bárt választotta második találkozásunk színhelyéül, amit én régóta csak kívülről szemléltem. Egy régi emlék kötött ehhez a szórakozóhelyhez...

Láttam a magabiztosságát, nem volt idegen ezen a helyen. Ismerősként üdvözölték. Miért ne! - gondoltam, attól, hogy én nem járok ilyen helyre, mások még járhatnak, főleg egy férfi, aki ráadásul, mint mondja egyedülálló.
Helyet foglaltunk, rendelt. Én egy pohár sört kértem, ő egy kávét. Már nap közben többször felhívott telefonon és több mindenről kérdezgetett és én természetesnek vettem, hogy beszélgetünk, hiszen a folytatás... most van. Telefonon már megbeszéltük, most én fogom kérdezgetni, és én mindenre kíváncsi voltam.

Elmondása szerint már régen elvált. Volt egy rossz házassága, amiből rövid idő után közös megegyezéssel távoztak. Egy fiú gyermeke van, aki nem vele, a volt anyósával él, nem titkolta, hogy a felesége alkalmatlan volt az anya szerepére... Miért ne hittem volna ezt el? Egyelőre semmi okom nem volt, hogy kételkedjek, minden olyan természetes volt, olyan hihető. Közben persze magamról is beszéltem, a lányomról, hogy egyedül nevelem már régóta, hasonló az én helyzetem is az övéhez, annyi különbséggel, hogy itt velem van a gyerek, és ezt már jó időben, nyomatékkal a tudomására hoztam, velem is marad!... Sok kérdés, és sok válasz hangzott el az alatt a két óra alatt, míg beszélgettünk... Nagyjából körvonalazódott az életünk. Kölcsönös volt a vonzalom... Mindketten természetesen, semmi feszélyezettség nélkül tudtunk beszélgetni egymással, látszólag őszintén, ami részemről jó érzés volt, mintha régi jó ismerősök lettünk volna...

Egyszer csak megszólalt a telefonja. Valakivel beszélgetett, kissé talán meglepődve, ezt éreztem a hangsúlyából... Ezt a kis epizódot leszámítva meggyőződtem róla, hogy jó helyen vagyok, ott vagyok, és azzal, aki egyedülállóként hirdette magát. Ez megnyugtatott. Hogy a férfit, akivel szemben ültem mennyire igen, vagy nem, az később kiderül.

Nem zökkentett ki bennünket ez a kis epizód, tovább beszélgettük. Szinte minden érdekelte, a nyugdíjam, a munkám, a kapcsolataim és fordítva. Így tudtam meg, hogy másokkal is találkozott ilyen módon és előszeretettel beszélt róla, elég negatív beállításban ecsetelt némely alkalmat, amit ő kiábrándítónak tartott. Amiben nem volt okom kételkedni. Ekkor tudtam meg, ahogy a hölgyeket, megjelenésüket, viselkedésüket leírta... a hiányos fogazatú, hagyma leheletű, túlzott alkoholt fogyasztó hölgy ismerőséről is ekkor beszélt.
Nem zavart ekkor még engem, természetes volt, hogy többekkel is próbálkozott előttem. Most viszont velem van. Hogy mi lesz ebből, még nem tudhattam?...

Hazáig kísért. Mielőtt elköszöntünk egymástól megbeszéltük, adunk egy kis gondolkodási időt egymásnak. Úgy éreztem, erre szükség is lehet. Nem tudom honnan jött az érzés... hirtelen eszembe jutott a telefonhívása... Éreztem, vagy tudtam, másnap hívni fog, akárhogy is dönt.

Harmadnap hívott. Addigra már magam is rájöttem..., a bemutatkozásnak vége.

Hallgatnom kellett volna egy jóakarómra, aki óva intett az ilyen társkeresési próbálkozásaimtól.
Azt mondta ugyanis:

- Jártál filmklubba, vagy múzeumba, esetleg könyvtárba? Vagy vegyél egy kutyát, és vidd el sétáltatni a kutyások közé.... Menjél el egy buszos termékbemutató kirándulásra... stb...
Ezek mind, mind olyan helyek, ahol már menet közben meg tudod ismerni, figyelni a jelöltjeidet.
Milyen igaza volt!

A cikket írta: zsoltne.eva

5 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

Olyan ártatlan naivitást érzek a gondolkodásodban Éva, annyira csodálni való! Na és annyira félteni való is, mert törékeny kis lelkedet te viszed ki a vásárra, hogy minden ragyáslelkű összetapogassa. Vigyázz magadra!!
Zs.

megtekintés Válasz erre:

Érdekes az élet. vannak emberek, akik mit nem adnának azért, hogy egyedül éljenek, mások, többnyire társat keresnek.

A társ akkor érkezik, amikor nem is várod. Lehet, hogy már meg is találtad? lehet, hogy közel van. Az sem igaz, hogy a férfiak nem akarnak dolgozni. Az igazi Férfi akar, és talál is munkát, mert számára az fontos. Emelt fővel járhat. A természetben járás, a múzeumok, az utazások sok szépet hoznak az életedbe. Talán ott lesz valahol Ő is, mert biztosan valaki éppen rád vár.

Szia kedves Elina!

Nagyon igazad van abban, amíg nem tudják, nem ismerik, vágynak az egyedüllétre, megtapasztalják, és amikor rájönnek, azt sem adják ingyen, nagy árat kell érte fizetni, akkor elindulnak keresőbe. :-)

Lehet, már meg is találtam, legalábbis közel vagyok hozzá! :-)

Puszi,
Éva
 
Nagyon kevés embernek sikerül ez a társkapcsolat.Engem is meghívtak ilyenre, beregisztráltam, de lazán veszem.Nemigazán akarom, hogy érdekeljen.Nagyon jó a cikked.
kata
 
Érdekes az élet. vannak emberek, akik mit nem adnának azért, hogy egyedül éljenek, mások, többnyire társat keresnek.

A társ akkor érkezik, amikor nem is várod. Lehet, hogy már meg is találtad? lehet, hogy közel van. Az sem igaz, hogy a férfiak nem akarnak dolgozni. Az igazi Férfi akar, és talál is munkát, mert számára az fontos. Emelt fővel járhat. A természetben járás, a múzeumok, az utazások sok szépet hoznak az életedbe. Talán ott lesz valahol Ő is, mert biztosan valaki éppen rád vár.

megtekintés Válasz erre: Pumukli56

És vettél már kutyát?

Nem vettem, de voltak cicáim. Sajnos csak voltak. Kutyám régen volt, de akkor nem volt szükségem társra. Ő volt akkor a társ. Nagyon szerettem. 13 évig, rendes kort megélt. Jó kis házőrző volt, de sokat játszottam vele kint a kertben. Nagyon szerette a diót.
Pótolhatatlan! Ezért nem veszek, se cicát. Ha mellém csapódna egyszer valamelyik (kutya, macska) nem zavarnám el. :-)
És vettél már kutyát?

megtekintés Válasz erre: Moderátor

Töröltem:-) Újból pontozhatsz.

köszönöm, pótoltam.

megtekintés Válasz erre: MindenHatÓ

Te, Éva! Éppen ma írtad pár hsz-ben, hogy helyén vagy. Vagy valami hasonló. Én azt érzem, hogy görcsösen keresed a párod és amíg ezt teszed hidd el, nem fogsz rátalálni. Nem is neked kell, hagyd, hogy rád találjon! Persze megértelek, én is csináltam ezt, de a végkövetkeztetés ugyanez lett.
Öltözz csinin mindig, én a szemetet se vittem le otthoni cuccban. Soha! Amikor a férjem kérdezte, hova ilyen csinosan, kacsintottam mosolyogtam és közöltem: "Sohasem tudni, mikor jön szembe a nagy Ő!" Akkor még együtt nevettünk ezen, de azóta is ez a szlogen. Most nem, de az öltözék maradt. :-))

Ez egy régi cikk, kicsit átdolgozva. Nem a jelen. :-)
Elfelejtettem ledátumozni!

Ja, a szemét? Hát nekem csak ki kell szaladnom vele, de azért megnézem a ruhatáramat! Fel kell rendesen öltözni, mert elég hűvös van! :-)
Valóságpont ment!!
Te, Éva! Éppen ma írtad pár hsz-ben, hogy helyén vagy. Vagy valami hasonló. Én azt érzem, hogy görcsösen keresed a párod és amíg ezt teszed hidd el, nem fogsz rátalálni. Nem is neked kell, hagyd, hogy rád találjon! Persze megértelek, én is csináltam ezt, de a végkövetkeztetés ugyanez lett.
Öltözz csinin mindig, én a szemetet se vittem le otthoni cuccban. Soha! Amikor a férjem kérdezte, hova ilyen csinosan, kacsintottam mosolyogtam és közöltem: "Sohasem tudni, mikor jön szembe a nagy Ő!" Akkor még együtt nevettünk ezen, de azóta is ez a szlogen. Most nem, de az öltözék maradt. :-))
Moderátor
moderátor párbeszéd

megtekintés Válasz erre: maresz058

Bocsi a pontozásnál melleé nyultam, Kérem törölni!!!!!

Segítség!!!!!!

Töröltem:-) Újból pontozhatsz.

megtekintés Válasz erre: maresz058

Szia Éva!

Igy egyben olvasva, valahol értem a keserűséget, a társkeresési csalódások miatt. Talán pihentetni kellene ezt a dolgot, keresni "értelmesebb" elfoglaltságot.
Nem vagy Te annyira elveszett, hogy ez kelljen neked. Az írás, ahogy megközelíted a dologot, tetszik.

Maresz

Hát pedzegetem. Tudod, ez egy folyamat, amelynek csak vége lesz egyszer. Hogy mikor? Azt még nem tudom. De már alig várom az értelmesebb elfoglaltságot! Egy, max. két hónap, ha az időjárás is így akarja! :-)
Vissza a természetbe!... Egyre azért jó volt. Rájönni, hogy a férfiak nem szeretnek dolgozni. Valahogy nem klappol nekik a munka. Pedig, ha tudnák, hogy közben-közben mi mindenre ad lehetőséget? :-)

Puszi,
Éva
Bocsi a pontozásnál melleé nyultam, Kérem törölni!!!!!

Segítség!!!!!!
Szia Éva!

Igy egyben olvasva, valahol értem a keserűséget, a társkeresési csalódások miatt. Talán pihentetni kellene ezt a dolgot, keresni "értelmesebb" elfoglaltságot.
Nem vagy Te annyira elveszett, hogy ez kelljen neked. Az írás, ahogy megközelíted a dologot, tetszik.

Maresz

megtekintés Válasz erre: Tündér

Kedves Éva!

A jól induló dolgok sem mindig sikerülnek. Talán igaza lehet a jóakaródnak, a személyes ismerkedés, menet közben, sokkal közvetlenebb formája a társkeresésnek. Nem beszélve az élményről, amit pl. egy múzeumlátogatáskor élhetsz át! Köszönjük a tanulságos történetet.

Pussz, Tündér

Nagyon szívesen! Magam is így utólag sok mindenben osztom a "jóakaróm" tanácsait, de már csak másoknak ajánlom. Én már?!!!!! :-)
Kedves Éva!

A jól induló dolgok sem mindig sikerülnek. Talán igaza lehet a jóakaródnak, a személyes ismerkedés, menet közben, sokkal közvetlenebb formája a társkeresésnek. Nem beszélve az élményről, amit pl. egy múzeumlátogatáskor élhetsz át! Köszönjük a tanulságos történetet.

Pussz, Tündér
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: